A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-04-09 / 15. szám
f AMIRŐL beszélünk keveset Sokszor leírtuk már, hogyan épülnek szerte falvalnkban, a tágas, modern, minden kényei* met és igényt kielégítő művelődési házak. A rádió és a napilapok szinte naponta közölnek ilyen jellegű híreket, s ml, mint életünk legtermészetesebb velejáróját, elkönyveljük, tudomásul vesszük, sőt egy kicsit büszkék Is vagyunk a'z eredményekre. És ez érthető. A pársoros hír mögött nagy esemény rejlik, .évszázados közművelődési baj és gond után teszünk pontot, új művelődési házat építünk falunak, kisvárosnak, amelyben mindenki keresheti és meg is találhatja szórakozását, hiszen a társadalmi összefogás eredményeként létrejött művelődési létesítmények az embert szolgálják, azt az embert, aki munkahelyén nagyszerűen helytáll, képességével és tudásával napról napra a társadalom anyagi Javait gyarapítja. Egyszóval a lázas építkezés ebben az esetben Is építőjét szolgálná, napjait szeretné gondtalanabbá és tartalmasabbá tenni, s mert ez nincs mindenütt így, azért említem most a* cél és értelem nélkül felépült művelődési házakat, amelyekről sem a rádió, sem a napilapok nem beszélnek, a szél jár be ablakainkon, s az duruzsol bennük télen is, nem a kályhában fellobbanó tűz. Mondhatná valaki, enyhén szólva túlzás olyasmiről szólni, ami nem felel meg teljesen a valóságnak. Azért jegyzem meg rögtön, hogy amiről később szó lesz, egyáltalán nem lehet általánosítani, de szemet húnyni sem lehet fölötte. Sok helyen ugyanis ott tartanak, hogy csak az építkezéshez szükséges pénz előteremtésén, meg a brígádmunkák megszervezésén fáradoznak, aztán mikor elkészült az épület, a beépített színpad, a különféle szórakozást nyújtó termek, a falu vezetői és a tömegszervezetek képviselői egyszerre elfelejtkeznek mindenről, nem tudják, sőt nem is akarják tudni, miért volt ff nagy igyekezet, a sok hűhó egy olyan épület megépítése körül, amelynek nincs semmilyen funkciója. Kiderül, hogy a faluban, vagy a kisvárosban kevés a fiatal, s a felnőttek között is lámpással kell keresni azokat, akik hajlandók lennének valamilyen kulturális tevékenységbe bekapcsolódni. És még csak nem is ez a leg- I nagyobb baj. Egyszerűen nem tudják elképzelni, mit is kellene, lehetne csinálni egy ilyen korszerűen megépített művelődési házban. Csinálják hát azt, amit évtizedekkel előtte az öregeik Is csináltak: szaladnak ff járásra és kölcsönöznek színdarabot, majd fiatalok és öregek között szétosztják a szerepeket, betanulják a darabot és bemutatják. S hff ettől vala-A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetséginek hetilapja. Megjelenik minden vasárnap. Főszerkesztő Major Ágoston főszerk. helyettes: Ozsvald Árpád Postafiók C 398. telefon 533.04 Terjeszti a Posta Hírlapszólgála ta, előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkczbesítő. Szerkesztőség: Bratislava, jesen ského 8. Külföldre szóló előfizetéseket el intéz: PNS — tJstredná expedícia tlače, dratislava, Gottwaldovo nám. 48/VfI. Nyomja a PRAVDA nyomdaválla lat, Bratislava, Štúrova 4. Előfizetési díj negyed évrr 19,50 Kčs, fél évre 39,— Kčs. egész évre 70. Kčs Kéziratokat nem őrziink meg és nem küldünk viszsza. mlcskável többet akarnak tenni, keresnek egy ügyesebb, tánchoz értő embert is, összehozzák a tánccsoportot, megint bemutató és ezzel ki Is merült a kulturális munka. A siker elkönyvelése után egyesek még érzékennyé Is válnak, úgy állítják be a dolgot, hogy nemes feladatot hajtottak végre, betanultak néhány színdarabot és táncot. Igen ám, de lehet-e a kulturális munka színvonalát csak színdarabokon és táncokon mérni? Vagy tegyük fel úgy a kérdést: lépé3t tudunk-e tartani a fejlődéssel, ha csupán színdarabok és táncok betanulására összpontosítjuk figyelmünket és erőnket? Nem kell érveket felsorakoztatni, hogy ennyi ma már kevés. A művelődési házak töobre hivatottak, a tudás magvának elhintásére, az általános közműveltségi színt emelésére, a sokoldalú népművelési tevékenységére, s nem utolsó sorban olyan vonzerő gyakorlására, amely estéről estére összehozza az embereket, meghitt, családias légkört varázsol számukra. Sajnos, ez nincs. így s egyelőre még nem is lesz tgyl Elég sok faluban és kisvárosban úgy fest a dolog, hogy a művelődési ház ablakai csupán egy-egy időszaki rendezvény estjein világítanak, máskor sötéten merednek a világba ajtók és ablakok, a kis és nagy termekben pókok szövik békésen és zavartalanul hálójukat, ff nagy semmittevésben még a gondnok is megfeledkezik teendőjéről. Nincs biliárdasztal, sakk-szoba, frissítőkkel ellátott terem, újságsarok sincs, ahol az érdekelt hazai magyar kiadványokban, közkedvelt hazai és külföldi lapokban lapozgathatna. Pedig művelődési házainknak elsősorban is azzal kellene kitűnniük, hogy újságok egész széles skálájával, gazdag választékával várnák vendégeiket. A könyvtárszobát, Illetve az olvasótermet sem venné senki rossznéven, ha megtalálná benne a hazai és a világirodalom legjavát. Sajnos, sok művelődési házban semmi nem található meg, ami vonzaná oda az embereket, és azt a benyomást keltené bennük, hogy az épület valóban értük van, őket szolgálja, szórakozásukat biztosítja. Persze, ilyen értelemben még az újságsarok vagy az olvasóterem sem minden, ha a legilletékesebbek nem tesznek állandó erőfeszítéseket, hogy a falunak vagy a kisvárosnak ezekben az új központjaiban estéről estére, de legalább hétről hétre történjen valami. Mert ma már nehéz elképzelni a népművelési munkát Időszerű politikai, tudományos és technikai tárgyú előadások nélkül. Ezeknek hiányában egyhelyben topogunk és művelődési házainkat kihasználatlanul hagyjuk. Itt megint jogosan vethetik ellen, hogy a sokoldalú népművelési tevékenységhez előadók kellenek, de a szögről nem akaszthatják le a szakembereket. Igen, ez komoly érv, csakhogy már ebben az irányban Is történt kezdeményezés. A Csemadok IX. országos közgyűlése után a Csemadok KB össz-titkárí értekezletén a helyzet megjavítására egész sor hasznos gondolat született. Így a többi között arról is szó volt, hogy járásonként népművelési szakbizottságokat, Illetve szakelőadói testületeket hoznak létre, amelyek a sokoldalú falusi és kisvárosi népművelési munkát hivatottak segíteni. Nagy jelentőségű kezdeményezés ez, elérhetjük vele, hogy falusi művelődési házaink ablakain fény és ff szellem napvilága ragyogjonl Fokozatosan megszabadulhatunk attól a gondtól, hogy az utóbbi másfél évtizedben épült művelődési házainkban nem történik semmi. S ha a vezetők helyenként megértik, miről van szó, élnek az össz-tltkári értekezleteken hozott döntés lehetőségével, egyre gyakrabban fordulnak majd a szakelőadói testületekhez segítségért, igénybe veszik támogatásukat. S ha mindez így lesz, a jövőben nem kell annyit tűnődnünk azon, miért Is épülteik fel falvalnkban és kisvárosainkban cél és értelem nélkül a művelődési házak. MÁCS JÓZSEF Rogyion Malinovszkij marsall, a Szovjetunió honvédelmi minisztere március 31- én hosszú és súlyos betegség után Moszkvában elhunyt. Az ukrán származású Malinovszkij marsall 1838-ban született, 1926 óta volt a Szovjetunió Kommunista Pártjának tagja. A polgárháború idején a Vörös Hadsereg soraiban harcolt, a Nagy Honvédő Háború idején hadtestparancsnok, majd arcvonalparancsnok volt. Kétszer tüntették ki a Szovjetunió Hőse címmel. (CTK) 4 Laosz felszabadított körzeteiben normalizálódik az élet. — Pha Thoong Dl buddhista szerzetes Taxengkhang községben (Xiengkhang tartomány) írni tanítja a partizánokat. (VTK) li&rado i
