A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-05-07 / 19. szám
Új feladatok előtt A Csemadok Központi Bizottsága háromnapos szemináriumra hívta össze a járási elnökségek tagjait, hogy tájékoztassa őket a kül- és belpolitikai helyzetről, s hogy megvitassa velük a IX. Országos Közgyűlés után kibontakozó föladatokat. A nyugat-szlovákiai kerület szemináriumát április 14-től 16-ig tartották Trencsénteplicen, a közép- és kelet-szlovákiai kerületét pedig április 21-től 23-ig Rozsnyófürdőn. A nemzetközi helyzetet Trencsénteplicen Ján Sekaj, a csehszlovák rádió külpolitikai osztályának vezetője, Rozsnyófürdőn dr. Balogh Dénes Árpád docens ismertette; a szeminárium további előadói dr. Szabó Rezső vezető titkár és Varga János titkár voltak. Az elhangzott előadásokat minden alkalommal vita követte. Megkérdeztük a trencsénteplici szeminárium néhány résztvevőjét, milyen érzésekkel, milyen gondolatokkal gazdagodva térnek haza az együtt eltöltött három nap után, megkapták-e a szemináriumtól, amit tőle vártak, s mi az oka esetleges hiányérzetüknek. Dr. Regőczy István főorvos új tagja a dunaszerdahelyi járási elnökségnek. Ügy véli, a Csemadok a közeljövőben új erőre kap, mivel az éveken keresztül félreállított, társadalmi tevékenységet kifejteni nem merő értelmiség az utóbbi időben kezd bekapcsolódni a népnevelő munkába. Ámbár az is igaz, hogy a Csemadok munkája inkább a falvak kulturális életére szorítkozik, s így értelmiségünk, amelynek a zöme városlakó, nem Is nagyon találja meg a lehetőségét a Csemadokba való bekapcsolódásnak, vagy képességeit a városi élet más területein értékesíti. A Csemadoktagok létszáma sem olyan magas még, mint amilyen lehetne. Magához a szemináriumhoz: Egyes dolgokról többet kellett volna beszélni és konkrétabban. Az ilyen szemináriumokat különböző szakelőadásokkal érdekesebbé lehetne tenni: a jelenlévők megismerkednének az irodalom vagy a művészet egy-egy szőkébb területével, vagy a tudományos élet valamely aktuális problémájával. Bekő Mária Várkonyból a Csemadok munkatervébe iktatott táncdal-fesztivált nagyszerű eszköznek tartja a fiatalság mozgósítására; a másik oldalon viszont kevesli a népi tánccsoportokkal való törődést. A szemináriumon Ján Sekaj külpolitikai beszámolója ragadta meg a figyelmét — élő újság volt számára ez a beszámoló. A galántal járást többek között két veterán Csemadok-tag képviselte a szemináriumon: a 77 éves Kiss Flórián Deákiból és a 73 éves Pék István Zsigárdról. Kiss Flórián bácsi a deáki népművészeti együttes sorsát viseli a szívén: a Járísi Művelődési Ház költségvetése 56 000 koronát irányoz elő az együttesnek erre az évre, ezért a Csemadok-központtől a deákiak most nem kapnak anyagi támogatást. Pedig külföldi utakra készülnek: Magyarországra, Lengyelországba, Jugoszláviába. A szemináriumon újból fölmerült a járási előadótestület honorálásának a kérdése; a galántai járásban ugyanis e téren még hiányosságok mutatkoznak, a járási Művelődési Ház és a Csemadok közt még nincs meg az összhang. Pék István bácsi azt mondja, ő ez alatt a három na^ alatt végre kipihente magát. Mivelhogy neki odahaza, nyugdíjas létére, nincs egy nyugodt napja: a zsigárdi helyi szervezetnek idestova immár húsz éve áll az élén. Szerinte a szeminárium több dologra nem derített fényt: problematikus a néprajzi gyűjtőmunka elindítása, ha nincs helyiség s nincs pénz; vagy itt van például a járási bizottságok bevétele (a járási Csemadok-rendezvényekből nekik is van vagy 50 000 koronájuk), amivel nem a járási bizottságok rendelkeznek, hanem a központ. Taksonyi Anna óvónő, aki Felsőszeliből jött Trencsénteplicre, a fiatal nemzedéket képviseli. Először vett részt ilyen összejövetelen, számára érdekes volt a szeminárium. Kifogásolja, hogy az ifjúsági klubokat a CSISZ-hez irányítják; szerinte a Csemadok mellett lenne a helyük. (Felsőszeliben épp az ő trencsénteplici tartózkodása alatt alakult meg az ifjúsági klub.) A Csemadok új munkatervével összhangban a szeminárium fokozott figyelmet szentelt az értelmiség és az ifjúság aktivizálásának. Ez a hallgatóság összetételében is megnyilvánult: a jelenlevők túlnyomórészt értelmiségiek voltak és fiatalok. A legfiatalabb gárda a nyitrai járást képviselte, talán azért is, mert Nyitrán a járási elnökségben nem félnek helyet adni a főiskolásoknak. (Sajnos a bratislavai járási elnökségben egyetlen főiskolást sem találunk, noha a Duna-parti városban jóval több a magyar főiskolás, mint Nyitrán!) Agócs Valéria a központi bizottságban is benne van már, Kerekes András ellenben még csak elsőéves főiskolai hallgató, s friss tagja a járási elnökségnek. Ogy véli, a szemináriumon többet kellett volna foglalkozni a magyar nyelvű iskolák helyzetével. Az ugyancsak egész fiatal Odráska Erzsébet Alsócsitáron óvónő, de Felsőkirályiban lakik, az ottani helyi szervezet vezetőségi tagja. Ö is csak nemrég került a Szabó Franciska járási bizottságba; a szemináriumról, mielőtt idejött, nem volt pontos elképzelése. Nem úgy a komáromi Keszegh Pál, a járási szervezőbizottság elnöke: ő körültekintő, komoly munkát akar, s a gyűlésteremben bizony leintette azokat, akik tereferével zavarták a vitát. Most némi hiányérzettel távozik: a három napot még jobban ki lehetett volna használni. Többet kellene foglalkozni az aktivisták szerepével, az állami népművelési szervek és a Csemadok közti kapcsolat elmélyítésével. Ogy látja, egyesek elsősorban a kirándulás lehetőségét látják az ilyen szemináriumokban. Az ugyancsak komáromi Kiss Mihály szerint többet foglalkozhattak volna szakmai kérdésekkel. Dr. Császár Aladár lévai járásbíró úgy érzi, a mostani viták magasabb szinten folytak, mint a néhány év előttiek: az emberek mintha kezdenék megszokni, hogy nem érdemes mellékproblémákon rágódniok. Persze több kérdés így is nyitva maradt, mint például a magyarul érettségizők kérdése. Varga István, a lévai magyar tannyelvű kilencéves iskola igazgatója a problémák nyílt és őszinte megvitatását tartja fontosnak: a tisztánlátás általában sokkal helyesebbnek bizonyul, mint a problémák elhallgatása. Sajnos, a közvéleményalakítással nem nagyon foglalkozott a szeminárium. Több gondot kellene fordítanunk a népművelő előadások, valamint a járási szavalóversenyek színvonalára. A pozsonyi járás képviselői közt a Magyarbélen tevékenykedő Szabó Franciskát, az érsekújváriak csoportjában dr. Szirmák Imrét és Hufer Lajost láthattuk. Hofer Lajos fölszólalásában megemlítette az általános középiskolák szakosításának igényét, továbbá annak a szükségét, hogy a hazafias nevelést a jó családi nevelésen keresztül szorgalmazzuk. Elsőrendű fontosságú követelményként pedig a társadalom tagjai közt ma még gyakran hiányzó őszinteséget hangoztatta. Mikóts I. Róbert a Hét irodalmi melléklete • 19.
