A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-04-23 / 17. szám
Ladislav Stalko, a titkárság vezetője Jozef Angyal, u agrokémiai osztály vezetője munkatársnőjével Panthy mérnök sí iiiihriissskiíii 21121fr zetöju kisér bennünket végig a munkahelyeken. Laboratóriumból laboratóriumba lépünk. „Szuperkontroll“ — mondja kísérőnk. Azaz a műtrágyák és egyéb vegyi készítmények legfőbb ellenőrzése. Emitt meg talajvizsga folyik. A kémcsövek, lombikok csillogó ttvegerdejében fiabérköpenyes laboránsnők álldogálnak, vegyi folyamatokra ügyelnek némán, néha elelmosolyodnak, mintha a föld lombikokba zárt szellemével kacérkodnának. Férfiakat csak elvétve látni. Osuská Eva, Mózová Jana, Struhárová Jozefina, Somorovská Olga, Hubová Darina, mutatkoznak be halkan a fehérköpenyes lányok, asszonyok, azután mintha ott sem volnánk, folytatják tovább hangtalan tevékenységüket. Ezen az osztályon a takarmányt és az állati termékek minőségét ellenőrzik. Az egyik szobában Panthy Milan mérnök érdekes előadást rögtönöz számunkra a gyapjú minőségellenőrzésének fontosságáról. Ez elősorban a termelők szempontjából a fontos. Nemcsak a minőséget ellenőrzik, hanem módszereket dolgoznak ki a termelők (helyesebben: tenyésztők) részére, miként érhetik el a lehető legjobb minőséget. Azután gyakran megesik, hogy a felvásárlók gyanúsan keveset akarnak fizetni a gyapjúért — ilyenkor a tenyésztők az intézetre bízzék a döntést, s Panthy Milan mérnök tudományos ellenőrzéssel határozza meg a gyapjú minőségét, illetve árát. Csak kevesen vagyunk erre a munkára, mondja a mérnök. Hányán? — érdeklődöm. Egyedül, mondja és egy térképhez vezet, ahol piros satirozás jelzi Szlovákia birkatenyésztő vidékeit. — Hát ez bizony sok, mondom, mivel úgy látom, az egész térkép pirosra van satírozva ... Amint tudjuk, mondja Staöko elvtárs, a múlt években Libanonból is hoztunk be lencsét; Nos, az egyik mezőgazdasági üzem vezetői gondoltak egy nagyot s néhány hektárnyit bevetettek ezzel a lencsével. Az eredmény: e libanoni lencse természetesen a ml éghajlatunk alatt kipusztult. Mindez persze elkerülhető lett volna, ha az Illető vezetők tudják, hogy Libanonban némileg melegebb az éghajlat, mint nálunk. Esetleg, ha hozzánk fordulnak tanácsért. Ezt kísérőnk már a vetőmag- ás ültetőanyagellenőrzési osztályon mondja. Itt ellenőrzik a vetőmagok (és Ultetőanyagok) tisztaságát és csirázó képességét. Az első helyiségben, ahová belépünk, tisztaságellenőrzés folyik. Épp a tavaszi árpa tisztaságát ellenőrzik, hosszú asztal mellett ülnek az asszonyok, valamennyiük előtt egy maréknyi árpa s aagyitólencsével vizsgálhatják, hány százalék benne az ocsu és más haszontalan növénymag. Az osztály vezetője, Skorhini Zdena mérnöknő, azzal fogad bennünket, miért nem jöttünk vagy két-három hónappal ezelőtt, akkor volt itt a főszezon. A vetések előtt. A mérnöknőtől azt is megtudjuk, hogy osztálya hatáskörébe tartozik a mezőgazdasági üzeme) magtárainak ellenőrzése (inspektorok végzik) és a vetőmagalismervények kiadása. E sorok Írója legszívesebben a következő teremben, a csíráztató részlegen dolgozna, ha felvennék őt (tekintettel imént megszerzett szaktudására!. Mit neki a lomblkok rejtélyes „alkímiája“), itt van, itt látható a testet öltött iga, az üvegtálakban, papírszalagokon — mintegy Skorbini elvtársnő varázsszavára — kicsfrázik és kizöldttl a borsó. Áldott termőföld és még áldottabb napsugarak nélkül, hűtőszekrényekre emlékeztető kemencékben. Skorbini elvtársnő és munkatársnői persze nem erre a köznapi csodára kiváncsiak, hanem arra, hogy a borsószemek közül hány csírázik ki, és mennyi marad meddő. Nyilván nekik van igazuk. Es azoknak, akik ezt az értelmes és hasznos intézetet létrehozták. S akik tudásukat, tapasztalataikat egy modern mezőgazdaság létrehozásának szolgálatába állítják. Zs. NAGY LAJOS Prandl Sándor felvételei
