A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-04-09 / 15. szám
Akik valamihez értenek K edves m inden -tn á o V önök azt hiszik, hogy értenek a dolgokhoz ... Nincs szándékomban, hogy kiábrándítson Önöket — az objektivitás azonban szerfölött helyénvaló, s ebből kifolyólag elképzeléseik helyreigazításra szorulnak. Azok a dolgok ugyanis, amelyekről azt hiszik, hogy értenek hozzá — nem olyan egyszerűek . .. Különböző nehézségi kategóriákba tartoznak, és Önöket is ezeknek megfelelően osztályozzák. Lényegében három kasztot különböztethetünk meg. ' Akik semmihez sem értenek Népes kaszt. Tagjai szétszórtan élnek öreg golyóbisunkon. Nem kell őket lámpással keresni. Csak tessék betérni a cipőjavító-műhelybe, leszakadt cipősarokkal. Nem javítják meg azonnal, mert vagy két hét gondolkodási időre van szükségük. Aztán a cipősarkat a helyére illesztik és Ön kifizeti az árát. Másnap, amikor felszáll a villamosra — a cipősarok nem követi. És miért történt mindez így? Mert ők azt hiszik, hogy ön nem ért hozzá, és csinálhatják úgy is, mintha nem értenének hozzá. A villamoson szorongatni kezdik, mert mások azt hiszik, hogy feltalálták a legkorszerűbb heringesdobozt. A villamosvezetőnek más a véleménye — azt hiszi, hogy hintaszéket vezet. Nekiiramodik — fékez, nekiiramodik — fékez ... Mire kiér a stadionhoz, kabátján nincs gomb. De ön örül: végre beállhat száz embertársa mögé a sorba, hogy jegyet váltson. Aztán megfeledkezik mindenről, elfoglalja állóhelyét a lelátón, és szurkolni kezd. Eszébe sem jut, hogy elgondolkozzék afölött, miért volt ilyen körülményes... Vajon nem lett volna egyszerűbb, ha új cipőt vesz, ha nem villamoson utazik, hanem saját autóján, ha a belépőjegyet Jó ismerősével szerezteti be — ülőhelyre? És miért nem tett így? Mert nem ért hozzá! Otthon dupla feketét főz, aztán az újságokat böngészi. Szeme megakad egy címen: Elfogták a rablóvezért, ön ezt így kommentálja: Ügy kell neki, ha nem ért hozzál Erre a kedves felesége megjegyzi: Mit beszélsz bolondokat, ha nem értesz hozzá?! Majd lefekszenek. Egy kis idő múlva felesége megkérdezi: Alszol? Ön úgy tesz, mintha aludna, elkezd horkolni. És miért? Mert nem ért hozzál Bemegy munkahelyére, s főnöke azzal fogadja, hogy ön egy baromi Hányszor elmondta már, hogy a bőröket ne vegye át első osztályban. Minek vállalta ezt a munkát, ha nem ért hozzá? Értse meg végre, az üzletben a mezei nyúl kilóját kilenc koronáért árulják. Négykilós nyűiért a vevőnek harminchat koronát kell fizetnie, de a nyúl mellé kap egy ötkoronás utalványt is, úgyhogy összesen 41 koronát fizet. Az utalványt azért kapja, hogy beszolgáltassa a nyúlbőrt. A szakszerűen lenyúzott nyers bőrért három koronát, a szárítottért négy koronát fizetünk. Mármost: mejyik vevő nyúzza meg a nyulat szakszerűen? Egy sei És miért? Mert nem ért hozzá! A bőrt eldobják, s nekünk marad az öt korona. Ha valaki mégis ideszemtelenkedik a bőrrel, az eleve csak harmadosztályú lehet. Érti már? • x ön bólogat, s beismeri, hogy valóban nem ért hozzá. Ez a szerencséje — ennek köszönheti, hogy állásából még nem dobták ki. Kü' lönben nyugodt lehet, nem is fogják kidobni, mert önt egy szabályos nullának tekintik, s a társadalomban — akárcsak a mennyiségtanban — jelentős helyet foglal el. Egyszerűen azért, mert semmihez sem ért. Ez a kaszt meglehetősen megcsappant. De az életben sokra viszik, mert határozott célt követnek. Miért vannak kevesen? Mert valamihez érteni — a legeslegnehezebbl Hallottak már Y. esetéről? Mészáros volt. És milyen mészáros! Egy sertésből három sertésnyi vesepecsenyét árusított ki! Rövid egy év leforgása alatt három autót vett, a következő évben villát épített ténykedése negyedik évében be is rendezte ... (De nem akárhogyan!) Mikor mindene megvolt — elvitték... A kerületre. Ellenőrt csináltak belőle. És miért történt mindez így?! Mert értett hozzá! Ám vegyük az ön esetét. A Fogkefe-szövetkezet egyik osztályán mester. Beosztottjaival szemben szigorú, mert szereti a* jó fogkefét, s nem akarja becsapni a vásárlókat. A szalag mellett azonban ott tevékenykednek az előző kaszt tagjai is, s ön a véggyártmányok között felfedezett néhány selejtet. Az illetőktől megvonja a prémiumot. Panaszt emelnek ön ellen az igazgatónál. Az igazgató — az ő kasztjukból való, velük szolidáris — a prémiumot öntől vonja meg. ön tanulékony ember és a következő alkalommal nem szól semmit — nehogy ismét megvonják a prémiumát —, és kibocsájtja a selejt fogkeféket is. Az igazgató rövidesen reklamációkat kap, megkezdődnek a kivizsgálások, és kiderül, hogy a selejt az ön osztályáról került ki. Erre önt menesztik ... És miért jutott ilyen sorsra? Mert értett hozzá! Ezt követően betér a legközelebbi vendéglőbe, s az italban keres vigasztalódást. Konyakot rendel. Éjfélkor tiszteletét teszi asztalnál a fizetőpincér: „Záróra, uram“, ön fizet, átnyújt százötven koronát, „tegye el mind“ — mondja, pedig a számla csak száznegyvenhárom hatvanra szól. Nem is gondol arra, hogy a fizetőpincér már levonta az ő két konyaknyi borravalóját. És miért teszi ezt a föpincér így? Mert ért hozzál Tanulságul elmondom még, erkölcsprofeszszor uram, az ön esetét Is. Egész éven keresztül szorgalmasan fejtegette az erkölcsi normákat, hallgatóit becsületességre oktatta. Év végén számon kérte hallgatóitól, mit tanultak. Egy kivételével valamennyien jelesre vizsgáztak. A kivétel P. kisasszony volt. Bájos teremtés. Emlékezzen csak vissza, hogyan kellette „domborműveit“! Természetesen ez nem befolyásolta, mert az ilyen kellékek már távol állnak öntől. Kérlelhetetlenül vizsgáztatásra összpontosított, kérdéseket tett fel — P. kisasszony azonban ezekre nem felelt. Ekkor finoman a tudtára adta, hogy legyen szíves magolja be az erkölcsi normákat, aztán jöjjön vizsgázni. P. kisasszony rendkívül felháborodott, és panaszt emelt. Azzal rágalmazta, hogy ön erősza kot akart rajta elkövetni, s mert ő — mármint P. kisasszony — erre nem volt hajlandó, ezért kidobta őt a vizsgáról, önt bizottság elé idézték és tudomására adták, hogy viselkedése öszszeegyeztethetetlen az erkölcsi normákkal és nincs helye a tanszéken. Közben P. kisasszony levizsgázott egy másik professzornál.... És miért csinálta mindezt így? Mert ért hozzál Akik mindenhez értenek Ezek azok az úgynevezett univerzális emberek. A földgolyóbis legnépesebb kasztja. Lépten-nyomon beléjük botlik az ember. Bizonyára ismerik Z. esetét. Kitanulta a borbély-szakmát, és elment építésvezetőnek. Közben kiderült, hogy a toronyház ferdén áll, hogy megfe ledkeztek a szellőzőkéményről, hogy a kazánházból kimaradt a kazán... Z. azt mondta, hogy ö nem tehet róla, ha az építők nem értenek hozzá, és ő bizony totfább ilyen társasággal nem dolgozik — mert a vendégek állandóan parancsolgattak neki — ős felszedte a sátorfáját: elment zootechnikusnak. Ebben a tisztségben egy kerek esztendőt húzott ki. Végül a szövetkezetesek karóval kergették ki a faluból, mert az egy é: alatt elpusztult állatállományuk fele. Z. jelenleg a Mindentudó Hivatal előadója. És miért vitte ennyire? Mert ő mindenhez érti De hagyjuk Z-t, beszéljünk önről. Az ön eredeti foglalkozása fülszerész. Bemegy a munkahelyére, s tudomására hozzák, hogy holnap fontos értekezletük van — a mezőgazdaság időszerű kérdéseit tárgyalják meg. ön a társadalom öntudatos tagja és a gyűlésre lelkiismeretesen felkészült. Kategórikusan kijelenti: a mezőgazdászok egyoldalúak. Nem értenek a filmgyártáshoz, nem ismerik az üveggyártás technológiáját, pedig anélkül elképzelhetetlen, hogy a mezőgazdaság maradéktalanul teljesítse feladatait. A megjelent vendégszakemberek elismerően bólogatnak s javasolják a vezetőségnek, hogy mentsék önt fel, mert ilyen sokoldalú szakemberre a mezőgazdaságban van szükség. És miért? Mert ön mindenhez ért. Közben a fővárosba utazik. Bemegy a szállodába és szobát kér. Nincs. Erre ön észrevétlenül odacsúsztat až öregúrnak egy tízest. „Sajnálom, szoba nincs!“ Egy huszonötöst húz elő. Az öregúr őszinte részvétét fejezi ki, de — szoba1 nincs, ötven koronát tesz a pultra. Az öregúr mosolyogva meghajol, és átnyújtja a szobakulcsot: „Parancsoljon uram!“ És miért kapott szobát? Mert ön mindenhez ért! Másnap bekopogtat a Műhalkutató Hivatalba. Előadja javaslatát: ne víziéröművet, hanem Észelvonó Intézetet létesítsenek. Kifejti, hogy ez a társadalom szempontjából sokkal hasznosabb, mert ha az emberek koponyájából kivonjuk ezt a rendkívül értékes nyersanyagot és felhamozzuk — sokkal nagyobb értéket képvisel, mintha így hagyjuk szétforgácsoltán, egyegy ember koponyájában. Javaslatát rendkívül eredetinek minősítették és rugalmasan intézkedtek: Önt tették meg az Intézet anyagbeszerzőjének. És miért? Mert ön mindenhez ért! • i Ha ön. Kedves Másvalaki, megingathatatlan, ártatlan vagy tiszta erkölcsű és azt hiszi, hogy nem tartozik a fentemlített kasztokhoz, akkor figyelmébe ajánlom a következő tételt: a vak hit dogmává torzul, a dogma — gondolatokat szít, a gondolatok pedig — új hitet keresnek. A kör ott zárul, ahol elkezdik. Nem akarom Önt meggyőzni arról, hogy semmihez sem ért, sem arról, hogy valamihez ért, s mégkevésbé arról, hogy mindenhez ért. Privát ügya, hogy mit hisz. Én különösképpen a harmadik kaszttól tartok. S ha netalán még nem ficamodott ki az ízlése — Önnek is azt tanácsolom: Óvakodjon attól, aki mindenhez ért! KEREKES ISTVÁN