A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1967-03-26 / 13. szám

Megfejtések a 10. számból A telefon: Mindenkinek a mun­kája szerint Fogaskerekek: Az utolsó kerék jobbra forog Könyvjutalomban részesült: Rideg Zsuzsanna, Garamsalló, lévai járás Figyelje meg alaposan a rajzot. Hány egyforma vázát fedez fel rajta? Melyik a négy közül? Egy észak-olaszországi városban vak­merő ra*blás történt. Ékszerüzletet fosz­tottak ki a rablók, majd gépkocsiju­kon elmenekültek. A szemtanúk leírták a kocsit, mire a helyszínre érkező Ribe­­ro detektívfelügyelő kocsiján üldözésük­re indult. A leírt kocsira hasonlító, raj­zainkon bemutatott négy autó utasait igazoltatta — és a négy közül egynek utasait rablás alapos gyanúja címén őrizetbe vette. Melyik volt ez a gépko­csi és mire alapozta Ribero a gyanúját? Ki a szerzője ás mi a címe azoknak a verseknek, amelyekből itt idézünk egy­­egy részletet? 1. „Mikor én kisfiú voltam, Kis lovon nem lovagoltam, Nem volt nékem ponnilovam, Ponnilovam, Ponnilovam, Pedig de szép, mikor rohan." 2. „Nem nyafognék, de most már késő, most látom milyen Óriás ö — szürke haja lebben az égen, kéklt'ót old az ég vizében." 3. „Ily késő éjszaka ki jár Ott kinn a temetőn? Az óra már éjfélt ütött, A föld már néma lön.“ 4. „Szilágyi Örzsébet Levelét megírta: Szerelmes Könnyével Azt is telesírta." GYORSABBAN. ADDON GÁZT! RENDÖOSÉgTj r RENDŐRSÉG KE OEM A JOGOSÍTVÁNYÁT! Q KÉPEM Al OKMÁNYAIT l) A FORGALMI íNGEDÉlYÉT KÉPEM'. A csodaholt Hol volt, hol nem volt? Volt egyszer egy csodabolt. Minden reggel kinyittott, árult ezer kacatot. Először jön Mári néni. Kérdi: Van-e piros rékli? Réklit, és pont pirosat? Fiatalos a divat! Na, ki lesz a második? János gazda érkezik. Kérek egy új kalapot, mert a régi megkopott. Jött még aztán két gyerek. Nézik, mit is vegyenek. Radírt, irkát, ceruzát? Mézcnkorból furulyát? Ez is, az is, minden kéne, de kinek van annyi pénze? Három garas, hét peták, Boltos bácsi — jóccakát! DEMÉNY OTTÖ Pattogatott kukorica Hipp, hopp, csoszogó táncot jár a rosta, rőzsetűz muzsikál, hogy gyorsabban ropja. Kipp, kopp, kopogó lesz mindjárt a tánca, piruló nagyanyó mind fürgébben rázza. Hopp, hopp, gyerekek ilyen csoda estét! Ahogy'a vén rosta ropja, mintha föl a csillagokba szállnánk a kukorica-lepkék. TÉNAGY SÁNDOR Vítkovice, Kunčice és egyéb fontos ipari központok építéséből, valamint a csehországi és szlovákiai széntermelésből is. A munkaerő-toborzás sta­tisztikája nem tünteti fel a dolgozók nemzetiségét, hozzávetőlegesen mégis felbecsülhetjük a magyar nemzetiségű munkavállalók számát. Az 1955—1959 közötti években a cseh országrészek és a szlovákiai bányák állandó jellegű munkabrigádjaiban a volt nagymegyeri, duna­­szerdahelyt, galántai, szenei, somorjai járásból 4127 dolgozó tevékeny­kedett, túlnyomórészt magyar nemzetiségűek. A volt bratislavai kerület­ben a cseh országrészek számára 1952-ben 10 097 dolgozót toboroztak, 1953-ban 5886, 1954 ben 3281, 1955-ben 2853, 1966-ban pedig 2256 dol­gozót. A nyugat-szlovákiai kerület öt legdélibb járásából 1963-ban 2680 dolgozó vett részt hosszú tartamú brigádokon. Ezenkívül Dél-Szlovákiá- 13 bői további tízezrek jártak munkába más járásokba. A magyar dolgozóknak a déli járásokon kívüli munkatevékenysége előmozdította a proletár nemzetköziség szellemében való nevelésüket. A nagyüzemi termelési viszonyok pedig — főképp a cseh országrészek­ben — megteremtették a mélyebb munkásöntudatot és a közösségi erkölcs kialakulásának feltételeit. Kedvezően hatottak a magyar dol­gozókra a cseh országrészek fejlettebb kulturális viszonyai is. Az or­szág különböző részeiben dolgozó magyar munkások gyorsabban növelték' szakképzettségüket és megtanulták a cseh, illetve a szlovák nyelvet, ami szintén hozzájárult tényleges egyenjogúságukhoz. VÉGE.

Next

/
Thumbnails
Contents