A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1967-03-26 / 13. szám

G. F, kassai diák Írja: Tanáraim és környezetem egyes tagjai nagy felháborodására hosszá hajat hordok. Véleményem szerint a huligánt nem a hosszá haj jellemzi. Az az érzésem, hogy egyéni szabadságomba avatkoznak bele, akik azt akarják, hogy magatartásom és külsőm az ö igényeik szerint igazodjék. Egyszóval nem értem a felháborodást, a hajviselet ás öltözködés Ízlés dolga és mindenkinek magánügye.

Dr. Szabó Iván pszichológus

Mindjárt bevezetőben le kell szögeznünk, hogy a fiatalság erős individualizmusa nem Is annyira egyéni, mint azt akár maguk a fiatalok Is feltételezik. A texasnadrág, hosszú haj, gitár és beatzene nem annyira Izolált Jelenség, hogy originális legyen, hanem már egy mólóban lévő „tömegpszichózis“.

Minden ember kialakít magának egy Ideális képet, amit szeretne megközelíteni. Ilyen mintakép lehet konkrét egyén, vagy több személy összesürttett tulajdonsága, és érdeklődési ,kör szerint változhat. Futballozó iskolások között gyakran találunk Eusablot, vagy Puskást, asztallteniszezők között Staneket vagy Mlkót stb. Az ember mindennapi magatartása mérvadójául Is választhat, vagy alkothat magának mintaképet. Természetesen ezek a1 választások sem teljesen független tényezők, hanem nagymértékben rájuk nyomja bélyegét a nevelés, a környezet, a társadalmi norma, é3 nem utolsó sorban a1 kor. Fiatal fiúk számára mindig imponáló az erős, határozott férfi, míg (később ezt az őszamber típusa váltja fel. A társadalom kialakította normák ellen sok fiatal tiltakozik, hogy miért kell apáik alkotta' nézetek szerint viselkedniük, öltözködniük és egy rájuk maradt „örökség-normát" kritikátlanul elfogadniuk. Csakhogy éppen ez a tiltakozás, ez az elégedetlenség a hagyományokkal szemben a fejlődő fiatal ember leikében olyan kényszerítő erővel Jelentkezik, amely maga is az emberi fejlődés szasazának egyik törvényszerű intervalluma. A gyermek, mielőtt kilépne a társadalomba, a család keretein keresztül bírálja a felnőttet, tehát szülei nézeteit, magatartását, és ha a családon belül nem lel kellő magyarázatra, akkor felserdülve, a családon iklvül a mindennapi életben, iskolában dacol környezetével. Mindez nem számit véteknek, amíg ez a dac vagy tiltakozás respektálja a fennálló társadalmi normákat. A hiba ott kezdődik, amikor az ilyen, érzelmileg könnyen befolyásolható fiatalok egymásra találnak, és téves nézeteikből kis csoportúknak, vagy bandájuknak „filozófiát“ csinálnak. A társadalmon belül akarnak társadalmon kívüli életet folytatni.

Az érem másik oldala a környezet felháborodásai. Az emberi együttélés szabályait megsértőkkel szemben a társadalomnak módjában áll 'különböző megtorló rendszabályokat foganatosítani, mint ahogy a különböző kis csoportok is automatikusan kialakítanak maguknak íratlan szabályokat, melyeket hff valamelyikük nem respektál, kiközösítik öt. (így született például a zslványbecsület is).

Végezetül lássuk, ml a jelentősége a külsőnek: ruházatnak, hajviseletnek stb. Az egyes csoportok tagjainak összetartozását, portosan meghatározott ruha jelzi, ennek alapján tudjuk megkülönböztetni a katonát a rendőrtől, a tűzoltót a vasutastól stb. Minden egyes ruha más magatartást feltételez. Ha valahol tűz van, akkor az egye; ruha alapján tájékozódunk, hogy ki az az Illető, akinek ezt jelentsük, úgyszintén esetleges rendbontásnál is a ruha az, ami a megfelelő magatartást - tanúsító személyhez odavezet bennünket. Hasonlóan van ez az élet más területén is; lásd a hentesek, portások, kéményseprők stb. ruházatát. Az önként létrejövő kis csoportok Is gyakran használnak másoktól megkülönböztető ismertető jelet. Az alvilágban majdnem minden bandának megvan a maga pontos jele. Lehet az gyűrű, tetoválás, vagy meghatározott ruhadarab viselése. Sok, a társadalmi normáknak eleget tenni nem akaró fiatal visel hosszú hajat, texasnadrágot. Azt Is mondhatnánk, (hogy az utóbbi időben, ahol fiatalok rendetlenkednek, ott az ember majdnem mindig hosszúhajú, texasnadrégos fiúkba ős lányokba ütközött. Ezért önnek sem szabad zokon vennie, kedves olvasónk, ha azok, akik magát Ismerik, nem akarják, ihogy hosszú hajat hordjon ás ezzel magát esetleg mások szemében degradálja. Mert habár nem a ruha teszi az embert, egyet-mást azért elárul viselőjéről. Franciaországba például turistáknak hosszú hajjal tilos a belépés, egyes amerikai egyetemeken ugyancsak nem szabad hosszú hajat viselni. Az iskolák vezetői úgy gondolják, ha valakinek fontosabb a hosszú haj, mint a bizonyítvány, vagy diploma, hát csak hordja — de a tanintézmény kapuin kívül.

ßaldzs bácsi tucat kilométert gyalogolt le naponta

AMedvest hiába kerestem a térképen, még a valóságban is csak hosszabb kérdezőskődés után sikerült rátalálnom. Az Ifjú Szivek valamikor ötvenhatban medvesaljd népdalcsokrot tűzött műsorára, s az együttes fő szervezője, letke, Mede Pista1 ugyancsak medvesaljd volt. De az akkori és újabb „szívesek“ közül többen vallották szőkébb hazájuknak ezt a dél-szlovák határ legközepén fekvő vidéket: Pál Kati, Mag Ottó, Vőgh Jóska, Básti Sanyi... Mtndannyiuk büszkén nevezte magát medvesaljinak.

Hol van Bakóháza?

A riportnak eredetileg Bakóházáról kellett volna szólnia, mivelhogy „ott laknak a legszorgalmasabb emberek". Jó, Jó, de hol van Bakóhéza?

— Valahol a Medvesalján — mondták.

Nyugodtan elindultunk tehát Fülekre. Annyit már tudtam, hogy nagyobb helységeink közül a Medvesaljához Fülek esik a legközelebb. Am itt hiába szálltunk ki a vonatból, autóbusz csak AJnácskőről indult. Gyerünk hát a legközelebbi vonattal AJnácskőre. Ott az állomás előtt már várt ránk a busz.

A többit a kalauzra bíztam, hova visz, hol érdemes kiszállnunk. Amint az ajnácsikői várromot magunk mögött hagytuk, megfogott a táj különös varázsa. Hogy mely falvak tartoznak a Medvesaljéhoz, a kalauz sem tudta pontosan megmondani. Egyesek állítólag AJnácskőt Is a tájegységhez sorolják, mások szerint a tulajdonképpeni Medvesalja csak Almágy után, Öbásttal kezdődik. Az . autóbusz keresztülhalad C3»vlce-pusztán, majd Almágyon, azután balra Pőterfala felé mutat az útjelző. Kisvártatva Jobbkézneik ágazik el az út, Öbést Irányába, de oda most nem megyünk be; csak a főúton állunk meg, másfél kilométerre a falutól. ÜJból elindulunk, lassan eltűnnek az óbásti tetők, s baloldalt, ugyanolyan távolságban, Bakő'háza csücskét pillantjuk meg. Egyházasbáston keresztül Vecseklőre érünk, ott megfordulunk, s lämét Egyházasbástot, majd Hl-Valamlkor „büszke Bástnak" nevezték