A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-04-16 / 16. szám
Négyen a borozóban Az ablak melletti tölgyfaasztalnál egyelőre csak hárman ültek. Az apa csa'k később érkezett. Amíg megjön, addig Is foglalkozzunk azokkal, hármukkal ott. A lány tizenhét éves lehet. Csinos. S ezt 6 Is tudja, mert ragyog és kacérkodik, de nem a felnőtt nő tudatos számításával keresi a pózokat, azokat, amelyekről tudja, hogy Jó állnak neki, hanem csak úgy, öntudatlanul. Ahogy a Játékos klscslkó vlháncol virágos, tavaszi rét közepén, afeletti örömével eltelve, hogy még nagyon fiatal és már 61. A lány haja divatosan fésülve, nyakán halványzöld szllonkendő. Ujjal hosszúak és fehérek, körme piros. Cigarettát tart a kezében. Néha szippant belőle, hosszan és bőven fújja a füstöt, Játszik vele. Látszik, hogy nem igazi dohányos, csak az alkalom adott Lipát pirosra festett ajkai közé. A fiú hosszú haja hátul, a gallérjánál mulatságosan felkunkorodlk. Büszke, dús sörény. Elől hamlet-mődra a homlokára fésüli, és a szemöldöke felett oldalt simítja. Talán egy év vei Idősebb a lánynál, katona bizonyára nem volt még. Az is lehet, hogy egykorúak. A fiú Is cigarettázik, de nagyobb szakértelemmel, komolyabban, mint a lány. Ha a lány szóhoz hagyja Jutni, Igyekszik nagyon határozottan és szuggesztlven beszélni. Lábén, a kék farmernadrág alatt, fekete beatles csizma, ez még a frizurához tartozik. Mozdulataiban, nevetésében van va-laml féktelenség és fegyelmezetlenség, talán Így mondhatnánk: szertelen. A mama piros arcú, negyven év körüli aszszony, barna haját simán hátrafésüli és kontyba csavarja. Lábán magas szárú bundacipő, é3 pamutharisnya. Nem selyem, mint a lánya lábán. Egyszerű Jelenség. Talán egy faluról felkerült mesterember felesége. Keveset beszél, a lányát figyeli és néha, szeme sarkából, a fiút. A szomszéd asztaltól figyeltem őket Ô3 próbáltam elemezni azokat a szálakat, amelyek egymáshoz fűzik hármukat. A fiú és a lány egy és ugyanaz a típus. Nemrégen egy hasonló fiút a Hviezdoslav téren láttam, délután háromkor a földön feküdni és cigarettázni. Nyugodtan eregette a füstöt, láthatólag meg akarta írni tatnl a világnak, hogyha neki a földön fekve akaródzlk cigarettázni, akkor úgy cigarettázik. S mellette még egy fiú állt, és két lány, hasonlóak ehhez a lányhoz, és láthatólag tetszett nekik a dolog, nagyokat kacagva élvezték a helyzet rendkívüllségét, hogy a fiú a földön fekve cigarettázik, bizonyára nagyszerű é3 eredeti dolognak könyvelték el, és néha klhfvóan körülnéztek, hogy kinek van valami kifogása a mulatságuk ellen. Dehát a mama, hogy keiül velük egy társaságba? Mert én a mamát Is Ismerem, a háború után Jött fel a városba, a faluban, ahol született, szolid és tartós erkölcsök közt nevelkedett fel, dolgosságra, szerénységre, a feltűnés kerülésére, egyszerű embsrségre nevelték a szülei, s az elmúlt két évtized alatt sokat dolgozott a férjével, amíg házat szereztek a városban, berendezték és anyagilag megalapozták a városi életüket. S amikor megérkezett a papa, láttam, hogy nem tévedtem. Barna arcú, nyílt tekintetű, vállas, egyszerűen öltözött, keze eres és kidolgozott, negyvenöt éves lehet. Talán kőműves, vagy ács, talán valamelyik üzem szakmunkása. Egy bizonyos: soha fiatal korában nem cigarettázott hanyatt fekve a földön, és ha látna valakit, aki Ilyet tesz, még csak ki sem nevetné, de megbotránkozva elítélné. Köszöntötte a társaságot, letette kabátját, kalapját, és hozzájuk ült. A borozó asztala mellett két generáció, két külön világ, két ellentétes erkölcsi felfogás találkozott. S az ellentétek nem csak a korkülönbségen alapultak. A papa és a mama fiatal korában sem volt olyan szertelen, felületes és hangoskodó, mint a két fiatal, s a fiú ős a lány felnőtt korában sem lesz olyan egyszerű és emberi, olyan erkölcsös ős becsületes, mint a két szülő. A köztük feszülő ellentéteket társalgásukból Is ki lehetett olvasni. A fiú és a lány továbbra Is fesztelenül érezték magukat, nagy hangon beszélgettek, sokat nevettek, a fiú Igyekezett még magabiztosabb lenni, mióta a papa megérkezett, és a lány néha már túlzásba vitte a kacérkodást. A mama részt vett a társalgásban, odafigyelt, néha mosolygott, vagy mondott valamit, a fiúhoz Is beszélt. A papa hallgatott. Nem határolta el magát a többiektől, de a Jókedvükben nem osztozott. Nem tudott banne részt venni, csendesebb ős egyszerűbb beszélgetősekhez szokott. Próbáltam kitalálni, mire gondol, amikor néha töprengve a fiúra néz. Talán azt latolgatja, hogy mi lesz majd, ha a fiú egyszer a veje lesz. Ott laknak majd náluk, mert ezek ketten nem szereznek maguknak olyan szívós szorgalommal lakást, mint ahogy ők szereztek a feleségével. A munkahelyéről bizonyára Ismerte ezt a fiatalember-típust. 0 ilyen korban már komolyan gondolkozott az élet dolgairól, a munkáról, a családalapításról, kenyérről, pontosan Ismerte az élet fegyelmét, a felelősségtudatot, a közösségi élet íratlan szabályait, melyek a mások érdekelnek és véleményének szem előtt tartására intik az embert, s az általa ismert fiataloknál mindezt nem találta meg. Felületesek voltak, a munkát nem hasznos kötelességnek, de kellemetlen kényszernek minősítették, és hiányzott belőlük a Jó célokért küzdő ember kitartása. Láttam, hogy a papának borongós gondolatok nyugtalanítják a lelkét, a lányát sem érti, otthon, a család légkörében valahogy ö Is más, Jobban hasonlít a szüleihez, vagy csak úgy tesz, mintha hasonlítana? M03t egészen Idegen, minden érzékével a fiúhoz Idomul, tetszik neki, és a hozzá való hasonulás nem esik nehezére, mlniha ez lenne a valódi énje. Dehát hová tűnt mindaz, amit tizenhét éven át tőlük tanult? S néha összenézett a papa a mamával, szemük sem rebbent, csak egymásra néztek, és tekintetükben ott vibrált a kérdés: na, mit szólsz hozzá, ml lesz ezekből, ha összekerülnek? Képesek ezek családot alapítani, meg van bennük az ahhoz való komolyság és felelősségtudat? S a szemükön azt láttam, hogy mindketten úgy gondolják, bizony nincs meg, sajnos, de így van, sok bajunk lesz még velük! S azt Is láttam, hogy abban bíznak, fiatalok ezek még, kölyökemberek, talán néhány év múlva megkomolyodnak, de ahogy én láttam, ebben Inkább csak bíztak, de nem hittek, csak magukat biztatták vele, hogy hátha megkomolyodik idővel a két fiatal. Mert az ö mentalitásuk szerint Jelenleg nem alkalmasak arra, hogy családot alapítsanak, ó, ettől óvja meg az élet mindkettőjüket, sőt, mind a négyüket. Pedig a fiú néha tesz Ilyen Irányú célzásokat, és a lány szeme csillog, ahogy hallgatja őt. Szegény papa, sokat gondolkoztál azon az estén, amíg a többiek gondtalanul szórakoztak. S amikor hazafelé mentetek, láttam, nem gondoltál ki semmi okosat, mert a döntős Jogát, a felelősséget Igyekeztél magadról elhárítani. Amikor mentetek haza, és az utcán a mama halkan megkérdezte: na, mit szólsz hozzá? ... mármint a fiúhoz, azt felelted: — Tanácstalan vagyok, mama, én ehhez nem értek, s nem avatkozom a dolgukba! DUBA GYULA A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetségének hetilapja. Megjelenik minden vasárnap. Főszerkesztő Major Ágoston főszerk. helyettes: (Jzsvald Arpád Postafink C 398. telefon 533.04 Terjeszti, a Posta Ilirlapszolgála ta, előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levél kézbesítő. Szerkesztőség: Bratislava, Jeseň ského 8. Külföldre szőlő előfizetéseket el intéz: PNS Üstredná expedícia tlače, Bratislava, Cottwaldovo nám. 48/VII. Nyomja a PRAVDA nyomdává)]» lat, Bratislava, Štúrova 4. előfizetési díj negyed évre 19,50 Kčs, fél évre 39, Kčs. egész évre 70. Kčs. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk visz sza. S ß a MEGHALT MÉRY FERENC Méry Ferenc elvtárs, az Oj Sző szerkesztő bizottságának tagja, a mezőgazdasági rovat vezetője, 41 éves korában, 19B7. április 9-án újságírói kötelessége teljesítése kőiben, Ktsinyovban, a Szovjet Moldava fűvárosában hirtelen elhunyt. Emberi szerénysége, egész magatartása tiszteletet éz szeretetet váltott ki irányában mindazok körében, akik személyesen ismarták. Kollégánk, barátunk át elvtárennk, a kommunista újságfrá emlékét kegyelettel megőrizzük.
