A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1967-04-23 / 17. szám

Jankovich Imre: BIZONY ÍGY VAN EZ, SZÍVEM... ALD0B0LY1 NAGY György és SZENES Iván szerzeménye Copyright 1966 by Zeneműkiadó Vállalat, Budapest Slow Rock a ________Qfe_________________ok mr-*. h__ eT*________a’ A független India demokrati­kus állam. Az új törvények eltörölték a hírhedt kasztrend­szert, amely évezredeken át szigo­rúan elhatárolt csoportokba osz­totta1 az embereket. Valamikor több tiszteletben részesültek itt az egyes állatfajok, mint az em­berek milliói. Nem is olyan ré­gen általános szabály volt, hogy az érinthetetlen kasztonklvüll kénytelen volt messziről elkerülni a magasabb kasztba taTtozó em­bertársát, nehogy ráérő árnyéká­val bemocskolja azt. Ha valaki egy kóborló tehén életét akarva vagy akaratlan kioltotta, azt a helyszínen felkoncolták, vagy — jobbik esetben — bíróság elé ál­lították, ha egy „érinthetetlen“ vé­letlenül hozzáért a legmagasabb kaszt tagjához, a sértett brahmán fölháborodásában megölhette a nyomorultat anélkül, hogy azt va­laki is vétkéül rótta volna fel. Tra­gikomikus az az eset, amely a múlt században történt ugyan, de jel­lemző a régi India viszonyaira: A fiatal Navab Ferozepore-t 1835- ben merélylet vádja miatt halál­ra Ítélték. Nyugodtan és előkelőén viselkedett a bírósági tárgyaláson, a szeme sem rebbent meg, amikor az Ítéletet kihirdették. A kivégzés előtti éjszakát egészséges mély álomban töltötte. Reggel fölvette díszruháját, haját és szakállát be­kente illatszerekkel, majd nyugod­tan, kiegyensúlyozott hangulatban Indult el a vesztőhely felé. A fé­lelemnek nyoma sem látszott raj­ta. Amikor azonban a hóhér hoz­záért, hogy a kötelet a nyakába tegye, hirtelen összeroppant, arca pedig eltorzult a borzalomtól és az undortól. Ezt a hirtelen válto­zást azonban nem a halálfélelem okozta, hanem a hóhér érintése, aki a kasztonklvüllek csoportjába; tartozott. Sajnos, az évezredek alatt ki­alakult rendszert nem lehet azon­nal felszámolni. Valószínűleg sok sok évtized telik el addig, amíg az indiai társadalom valóban osztat­lan lesz. A kasztrendszer manapság talán a házasságnál érezteti leginkább af hatását. Az ősidők óta megrög­ződött szokásokhoz mereven ra­gaszkodnak a hindú családok. A kasztonklvüll házasság szinte le­hetetlen még ma is. Elegendő fi­gyelemmel kísérni az újságok hir­detésrovatát; itt a legtöbb esetben gondos szülők megfelelő élettár­sat keresnek gyermekeik számára. Majd mindegyik hirdetés a kaszt megjelölésével és azzal a feltétel­tel kezdődik, hogy a Jövendő élet­társ is csak hasonló származású lehet. dik Old Delhiben, a Nicholson utcában. Az esküvő időpontját nyilván nem véletlenül határozták meg. In­diában az az általános szokás, hogy minden fontosabb esemény pontos idejét a csillagok állása szerint állapítják meg. Az esküvő pedig a fontos események legfon­tosabbika. Amint az eljövendő há­zasságban megegyezik a két csa­ládfő, munkába lépnek a szakava­tott asztrológusok, hogy elkészít­sék a fiatalok horoszkópját, amely­ből meg lehet állapítani az esküvő legkedvezőbb időpontját is. Mivel ez kizárólag a csillagoktól, nem pedig az emberek akaratától függ, az esküvői szertartások gyakran a legelképzelhetetlenebb időpontok­ban kezdődhetnek. A meghívó el­olvasása után először is hálát ad­tam a csillagoknak, hogy Mohini és Devindar esküvőjére egész ked­vező időpontot — esti 8 órát — jelöltek meg, mert az is előfordul­hatott volna — hogy az éjszaka közepén keresem az esküvő he­lyét. A megadott napon elindultam Old Delhi áttekinthetetlen sikáto­rai felé. A bérkocsi csak nehezen tudott utat törni magának a járó­kelőkkel, riksákkal, különféle ál­latokkal zsúfolt utcákon. A Nicholson utcában még több az ember, mint másutt. Az utca középtáján található szabad tér­ség nagy részét egy hatalmas, dí­szes sátor foglalja el, melyet gir­landokba fűzött sok száz villany­­körte világít meg. Ez már az eskü­vő színtere. A sátorpalotát belül két részre osztották. Az egyik „helyi­ségben“ a megtérített asztalok hosz­­szú sora várja1 a vendégek seregét, a másik részt pedig fogadóterem­nek szánták. Itt az első padsor­ban, a bejárattal szemben ül a menyasszony apja, hatalmas tur­bánnal a fején, olyan helyzetben, mintha egy festő mintázná, aki éppen illusztrációkat készít a Ma­­habharáta époszhoz. Nemsokára a sátor bejáratánál megjelennek a ház asszonyai és közöttük Mohini, a menyasszony. Szegény Mohini, Egy este halk kopogtatás után nyílt szállodai szobám ajtaja. Fia­tal ismerősöm, R. P. Arora hófe­hér dhótlba és panzsábiba öltöz­ve, ünnepélyes arccal nyújtott át — apja nevében — egy cikornyás aranyozott meghívót, amelyből megtudtam, hogy Shrlmati és Shri Sardarl Lal Arora szívélyesen meghívnak leányuk, Mohini, illet­­vet fiuk Devindar Shri Hans Raj Arora esküvőjére. A szertartás au­gusztus 28-án este 8 órakor kezdő­

Next

/
Thumbnails
Contents