A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-08 / 2. szám
„Ennek semmi köze a dologhoz. Hát nem érti? — kérdi csodálkozva. — Útközben történt. A lány asszonnyá érett. A havi tisztulás. Érti már?“ „Ez minden lánnyal megtörténik. Nálunk úgy tizenhárom éves korban.“ „Persze, de akkor már férjnél kell lennie. Értse meg, háti Máskülönben szerencsétlenséget hoz a házhoz.“ Megint egy érv a gyermekházasságok mellett. Egy régi hindu törvényben ez áll: „Az az apa, aki hétéves korában férjhez adja a lányát, biztosan a mennyországba kerül. Ha ez kilenc éves korhan történik meg, az apából arkangyal lesz a másvilágon. De az, aki ezzel lányának pubertásáig vár, a pokolba kerül.“ „Aztán mégiscsak elsimítottuk a dolgot — mondja a bíró —, ezer rúpiáért.“ Hogyan tudott a család ennyi pénzt szerezni a későn boldoggá tett vőlegény számára? Biztosan nem a mezőgazdasági hiteleket folyósító takarékszövetkezettől, mely indiai viszonyok közt igen alacsony kamatot szed: nyolc százalékot. Mégis szerettem volna tudni, hogyan képesek összehozni a szegény indiai parasztok az esküvői ünnepséghez, az ékszerekhez, és az esetleges „elsimításhoz“ szükséges abnormális összeget. A bíró, érthető okokból, adós maradt a válasszal: ö is a környék pénzkölcsönzői közé tartozik. A kamatláb nála — havi tizennyolc százalék. Az uzsóra Jobban virágzik, untat valaha. A parasztok generációkra el vannak adósodva, mert a szokásoknak megfelelően kell házasodnlOk, és feleségüket kasztjuknak megfelelő ékszerekkel feldíszíteniük, Inkább hagyják, hogy éhen pusztaijának a gyermekeik, sem hogy szégyenben .maradjanak. Találkoztam egy fiatalemberrel. Húszéves volt és hat éve eljegyezték. Menyasszonyáról semmi egyebet nem tudott, csak a nevét. Egy jobb család Új-Delhiből. Mivel lehetetlen egy hasonló 'korú leánnyal beszélni, vagy — Isten ments — flörtölni, elkerülhetetlenül a fiú szexuális problémáira terelődik a szó. Kissé köntörfalaz, .mielőtt beváltaná, hogy vannak fiatal barátai, akik hasonló gondokkal küzdenek. „Hogy energiánkat fenntartsuk, tornagyakorlatokat végzünk — teszi hozzá gyorsan. — Így...“ — kinyitja a száját és lenyeli a nyelvét. Legalábbis úgy néz ki a dolog. „Nézze, a férfiúi érőnek a fejben van a székhelye. Most nem .tud a gyomorba süllyedni, ahol a bennünk lakó állat táplálkozik.“ Elfelejtettem mondani, hogy eiz a fiatalember érettségizett és semmiképpen sem számit kivételnek. Amikor bemutatott a családjának, a jelenlevő nők közül egyik sem szólt hozzám, jóllehet mindnek iskolai végzettsége volt és jól beszéltek angolul. Csák egy szörnyű sikoltás hangzott el a hiányzó ágyhuzat miatt. A házigazdám egyik flát elbocsátották a kórházból és nem hozta haza az ágyneműjét. „Maguknál, ágyneműt Is kell vinni a kórházba?“ — kérdeztem fiatal barátomtól. „Csak nem gondolja, hogy olyan lepedőn fekszünk, amit előzőleg egy érinthetetlen használtl“ Azt Is megtudtam, hogy a fiatal gentlemanek maguk mossák a fehérneműjüket. Egy anya csak sejtheti, hogy a fia valamit olyasmit hord, mint az alsónadrág. Amit különben csak balkézzel szabad levetni. S untat az alsónadrágot, a nőt is, mint minden „tisztátalant“ csak bal kézzel szabad érinteni. Már megint a „tisztátalan“ dolgokhoz nyúltunk. Kétkedve kutatok az indiai élet pozitív aspektusai után. Hol vannak ezek? Számolnom kell a hivatalos tiltakozásokkal és a tudós Indialsmerök támadásaival. De mit vagy kit kell becsülnöm? A nagy bölcselőiket? Rend'benl A templomokat és mecseteket? Örömmell A sok Intelligens hindut, akivel találkoztunk? Természetesen! A nagyvárosok nyugati módra élő gazdagjait? Ha muszáj! De mi közük ezeknek az Indiai nő sorsához? Semmi! Ahhoz a négyszáz millió emberhez, akik kisvárosokban és a falvakon élnek? Egyáltalán semmi! És a modern törvények, melyek egyenjogúságot tgérnek a nőknek és tiltják az uzsorát, a hozományt és a gyennek h áz ass é gokat ? Természetesen megérdemlik a megbecsülést és az elismerést. De hát betartják ezeket? Nem! Erősebbek a kasztok és a vallási előítéletek vas törvényei. És hogy ne tegyem teljesen elviselhetetlenné a képet, gondosan elkerültem, hogy a nyomorról és az éhségről írjak. Csak egy példa: A bányákban dolgozó összes indiaiak fele nő. És láttam őket, akik a falu kútjának közelében vizet koldultak. Nem páaz.1 és kenyeret. Vizet. E nők nem mehettek oda a kúthoz, nehogy „tisztátalanná“ tegyék. Türelmesen várakoztak, míg magasabb kaszthoz tartozó asszonyok mentek arra és néhány csepp vizet, mint alamizsnát a kolduscsészébe looscsantottak. Teljesen elfogulatlanul indultam Indiába. Gyengém, hogy különös megértéssel viseltetem a gyarmati uralom alól felszabadult népek Iránt. Itt azonban csak kisebb mértékben viselik az angolok a felelősséget. A hibás egyesegyedül a több ezer éves kasztrendszer. G. T. elleni szabadságharc szimbólu r p*-: U, Eh >VjF* rH i*: j i ’if «unj
