A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-04-09 / 15. szám
..Kérek egy Hetet!" A propaganda-osztályon Szeretem a postásokat. A postai kézbesítő érkezése apró hétköznapi örömeim közé tartozik. Várom érkezését. Furcsa s eddig még kielemezetlen Izgalom fog el a délután egy bizonyos Időpontján, körülbelül négy és öt óra között, amikor a posta esedékes ... Vajon mit hoz? Levelet, üdvözlőlapot, csomagot, pénzt? Az adóhivatal felszólítását, hogy fizessek? A ikölcsönkönyvtárét, hogy vigyem vissza a féléve kikölcsönzött könyvet? Va'jon mit hoz? Szomorú vagy örömhírt? Vagy csak a napi sajtót? Szinte gyerekes izgalom ez. Legtöbbször persze csaik az újságot hozza. Nem vagyok sem filmszínész, sem élsportoló, nincs nagy „levelező-táborom“. Mégis izgulok. Hátha ma ... Hátha a1 napokban mégiscsak eszébe jutottam régen hűtlenné vált barátomnak, esetleg valaki ismeretlen tisztelt meg levelével... Hátha... Aztán megérkezik és átnyújtja .. got. Sovány, négyoldalas napilap, megkönnyebbülök. Izgalmam reményeim szertefoszlanák, is, mert rossz hír sem érkezett,, taim, ismerőseim minden v. egészségesek... Végül már csak az örö: itt az újság, itt v.an kedvenc JSfepilapj Nézzük hát, mi történt a Jpgyvil. nap óta. az újsóén máris titkolt örülök barászerint yben ulet Szeretem a postásakat... Ezért is sikerült nekem, a hétalvőnak, műi reggel ötkor felébrednem. Kíváncsi voltam, hogyan kezdik ő,k a napot, s még az este megtudtam, hogy öt harminckor kezdik. Tehát szombat reggel, öt óra harminc perckor, szemérmetlenül álmos arccal megjelenek a komáromi posta osztályozó-részlegén. Hogy miért épp a1 komáromin? Az én leveleimet, újságjaimat nem Komáromban osztályozzák, nem a komáromiak kézbesítik. Minden szentnek maga felé hajlik a keze. Minek is csinálnék titkot belőle, hogy személyes érdek fűz a komáromi postásokhoz? Méghozzá nem csak engem, hanem egész szerkesztőségünket. E posta hírlapterjesztői ugyanis még a múlt év novemberében vállalták, hogy lapunkból, a Hétből, ötezer példányszámot adnak el a komáromi járásban hetente. Persze nem azonnal, hanem 1967 július végére érik el az ötezres példányszámot. Ilyen értelemben fordultak versenyfelhívással az érsekújvári és a dunaszerdahelyi járási lapterjesztő vállalathoz ... S íme a napokban levelet kaptunk Mrázová elvtársnőtől, a komáromi hírlapterejsztő-vállalat propagandaosztályának vezetőjétől, hogy a verseny feltételeit — az ötezres példámyszámot minimális remltendával — már februárban teljesítették. Vagyis, ha már a postások munkájára vagyunk kíváncsiak, nézzük meg lapunk legjobb terjesztőinek munkáját... I • képeslap-kazlak. Köztük a Hét is. És a fürge női kezek: Vince Mária keze, Edita Vejrová keze, Komlóssy Ilona keze. És a többieké. Szünet nélkül, villámgyorsan számolják, osztályozzák a lapokat, ötezerhúsz ezen a héten. Kint az udvaron már zúgnak, berregnek a postakocsik, az asztalok előtt várakoznak a kézbesítők. Gyorsan, gyorsanl Zsákokba, kötegekbe, kézbesítők táskájába a lapokkal, levelekkel. Szombat van. Az emberek olvasni akarnak. S egy félóra múlva mintha szél fújta volna ki az újságokat, egyet sem látni a hosszú asztalokon. — Ehhez mit szól? — kérdi a közben megérkező Mrázová nem titkolt büszkeséggel. — Azt hittem, délig is eltart. — Még csak az hiányozna! Mit szólnának az olvasóik? Mrázová elvtársnő szlovák asszony, a Garam felső vidékéről származik, de kitűnően beszél magyarul. Nagyon szereti az újságokat, az emberek neveléséneik kitűnő eszközét látja bennük. Bárcsak minden ember rendszeresen olvasna, talán kevesebb lenne a felelőtlenség, a tájékozatlanságból származó rosszindulat. S ő, munkatársaival együtt, megtesz mindent azért, hogy a jó újság olvasókra találjon. Mert azt, hogy csupán jó újságokra gondol, külön is kihangsúlyozza. Ml hálásak vagyunk, hogy lapunkat is ezek közé sorolja, s kollégái, Nagy Árpád és Vrancsek Vince segítségével szorgalmasan terjeszti. Amikor belépek, már javában folyik a mun ka. Az asztalokon levelek, újságok garmadája, Prandl Sándor felvételei 28 NAGY LAJOS m g$. 1
