A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-04-23 / 17. szám
{isUk mteffde? Az iskolákban ilyenkor, áprilisban kezdődik meg a nagy ismétlések ideje. A tanulóknak az egész iskolai év tananyagát át keli ismételniük. Ezért éppen ilyenkor merül íel gyakran a* kérdés: túl vannak-e terhelve tanulóink? Több szülő emelt panaszt, hogy 11—15 éves gyermeke 20—30 oldalas „házi feladattal“ jön haza: Mi az ezzel kapcsolatos pedagógiai álláspont? Az ismétléseknek általában nem az a céljuk, hogy a szeptembertől tanultakat, az egész tananyagot töviről-hegyire átvegyék. Ez már az idő rövidsége miatt is lehetetlenség volna. Ellenben minden összefoglaló ismétlésnek nagy a jelentősége, mert ez mélyíti el, teszi tartóssá a gyermek ismereteit. Rávilágít a jelenségek összefüggéseire, rendszerezi a már meglévő ismereteket és azokat új, más szemszögből, összefüggéseikben mutatja be. Ezért tehát helytelen az ismétlések során a 20—30 oldalas „házi feladatok“ kijelölése. Az ismétléseknél a pedagógusnak mérlegelnie kell, mi a tananyagból a legfontosabb, mi az úgynevezett“ alaptananyag“, amely okvetlenül szükséges pl. a tanuló további tanulmányaihoz, értelmi képességei mindenoldalú fejlesztéséhez. Az ismétlések során kapott házi feladatoknak tehát nem lehet az a céljuk, hogy a tanuló még egyszer, ugyanúgy megtanulja a már egyszer átvett tananyagot, hanem hogy a már megszerzett ismereteket gyakorolja, annak leglényegesebb részeit készséggé, sőt egy életre szóló tudássá eddze. A házi feladatoknak tehát mindenkor az oktatás folyamatából kell kiindulniok. Ezért az ügyes pedagógus az ismétléseket például a jól megválasztott számtani feladatok megoldásával, a tananyagot átfogó történelmi olvasmányokkal vagy pedig a tanulók ismereteit rendszerező beszélgetésekkel oldja meg. Nagy jelentősége van ilyen alkalmakkor a gondosan megtervezett táblai vázlatok felhasználásának, a tantárgyközi kapcsolatok megteremtésének stb.... A szülők részéről a másik,,de az előbbi problémával összefüggő kérdés: túl vannak-e terhelve tanulóink? E kérdés vizsgálatánál nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy a ma iskolája valóban többet követel és többet is kell követelnie, mint a régi iskola. A dolgozók általános műveltségi színvonalának emelése a szocialista iskolapolitika szilárd elve. Ezért érthető: tanulóinknak általában sokkal nagyobb erőfeszítéseket kell tenniök az ismeretek megszerzése érdekében, mint szüleiknek annak idején. Ez a gyors fejlődés azonban a termelés tökéletesedése, az automatizáció, Illetve a mezőgazdaságban a kemizáció köv&telménye nem lehet oka a tanulók túlterhelésének. A tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy a túlterhelés okai nem utolsósorban éppen az oktatásban még meglévő módszertani hibákra, a házi feladatok helytelen alkalmazására, az iskolán kívüli foglalkozások gyakran felületes, össze nem hangolt szervezésére vezethetők vissza. Megvizsgálni avagy elemezni a túlterhelésnek fent felsorolt néhány okát, messzire meghaladná ennek az írásnak keretét s nem is feladata a Család — Iskola — Művelődés rovatának. Megállapíthatjuk azonban; ott, ahol a tanító jő módszerekkel dolgozik, a tanulók általában nincsenek túlterhelve. Az ipar és a gazdasági élet részéről az iskolákat világszerte szemrehányások érik: a tantervekben sok a gyakorlati élettől távoleső anyag, csupán ismereteket nyújtanak és nem biztosítják kellőképpen az életben nélkülözhetetlen alapvető készségek és szokások kialakítását. Az új kilencéves alapiskola tantervéből a csehszlovák pedagógiai tudomány karöltve az UNESCO-val nagy gonddal igyekszik minden életszerűben anyagot kihagyni. Ezen dolgozik jelenleg több mint 700 kutató pedagógusunk és reméljük, hogy 1970-re sikerül az alapiskolák tananyagát gazdasági körülményeinknek megfelelően korszerűsíteni. El kell utasítanunk az olyan elavult nézeteket és tanítási módszereket, amelyek túlértékelik a szószerinti tanuláson alapuló verbális tudást, nem fejlesztik az öntevékenységet, az önálló, logikus gondolkodást, valamint túlzott enciklopédikus jellegű követelményeket támasztanak a tanulókkal szemben ahelyett, hogy az iskola a tanulóban az egy egész életre szóló állandó továbbképzés igényét és az önálló, helyes gondolkodás készségét alapozná meg. A prágai Pedagógiai Kutató Intézet dolgozóinak régebbi feltevései alapján a tanulók otthoni munkájára -fordítandó idő a módszeres tanítás mellett nem haladja meg az 1—3. évfolyamban a napi 15—30 percet, a 4—5. osztályban a napi 25—45 percet, a 6—9. évfolyamokban pedig a másfél órát. Természetesen ez kisebb-nagyobb eltérésékkel az ismétlésekre is vonatkozik. Mindezt azonban percekben, számokban kifejezni nagyon nehéz, és rendkívül relatív, hiszen szinte minden gyermek tanulási tempója más és más. Fontos, hogy mind a pedagógusok, mind a szülők lássák: az új, szocialista Iskolát a gyermeki aktivitás, a tudatosan tevékeny, gazdaságos tanulás jellemzi. Tegyük a gyermekek igényévé a tanulást s tanítsuk meg őket — tanulni. Tehát nem az értelmetlen, mechanikus, csupán percekben és órákban mérhető magolás, hanem a tanítási órákon, a tanítási folyamatban való aktív részvétellel történő tartós elsajátítás, a készségek sokoldalú fejlesztése, a tudás iránti vágy felkeltése és a tanulásnak, az önképzésnek egy egész életre való szükségletté, igénnyé, azaz szokássá tétele, ez az iskolai, de az otthoni tanulásnak is az igazi mércéje. Márpedig mindezek nagyszerű gyakorlótere és egyben próbaköve is az iskoláinkban folyó, az egész tananyagot rendszerező, összefoglaló ismétlés. Legyen tehát ez idő tájt a szülők legfontosabb feladata: rendszeres otthoni tanulásra serkenteni gyermekeiket. E3 Halálhármas Elidegenülés Ring a szoknya reng a csípő táncban ráng a három delnő Rúgjátok ki a falat táncoljunk az ég alatt Ring a szoknya reng a csípő táncban ráng a három delnő Vígabban barátunk zöldben lesz a nászunk Ring a szoknya reng a csípő táncban ráng a három delnő Barátnőd szépségére e korty te vagy az első indulj legott Ring a szoknya reng a csípő búcsút int az egyik delnő Lanyhán enyelegve szerelmet szőr a szél megértő barátként lehúnyja szemét a fény Összekacsintanak a csillagok némán Bizsergéstől borzong a kék szemű szép lány Legyetek vendégünk integet egy cserlomb Hajnalig testükön árnyék-ruha sem volt Nem ring szoknya nem reng csípő kisbabát vár három delnő Twiszt twiszt dobol a szél a fán Hol a gyűrű mereng a lány S szól a fiú Elmehetsz már Búsan kontráz a szél a fán Pohár csörren láng kilobban szerelemtől haltak szomjan Fonnyadt kezű néne vár az állomáson forró vére folyik által a vágányon A villanyfény úgy öleli a vállad, mintha a barátod lenne; incselkedik a zene is, mintha a játszótársad lenne; akár egy erdő óriási fái, állnak körül szobádban a bútorok; s a feleséged úgy csókol minden este, mintha a feleséged lenne ... S mégis, valami állandóan bömböli benned, egyre konokabban, hogy semmi sem a tiéd! Állsz a tárgyak, barátok, testvérek, társak közölt akár a dzsungel fia, aki nem érti az emberek nyelvét, s csak csodálkozik, csak csodálkozik .. . Kmeczkó Mihály
