A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-04-16 / 16. szám
A megkérdezettek majd mind azt válaszolják, nem akarnak városba menni lakni, jobb nekik falun. Bár két fiatal csiffárí házaspárt hiába kerestem otthon: férj, | feleség a falun kívül dolgozik. Az egyik fiatal férj pedig nem akart < nyilatkozni — azt mondta, róla 5 ne írjak, az ő gondját-baját más ■ úgyse hozza rendbe. Az anyakönyv legfrissebb be- ; Jegyzése ez év januárjából való; ■ a bejegyzettek, Hédervárl József és Peczek Ilona tildi /.akosok. A férj húszéves, az asszony kettő- ■ vei több. Az asszony itt született, ; a férje Orosziban; katona volt, j amikor a sors — egy közös, távoli rokonuk képében — összehozta | őket. Fél évig jártak együtt. A fér- ■; fi most ősszel szerelt le, azóta Ve- jf rebélyen dolgozik, egy mezőgazdasági gépjavító üzemben: 1800—1700 koronát keres. A felesége itthon, \ az ÄG szőlőjében havi hétszázra i jön ki. Nyolcezer koronás kölcsön- (> nel házasodtak. Kicsi, de nagyon | csinos, tisztán tartott lakásban j laknak, együtt pz asszony anyjá- S val. De gyereket várnak, szeret- < nének külön költözni. Kiszemeltek . maguknak egy olcsó eladó házat, csakhogy arra is kölcsön kellene. ; Jóravaló, dolgos cigányemberek. A másik tildi pár Füle János és 1 Huszár Klára, ök Idestova két esztendeje házasok: tízhónapos kislányuk is van már. Tildén születtek mindketten, komolyan másfél évig jártak együtt. A férj 22 éves volt, az asszony 19, amikor egybekel- I tek A férj kárpitos Léván, s 1300 —1400 koronát keres. A feleség az EFSZ-ben dolgozott a szülés előtt; az ő keresete, mindent egybevetve, ;• hét hónap alatt 11.000 koronára rúgott. (Az anyja, aki tizenöt éve j üzletvezető Tildén, meg is jegyzi: S — Énnekem ennyi pénzért egy i álló évig kell dolgoznom. A fiatalok sehol sem keresnek olyan Jól, ; mint a mezőgazdaságban.) A szépen berendezett, tágas lakáshoz fürdőszobát akarnak építeni A há- \ zasságkötés óta Jégszekrényt, mosógépet vettek, s ellátták a lakást központi fűtőberendezéssel. Az asszony anyja ingyen ad nekik kosztol. Megtakarított pénzükön : autót szeretnének venni. A férjnek legénykora óta van motorbiciklije. Léva vonzza őket — va- ,• lamikor talán majd oda mennek lakni S mi a helyzet a kissé kéztől 1: eső Mohiban? Ott hogy élnek a fiatal házasok? A mohi esküvőket a kálnai anyakönyvvezető tartja nyilván, ezért a helybeli nemzeti bizottság elnökéhez, Szabó Zoltánhoz for- ’ dúltam tájékoztatásért, Ö is fiatal ember még, mindössze huszonhat éves, a legfiatalabb HNB-elnök, akivel valaha is találkoztam De már öt éve házas, két szép fia van. Feleségével együtt emlékezetből számolgatják elő az elmúlt két év házaspárjait. Két Csabai-lány , Cslffárra ment férjhez, Lazányi ; Gizi Kálnára, Hajpál Zoli meg feleségestül cseh területre költözött. Szántő Ernő Pálba nősült, Rácz Tibor Málasra, Kozma Lenke pedig Klskoszmályba ment férjhez. Mohi- jj bői tehát az utóbbi két év alatt I annyian költöztek el, mint Csiffárról és Tlldről együttvéve. Ám nem- » csak az elköltözés csökkenti Mohi : lélekszámút. A háború óta 100 gyerek született a faluban, holott j 194 ember halt meg — árulkodik s a református egyházközség anya- * könyve, amely, bár a háború után | betelepültek nagy részét figyel- j men kívül hagyja, sokmlndenre í; fényt vet. Arra például, hogy az elmúlt huszonkét év alatt egybe- J kelt harmincnyolc házaspár közül t csupán kettőnek van három gyereke; tizenhat családban két-két gyerek született, tizenkettőben pe dig csak egy-egy, míg nyolc házaspár eddig gyermektelen. S hogyan reagál erre a falu lélekszáma? Mohinak 1910-ben 883 lakosa volt, mai lélekszáma 538. Pedig az itt élő fiatal házasok alig különböznek csiiffári és tildi sortársaiktól: Hajpál Gyula és Császár Gabriella, Czudor Lajos és Bokor Viola, Jobbik Oszkár és Bokros Erzsébet, Lfirincz János és Bokros Gizella mind úgy Indultak a hézaséletbe, mint a szomszéd falubeliek: a menyasszonyok egyszoba bútorral, kelengyével, a vőlegé nyék a két dolgos kezükkel, meg 1400—1500 koronás fizetéssel, s egylküknek-máslkuknak motorja is volt már. Szülés előtt az asszonyok itt is megkeresték a 6—700 koronát. Esküvő óta vettek ezt—azt: konyhabútort, tévét, jégszekrényt, rádiót, takaréktűzhelyt Van, aki ebédlőt akar még venni, van, aki másra spórol, s olyan is akad, aki az autót is kilátásba helyezi. Lakásuk mellé fürdőszobát építenek, mert Mohi, amelynek a nedves talaj miatt mindeddig rossz volt az ivóvize, vlzvezetékhálóza tot kap nemsokára. Lám, az anyagiak megvannak, a falu mégis kihal. A parasztok valamikori egykéje most is érezteti hatását. Vagy fordítva? Az új kor szelleme volna ez? Boross Kornél lelkész azt mondja, előbbi állomáshelyén, Orosziban már a két-három gyerekes családot is megszólták („csak a sok gyereke van, mint ff cigánynak“). S bár a fiatal házasok, ha gyerekre terelődik a beszéd, a nehéz megélhetésre hivatkoznak („a családot föl is kell ám nevelni“) — jobban körülnézve azt látjuk, hogy ma is ott születik a legtöbb gyerek, ahol nincs mindennap hús a tányéron Csiffár és Tild valamivel jobban áll szaporulat dolgában, noha nem sokkal. A ma 880 lakosú Csiffárt 1910-ben még csak 707-en lakták, ám ez a lélekszém-emelkedés aligha Írható az utóbbi évek javára: tavaly Csiffáron két emberrel többet tartottak nyilván, mint az idén. Tild lakosainak száma 1910-ben 442 volt, ma 469. Nem titok, hogy a népszaporulat európai ranglistáján Magyarország és Csehszlovákia foglalja el a két utolsó helyet. S nem titok az sem, hogy egy nép gyarapodását csak a negyedik gyerek biztosítja: ahogy két gyerek csak a két szülőt képes fölváltani a sorsok stafétájában, úgy a harmadik utód (s olykor bizony a negyedik is) csupán a magtalanok, betegek, magányosok, korán elhaltak helyébe jelent utánpótlást Sokan a kínaiakra meg a hindusokra irányítják az erkölcsprédikátor figyelmét: — Azokból lesz elég, azok majd elárasztják a világot — S én úgy érzem ilyenkor, valami nincs rendjén a háztájunkon, ha messzi Idegenbe kell mutogatnunk, hogy megnyugtassuk magunkat; megszakadt bennünk valami folytonosság, ami múltat Jövővel összeköt. Hazudunk magunknak, s bűntudatunk elől az élet forgatagába menekülünk. Bensőséges, meghitt családi élet helyett kifelé igyekszünk élni. Pénzünket, amit meg nem szüle tett gyermekeinken megtakarítunk, anyagi javakra költjük el. Gondolkoznak-e vajon ezen város és falu fiataljai? Még nincs késői Mohiban, Csiffáron, Tildén még csaknem kétezer ember él és dolgozik! Mikóts I. Róbert Breier, Havran és Pavleéka felv, . - ........-7
