A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-04-30 / 18. szám
lvasóink bizonyára emlékeznek még a „Cortegan“ nyugatnémet nyugtatószer körüli botrányra. Arra a szerencsétlenségre, amelyet ez az ún. orvosság okozott. De arról nyilván nem tudnak, hogy a készítmény mintáját nekünk is elküldték. Egészségügyünk azonban elutasította, mivel nálunk működik az Állami Gyógyszerellenőrző Intézet. Egyik részlege szlovákiai hatáskörrel Bratislavában székel, a Kvetná utcában. Ezt az Intézete bizony még a legfejlettebb országok Is lrlgylik, hiszen az Egyesült Államokban mostanában Igyekeznek Óránként négy kilométer Rómában óránként kétkilométeres sebességgel közlekednek az autóbuszok, négykilométeres sebességgel a személyautók a csúcsforgalmi időben. Rómában pedig a csúcsforgalmi idő reggel 5 órától este 9 óráig tart, kivéve a déli órákat, amikor a rómaiak alusznak. „A világ egyetlen nagyvárosában sem tettek olyan keveset a közlekedésért, mint Rómában“, írta a Messegerro. „Valaminek történnie kell, mert különben meghal a város“. A Rómában nyilvántartott gépjárművek szávaiami hasonlót berendezni, Ezzel szemben a mienk már tizenöt éve működik. Az intézet legfőbb feladata — mint az elnevezéséből is kitűnik — az ellenőrző tevékenység. Egyrészt a gyógyszergyárak legújabb gyártmányait (az illető minisztériumnak éppen az említett inézet javaslatára tett engedélye nélkül egyetlen gyógyszer sem hozható forgalomba), másrészt a raktárak és a gyógyszertárak gyógyszerkészletének állapotát ellenőrzik. Ismeretes, hogy valamennyi gyógyszer számára Jótállási időszakot határoznak meg. Némely gyógyszert ez időszak eltelte után is alkalmazhatnak, de a legtöbbet ki kell selejtezni. Az ellenőrző Intézet dolgozóit Illeti a végszó. Döntésük igen gyakran fájdalmasan A gyógyszerek rendőrei érinti a gyártókat, hiszen nemegyszer előfordult, hogy milliós értékű sorozatokat kellett kiselejtezni, méghozzá nemcsak tartalmi hiányosságok, hanem formai kivitelezése miatt is. Az ellenőrzés dolgozói igen szigorúak. Ennek viszont számos előnye van. Csehszlovákia a világ hetven országába szállít gyógyszert, olyan országokba is, amelyek fejlett gyógyszeriparral rendelkeznek. Készítményeik a külföldi piacokon nagy népszerűségnek örvendenek, nemcsak kiváló minőségük, hanem pontos dokumentációjuk miatt is. Előfordult, hogy a' külföldi megrendelők reklamációkkal igyekeztek csökkenteni gyógyszereink árát, s éppen az ellenőrző intézet elemzése bizonyította be, hogy itt tulajdonképpen üzleti trükkről és nem rosszminőségű gyógyszerekről van szó. Ilyen szempontból a gyógyszerek ellenőrzése a gyártók számára is hasznos, annak ellenére, hogy százszázalékos pontosságot követel tőlük. Épp erről van szó. (Milyen kár, hogy más termelési ágban nem működik valami hasonló „rendőrség“.) Az intézetben a gyógyszerek közvetlen ellenőrzésén túl kutatómunka is folyik, elsősorban az ellenőrzés módszereinek megjavítása érdekében. Az intézet dolgozói ezenkívül pedagógiai-előadói tevékenységet is kifejtenek. Az Állami Gyógyszerellenőrző Intézet tehát biztosítja, hogy a gyógyszertárakba, kórházakba, a betegek kezébe csak értékes, jóminőségű gyógyszer kerüljön. Ez vonatkozik a hazai és a behozott készítményekre is. Az eddigi tapasztalatok és ismeretek szerint az intézet kiválóan betölti hivatását. Szöveg és kép: K. BACHAN. ma havonta 10 090-rel növekszik (Hamburgban csak 2500-zal). Pillanatnyilag 630 000 személyautót, 30 000 teherautót és 100 000 motorkerékpárt tartanak számon. Ha egymás mellé állítanák a római autókat, 2356 kilométer hosszú kígyót alkotnának. A római úthálózat azonban mindössze 1309 kilométert tesz ki. A közlekedési káosz következtében érvényét vesztette minden közlekedési szabály. Az előny azé, akinek jobbak az idegei. A villanyrendőrre rá sa hederitenek. A stop-jelzéseknél a római vezető, akt „ad valamit magára“, még csak a sebességet sem csökkenti. A parkolás céljára tiltott övezetekben két, sőt három sorban állnak a tartósan parkolók és csak keskeny utat hagynak szabadon, amely sok utcában még egy közepes nagyságú kocsi áthaladásához sem elegendő. Több száz illegális parkoló-őr él abból, hogy ide-oda tologatja a tilos területen parkoló kocsikat. A tavaly nyáron felállított vil’anyrendőrők százait sem helyezték még üzembe, mert Antonio Pala, közlekedési biztos attól félt, hogy miattuk teljesen csődbe jutna a közlekedés. A római autóvezetők egyébként is meg vannak győződve róla, hogy a közlekedés csak sportszerű vezetésüknek köszönheti fennmaradását. Bár a 2,6 milliós város létszáma évente 60 C00-rel emelkedik, még mindig kevés római használja a városi közlekedési eszközöket. 1964-től 1936-ig az eladott jegyek száma 23 százalékkal csökkent. A rómaiak jobban szeretik a saját kocsit, még akkor is, ha ebben a zűrzavaros közlekedésben évente 500 munkaórát veszítenek A városi közlekedési bizottság kényszerrendszabályokat hozott: az év elején: — a belvárosi utcákat (próbaképpen) reggel 6 órától 9 óráig lezárják a személygépkocsi-forgagalom elől, hogy száműzzék a tartósan parkolókat; — számos utcát tartanak fenn, kizárólag városi közlekedési eszközök és taxik számára; — újra szabályozzák a hivatalok és boltok nyitásának időpontjait. Végső kiútként csupán egy kétezer éves recept van hátra. Annak idején Julius Caesar császári ediktummal oldotta meg a római közlekedési problémákat: napvilágnál nem jöhetett be a városba teherkordé, targonca és elefánt. ..
