A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-04-02 / 14. szám
Máté alaposan végezte munkáját. Eberstein báró, az ezredes már úgy nézett ki, mint egy sárszobor. Alig tudott mozogni, alig látott. — Érzi, bogy mekkora erót ad? — kérdezte fontoskodva Máté. Csodálatos, nagyszerű, — rebegte az ezredes. Máté lebukott a vizba, mindkét kezében újabb iszapcsomót hozott fel, majd ismét kántálnl kezdett. Az ezredes mélán bámulta. — Máté az ezredes kezébe nyomta az iszapot, majd folytatta: — Most mindkét kezünkkel megkenjük ezzel a nemes iszappal a homlokunkat... hogy megjöjjön az eszünk, s közben hirtelen a viz alá bukott, majd olyan hirtelen, mint ahogyan lebukott, egy nagy marék Iszappal tűnt fel amelyet az ezredes képébe vágott. A báró levegő után kapkodott. Tátott szája újabb célpont volt, amelyet Máté a következő Iszapbombával talált telibe. Fuldoklóit, hörgött az ezredes. Emberei, akik mélán merték a vizet, ezt nem vetták észre. Máté nyakoncslpte a bárót és a vízbe nyomta. — Ez a viz a parasztokéi Ha ön baleüti az orrát, akkor én a fejét is belenyomom! — mondotta dühösen Máté, majd hozzáfűzte: — Aki a magyar parasztot bántja, az nem kerüli el megérdemelt büntetésit Amíg az ezredes nagynehezen fel vergődött a levegőre, kiprüszkölte a sarat, kikőhögte a vizet é« emberei után üvölthetett, Eke Máté hatalmas ugrásokkal a parton termett, két szökelléssel elérte az ezredes legelésző lovát, felmarkolta a díszes kardot, az aranyos ruhát és a nyeregbe pattant. Az elvágtató lő dobogása keltette tel a vízhordásba elmerült katonák figyelmét. Az első pillanatokban nem értették meg, hogy mi történt. Az ezredesüket keresték, dB sehol sem találták. Gondolatukban sem mert volna előbukkanni, hogy ott a vízben az a kapálódzó és jajgató sárkupac: Ebersteln báró. Csak néhány másodperc múlva, amikor az ezredes már levegőhöz jutott és iszapot köpködve Uvöltenl kezdett, ismerték fel a bárót. — Fogjátok eil Elve fogjátok el a gazembertl — ordította dühösen a báró. A katonák most már megértették, hogy itt valami rendkívüli dolog történt. Néhány másodpercig földbe gyökerezett a lábuk, anynyira megijedtek. Odarohantak az ezredeshez, partra vonszolták. Ebersteln alig tudott szóhoz jutni. Fűle-szája tele volt iszappal, dühében reszketett. Miután magához tért, ismételten kiadta a parancsot: — Azonnal utána! Elve hozzátok elém a gazembertl £n majd megmutatom neki azt, hogy ki vagyok! Utána! A megrémült labancok a sebe sen távolodó lovas után hiába küldték a fütyülő golyókat, Máté " már olyan messzire volt, hogy nem találhatták el. (Folytatjuk)
