A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-04-09 / 15. szám
Ezek a számok Indonézia szomorú gazdasági helyzetéről beszélnek, ami azonban semmiképpen sem látszik meg a légkondicionált Indonesia Szállóban, ahol egyébként dollárral vagy más kemény valutával kell fizetni. A szálló alkalmazottal közük az utóbbi Időben főképp az Egyesült Államokból, Japánból és Thaiföldről tömegesen érkező turistákkal, hogy bármit megkaphatnak a szállótól mindössze 5 percnyire levő Sarlnah nevű állami áruházban. A mesés felhőkarcolónak még nincs mind a 20 emelete nyitva, s talán egyhamar nem Is lesz, mivel — Jóllehet szinte elképesztő bőségben kapható mindenféle külföldi (zömmel Japán) luxusárú — talán nincs olyan indonéz, aki megengedhetné magának, hogy valamit vásároljon. A Sarlnah áruház egyik további emlékműve Sukarno előre nem látásának; talán bukásához Is hozzájárult, mert provokatívan nevetséges kirakatai emlékeztetik az indonézeket, milyen erősen sántikál életszínvonaluk más felszabadult országok lakosságának életszínvonala mögött. A TÁBORNOKOK GONDJAI Az Indonézek többségükben meglehetősen gondtalan nép. Adam Malik nyíltan megmondta nekik, hogy óriási méretű a külföldi adósságuk (hozzávetőlegesen hárommllllárd dollár, ami után kb. évi 500 millió dollár kamatot fizet a nemzet)., de ez Jelentéktelen az ország természeti kincseinek gazdagságához képest. „Indonéziának van gyémántja, kőolaja, reze, uránérce — mondotta Malik — és ezeket a természeti kincseket külföldi beruházások segítségével sikerrel ki lehet aknázni.“ Maliknak Igaza volt. Indonézia talán a világ egyik leggazdagabb országa, és egyes szigetek fekete lávatalaján olyan gazdag termést lehet betakarítani, ami szinte elképzelhetetlen. Mozgósítani lehet az Indonézeket arra, hogy mindezt a gazdagságot pénzzel mérhető értékké alakítsák át és általánosan emeljék az életszínvonalukat? Suharto tábornoknak meg kell oldania ezt a gazdasági helyzetet s ugyanakkor egyensúlyban kell tartani az ellentétes hatalmi erőket, hogy legalább bizonyos mértéiben biztosítsa a politikai Stabilitást. Rövid gyeplőn kell tartania Sukarnót s egyszersmind ki kell használnia Sukarnőnak a vidéki lakosság körében élvezett népszerűségét. Csltítgatnia kell a diákokat és szemmel tartania a politikai pártok működését. S ami a legfontosabb, állandóan résen kell lennie, nehogy a fegyveres erőkön belül levő klikkek szövetkezhessenek a megbuktatására. Óvatosan kell bánnia a baloldallal, de közben nem szabad megsértenie a baloldali erőkkel szembenálló moszlimokat. Suharto és Nasution tábornok, hogy megtörjék Sukarno erejét, kezdetben együttműködtek a diákokkal. Amint elérték a céljukat, hirtelen a gyerekek ujjára koppintottak, amikor ki akarták kényszeríteni, hogy Sukarnót bíróság elé állítsák. A hadsereg szerette volna Sukarnót alkotmányos elnökként megtartani. Sukarno igen hasznos áldozati bárány; azonkívül túlságosan sokat tud ahhoz, hogy nyilvánosan perbe lehessen fogni. Az indonéz Főiskolások Akció Bizottsága (KAMI), amely saját állítása szerint a 300 000 főiskolai hallgató 80 százalékát képviseli, és az Egységes Indonéz Ifjúsági Akció Bizottság (KAPPI), melynek fél millió tagja van az indonéz középiskolások soraiból, nyomatékosan feltette a kérdést: miért volt Sukarno Aidittal és a többi összeesküvővel együtt a (kritikus időpontban a hallmi katonai légitámaszponton, a hiúsult puccskísérlet szervezőinek főhadiszállásán? Suharto mér feltette ezt a kérdést Sukarnónak, s ez magyarázatképpen így válaszolt: „Az volt a véleményem, legjobb lesz a számomra, ha valamely repülőgép közelében tartózkodóim, amely bármikor máshová szánthat, ha valami nem várt esemény történnék.“ Tokióban Malik az Indonéz közvélemény számára kijelentette: „Ezt a magyarázatot elfogadjuk. „És aztán azzal vádolta Sukarnót, hogy nem fejtett ki kellő aktivitást mindjárt azután, hogy elkezdődtek az önkényes mészárlások. Miért hallgatott Sukarno? Három napon át nem beszélt, s amikor végül megszólalt, egy szóval sem ítélte el „áruló magatartását a KPI-nek, amely egyetlen éjszaka lefolyása alatt hat tábornokot gyilkolt meg borzalmas kegyetlenséggel. Az elnök határozatlansága nyugtalanságot keltett. Ebből lett a káosz, melynek következménye százezrek halála volt“. Malik azt mondta, hogy a KPI a puccs össze„A kormány munkájának megkönnyítése céljából“ a nemzetnek „átmenetileg“ elnökként kell tekintenie Sukarnót — Jelentette ki március 13-i rádióbeszédében Suharto, Indonézia új ügyvezető elnöke. — A képen: Subarto távozik az Ideiglenes Népi Törvényhozó Testület március 12-1 Ulésáról, amely minden hatalmától megfosztotta Sukarnót. (AFP) omlása után gyilkolni kezdte a nacionalistákat és a vallási szervezetek tagjait,-ami aztán kiváltotta a brutális ellenakciókat. STRATÉGIA ÉS TAKTIKA A tábornokok ma azt állítják, hogy nyilvántartásukban szerepel az Indonéz Kommunista Pórt valamennyi ismert vezetőjének legkevesebb 00 százaléka. Többségük halott; a többi börtönben. Suglharto tábornok lgazságügymlnlszter azt mondta nekem, hogy a fegyveres erők tagjai között levő 800 gyanús személyen kívül valószínűleg 120 000 kommunistagyanús van a börtönökben. Ezeket a múlt év végéig kellett volna kihallgatni, s azokat, akik ellen bizonyítékokat találnak, bíróság elé állítják. A tábornok egyetértett velem abban, hogy ha leszámítjuk a halottakat és gyanúsakat, az egész szám mintegy negyed milliót tesz ki. Ha csak megközelítően is helyesnek fogadjuk el Aidit állítását, hogy Indonéziában hárommillió kommunista volt (ebből kb. 110 000 a fegyveres erőkben), még mindig igen sok nem szerepel a nyilvántartásokban. Sugiharto tábornok úgy véli, hogy a KPI-nak földalatti szervezete van, de úgy gondolja, hogy ésszerű gazdasági és politikai haladás esetén a kommunisták Indonézia egyljk részén sem Jelentenek veszélyt és fenyegetést többé. LEGENDÁK, KOMBINÁCIÓK, TALÁLGATÁSOK Meghalt egyáltalán Aidit? A hadsereg „biztonsági okokból“ sohasem adott ki jelentést halálának részleteiről. A Jelek arra vallanak, hogy 1985. november 22-én lőtték agyon. De már sokkal nehezebben tudom elfogadni azt a vallomást, melyet az Asahl Evening News tett közzé 1966. február 10-én. Sohasem hiszem el, hogy Aidit, ahogy én csaknem tiz éve Ismertem, aláirt volna egy beismerő vallomást, melyben magára vállalja a teljes felelősséget a sikertelen puccskísérlet szervezéséért, anélkül, hogy megmagyarázta volna, miért volt hajlandó erőszakot alkalmazni olyasminek az eléréséért, amiről évekig szlklaszllárdan meg volt győződve, hogy azt békés úton is el lehet érni. Amikor az Asahl Evening Newsban megjelent beismerő vallomást olvastam, önkéntelenül eszembe Jutottak Adam Malik szaval, aki nem tagadta: sokan kételkednek elhinni, hogy az összeesküvést, amely annak a bizonyos hat tábornoknak a meggyilkolásához, majd később a nagy vérengzéshez vezetett, valóban a kommunisták szervezték volna. Lehet, hogy sohasem tudjuk meg az igazságot. Tudjuk azonban azt, hogy Indonézia Kommunista Pártjának vezetőségét szétkergették. Sukarnónak gúzsba kötötték a kezét, felszámolták a Malaysiával fennállott konfliktust s hogy újra nagy lendülettel fejlődik a kereskedelem Malaysiával és Slngapurral. A hadsereg tartja kezében a hatalmat, s akármennyit beszélnek is a választásokról, ez minden bizonnyal még sokáig Így marad. Sukarno látszólag belenyugodott a sorsába; ám valamennyi indonéz politikus között ő a legtapasztaltabb, és tudja, hogy Indonéziában milyen gyorsan átmehet a hatalom egyik kézből a másikba. S a tábornokok ezt ugyancsak tudják. Indonézia a maga százmillió lakosával potenciálisan a világ egyik leggazdagabb országa, de lidércnyomásként nehezedik rá az elavult, szétzüllesztett, állami irányítású népgazdaság a maga kétmillió, sőt egyesek szerint ötmillió közalkalmazottjával (senki sem tudja pontos számukat) s fél millió főt számláló hadseregével. Indonézia kétségbeesetten keresi saját politikai Irányvonalát, a gazdasági gyógyulást. A tábornokoknak és a politikusoknak még Sokáig mindkét kezük tele lešz munkával. A Kínával fennálló kapcsolatok valószínűleg rosszabbodnak; a Szovjetunióhoz, az Egyesült Államokhoz és a Nyugathoz fűződő kapcsolatok Javuló tendenciát mutatnak; a legszorosabb kapcsolatokat Japán építi ki Indonéziával. A meghiúsított puccs után, bármi Is volt a célja, a szörnyű mészárlás, Sukarno félreállitása és az új katonai kormányzat hivatalba lépése után Indonézia azonban csaknem ugyanolyan marad, mint amilyen volt. ALEX JOSEY Részletek a szerzőnek a THE NATION (New York) c. lapban megjelent cikkéből
