A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-04-30 / 18. szám
Csuknia, a kis pndlflcntya figyelt tál a közeledő lódobógésra. Varonlka gyorsan megtöltötte a pisztolyokat, maid rejtekhelyről, agy fa törzse mSgA lapulva várta a fejleményeket. Csakhamar megpillantotta a köze Iadő labancokat. Pltyik őrmester rövid haditanácsot tartott. A korhaly Kampös, aki a labancoknak elárulta Veronika rejtekhelyét, a lovakat tartotta. Veronika nem tétovázott. Elhatározta, hogy (elveszi a harcot. Gondosan célzott és lőtt. Két lövés után két labanc bnkott a bokrok közé. Pitylk őrmester hátulról akarta megtámadni Veronikát, de Ctukma vad csahoiással ugrott nakl az őrmesternek. Veronika aa őrmester támadását várta. Lőni nem mert, mert attői (ólt, hogy a kutyát találja el. Ezalatt a gonosz Kampös pokróccal a bokrok közé osont. Óvatosan megköseUtette Veronikát, ma|d a lány lejére dobta a pokrócot. Kampót és az őrmester a lányra vetették magukat Összekötözték a kezét, bokáját, majd magukkal vonszolták Ctukma, mintha puskából lőtték volna ki. száguldott a bodonyi áton. Tenkee kapitánya ekkortájt ügetett hazafelé. Nyomban (eltdut neki a kutya izgatottsága. Vágtába ugratta lovát, s csakhamar megpillantotta a dulakodás nyomait. — Vezess Ctukma, vazessl - kiáltotta a kutyának. A kis állat sebes látással elindult arra, amarra az őzmesterék távoztak. Az erdő peremén ez öreg Bodót pillantotta meg a kapitány. Nem messze legeltetett attői az úttól, amarra az őrmestert várta. A távolban már portallog kttszott a Iák (őlá, jelezte a labancok közeledését. — Ctukma) Kerítsd magi Kerítsd meg, Caukmal — kiáltotta a kapitány. A kis puli a nyáj falé száguldott, szinte úszott a levegőben ás hangos csahoiással hajtotta meg a birkákat Amikor az őrmester kibukkant n (ák közöl, az utat bambán to'ongé blrkanyáj zárta el előttök. Veronika lovaglás közben észrevette, hogy csak a csizmáját kötötték össze. Addig iaiitgatta lábéval a két csizmát, amíg agy óvatlan pillanatban slkerölt lerúgnia. Most már csak a keze volt összekötve. — Itt a Tankes kapitánya! — üvöltötte Kampóé és leugorva a nyeregből, az erdőbe látott. Az őrmester meghökkent. Ezt a pillanatot használta ki a lány. Kitépte magát a szorításból, a lóidra ugrott, a futni kezdett A kapitány Veronikához ugrott. Izgatottan ölelte ét. Ekkor azonban posztoly dörreat mögötte. Kampös volt a merénylő, golyója azonban célt tévesztett, mert az öreg Bódé jubészbotja kiverte kazéböl a plss-Kampös most már látta, hogy nem menekülhet. Ezért a kaoitinyra támadt. Máté egy csapással kiverte kaséból az élesre lent tört, majd bírókra mentek. Az Áruló Máté torkát kereste görcsös ujjaival, de a kapitány hatalmas rúgással lökte el magétól. Félelmetes ordítás hangzott. A hanyattsső áruló gazember, a korhely Kampót, aaját tőrébe zuhant. Máté magához ölelte Veronikát éz elfordította lejét a szörnyű létvénytől. — Az utolsó pillanatban érkeztél — mondta Veronika. — Elcipeltek volna... (Folytatjuk) XXI.
