A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-03-26 / 13. szám
Eugen Suchoň: Meghalt a zene nagymestere Meghalt! Nincs többé Kodály Zoltán! Olyan váratlan volt ez a hír, mint derült égből a villámcsapás! Úgy képzeltük, hogy ő, aki olyan halhatatlan remekműveket, olyan felbecsülhetetlen értékeket alkotott, még nem halhat meg! Hiszen élete utolsó szakaszában is egészséges, élénk, hihetetlenül aktív és szorgalmas volt. Biztos kfezzel irányította a hazai zenei életet és könnyen elviselte a hosszú utazások fáradalmait csak azért, hogy jelen lehessen zeneműveinek bemutatóján ... Vagy azért, hogy pazarul osztogathassa szét a zeneművészet terén szerzett tapasztalatainak gyümölcseit a nemzetközi kongresszusokon és konferenciákon ... És milyen kifejezően, milyen sokatmondóén rajzolódik ki elénk zeneszerzői, pedagógiai és tudományos működésének a profilja! Igaz viszont az is, hogy művészi egyéniségének ezt a remek hármas egységét megkövetelte az a korszak is, amelyben tevékenységét megkezdte! Nem véletlen, hogy Kodály Zoltán az érettségi után beiratkozott a Zeneakadémiára és az egyetem bölcsészeti karára is! Már fiatal korában tudatosította, hogy az igazi magyar zene alapjainak lerakásához nem elég csupán zeneszerzőnek lenni... Hogy kemény harcot kell majd vívnia a közvéleménnyel, mely iránta — és harcostársa, Bartók Béla iránt is — nemcsak közönyös volt, hanem igen gyakran alattomosan gyűlölködő is. Bizony, Kodály nagyon gyakran rákényszerült, hogy félretegye a lírát és felcserélje azt a tudományok emberének tollával... És arra is, hogy szigorú, de mindig szeretetteljes tanítói szóval érje el a célját: az újkori ze neművészet újjászületését hazájában. S közben világviszonylatban is az élvonalba került mint néprajztudós és zenepedagógus. De nem az én feladatom, hogy itt most elsoroljam a váratlanul elhunyt mester minden művét és minden tudományos titulusát... De engedjék meg, hogy említést tegyek arról, hogyan ismertem meg a műveit és később őt magát is. A fiatal Kodály Zoltánról igazán keveset tudtam és 1946-ig nem ismertem őt személyesen ... De nagyon jól emlékszem még arra, mit beszélt róla Schneider-Trnavský, aki vele együtt járt a nagyszombati gimnáziumba. Szerinte Kodály akkoriban szinte minden tantárgyból kitűnt. És nemcsak ez! Ha művészetről volt szó, mindig az élen volt, s főként érdembeli megnyilatkozásaival. Mint diákköltő csak néhány verset írt... Mint műkedvelő festő csak egyetlen akvarellt festett... De néhány verse és egyetlen képe is fenségesen tökéletes! Mint zeneszerző már első alkotásaival igazolta rendkívüli tehetségét! (A nagyszombati templom énekkara és a gimnázium kamaraegyüttese részére írt művei.) Kodály mindjárt zeneszerzői pályafutása elején rendkívüli érzékkel fordult a vokális ze ne felé és komolyan érdekelte őt a népdal is. De csakhamar megismerte őt mint érett zene művek alkotóját, a kamarazene és a zenekari zene terén is. A művészi élmény tetőfokát nyújtotta Háry János című daljátékával és a Psalmus Hungaricus-szal. A harmincas évek ben megcsodáltam a Mátrai képek vegyeskó rusát, a Székelyfonót és két zenekari művét: a Marosszéki és a Galántai táncokat... Rend kívül magasra értékelem a Felszállott a páva című dalra írt variációit, a Concerto-ját. További művei közül nagyon megragadott a Kállai kettős, a Kádár Kata, s végül pedig a szim fóniája ... Elismerem, hogy Kodály Zoltánról és művei ről elég hézagosak voltak az ismereteim. S mű vészetét is csak akkor tudtam teljes egészé ben értékelni és megérteni, amikor konfron táltam azt a népdalfeldolgozások terén végzett zenepedagógiai és tudományos munkás ságával. Csak ekkor tudatosítottam, hogy mit Is jelent Kodály Zoltán a magyar kultúrának. S ezt a felismerést egyre inkább tudatosítanom kellett találkozásaink során. A C1SAC, vagyis a szerzői szervezetek nemzetközi kongresszusán mint a szerzői jog szak értőjét, a nemzetközi Bartók Béla versenyen, Budapesten, mint a bíráló bizottság tárgyila gos elnökét, a zeneszerzői tanszéken mint a komponálás kiváló tanárát, az iskolai zene tanításban mint zseniális reformátort és társaságban mint szellemes partnert ismertem meg. Ismertem Kodály Zoltánt úgy Is, mint gyen géd férjet és a beteg feleség gondos ápolóját.. Nagyon meghatott és boldoggá tett Kodály Zoltán akkor, amikor „közvetlenül felesége ha lála után személyesen részt vett „örvény“, c. művem budapesti bemutatóján és utána megjelent az Állami Operaház dolgozóival tartott megbeszélésen is, ahol őszinte elismeréssel gratulált művem sikeréhez... És ismét Kodály Zoltán volt az, aki három évvel ezelőtt Budapesten egyes egyedül megértette a XX. század harmóniájáról tartott előadásom lényegét az ISME konferenciáján ... Az én személyes élményeim csak jelentéktelen kis epizódok. Kodály Zoltán számtalanszor tanújelét adta nagyságának a hazai és a világviszonylatban is elismert egyéniségekkel való kapcsolatai során... De az már az én kis vele kapcsolatos élményanyagomból is kitűnik, hogy Kodály Zoltán nemcsak nagy művész volt, hanem mindenekelőtt nagy ember is, a szó legideálisabb értelmében! Az ő neve már fogalommá kristályosodott és az évek során még inkább az lesz a zeneszerzés, a tudomány és a pedagógia területén! Kodály a nemzetek példás együttműködésének szimbólumává magasztosult az emberiesség és a békés együttélés forrásának tiszta szellemében. Ford.: NLE Európa és a világ búcsúzott tőle Olyasmi történt, amiről Babits Mihály is ír Az európai irodalom története előszavában, hogy az igazán nagyok esetében leomolnak a válaszfalak, műveik szétroppantják a nemzeti keret korlátáit, kitörnek a nagyvilágba és viszik a hírt népükről, természetéről és lelki alkatáról. Kodály Zoltán Magyarország és a világ zeneszerzője és zenepedagógusa lett. Pénteken a Magyar Tudományos Akadémia előcsarnokában ravatalozták fel, ahonnan egykor Arany Jánost temették. Hívei, tisztelői itt rótták le kegyeletüket, ezren és ezren vetettek még egy utolsó pillantást arra az emberre, művészre és tudósra, aki roppant nagy tehetségét hazája kultúrájának szolgálatába állította. A magyar sajtó a nagy művésznek kijáró tisztelet hangján méltatta Kodályt, hiszen életművén nem lehet vitatkozni. Temetésére nem toborozta olvasóit, mégis közel félszáz ezren búcsúztak tőle gyerekek, fiatalok és öregek. A Farkasréti temetőben népe és a világ vette körül koporsóját, megjelentek a külföld kiváló zenei személyiségei, a diplomáciai testületek képviselői, szülővárosának, Kecskemétnek fiai és a galántaiak, ahol Kodály gyermekéveit töltötte. A csehszlovák küldöttséget Eugen Šuchnú állami díjas szlovák zeneszerző vezette. Szombaton délelőtt tizenegy órakor kezdődött a gyászszertartás, amelyen a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola vegyeskara Vásárhelyi Zoltán vezényletével a Székely keservest énekelte. A magyar politikai, tudományos és kulturális élet kiválóságai búcsúztak a nagy halottól. A gyászbeszédek után a Leövey Klára Gimnázium Kodály-kórusa a Hegyi éjszakák első tételét énekelte: „Árva vagyok ...“ A debreceni Kodály-kórus a negyedik tétellel és a Zoborvidéki népdalokkal rótta le tiszteletét. Ezután elindult a gyászoló tömeg a sírhoz, utolsó útjára kisérte nagy fiát. A Farkasréti temető egyszerre embererdővé vált, mindenki látni akarta a Psalmus Hungaricus, a Háry jános, a Galántai- és Marosszéki táncok, a Mátrai képek és sok más hasonló halhatatlan, örökbecsű művek komponálóját, mindenki közel akart kerülni ahhoz a művészhez, aki a magyar népdalkincset megmentette a népnek, akinek művészete élete utolsó leheletéig népe hagyományaiból táplálkozott. Szolmizálni tanuló és tudó kicsinyek, Kudályért rajongó kórus-tagok, zenekedvelő nők és férfiak tízezrei lépegettek csendesen, lehajtott fővel az érckoporsó után, mert érezték és tudták, hogy legnagyobb mesterük és karnagyuk kezéből ütötte ki a pálcát a halál. Gregorián-dallamok csendültek fel a sírnál, a Szilágyi Erzsébet női kar az Ave Mariát énekelte, a Búcsút és a Békét pedig, Kodály műveit, a mesterhez legközelebb állók, a kecskeméti Zenei Általános Iskola gyermekkara adta elő. Négy-öt ezer ember állta körül a sírt és a Himnusz eléneklésével vett búcsút Kodály Zoltántól. Lent gyászolt nép és nemzet, de a nap ragyogott az égen. A sírhantot elborították a koszorúk és a virágcsokrok, de a Kodály művek megmaradtak és megmaradnak a nemzetnek, Európának és a világnak. Az otthon és a külföld zenei élete egén örökké tündökölni fog csillaga! MÄCS JÖZSEF I I ________ a Hét irodalmi melléklete • 13.
