A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-08 / 2. szám

ŐRSÉGVÁLTÁS a szőlődombok alatt Az utóbbi évtizedek állandó vál­tozásban tárnak elénk embert, tá­jat, természetet, kort, gondolko­dást. A háború óta gyökeres tár­sadalmi átalakulást éltünk meg, nemzetgazdaságunk szinte ötéven­ként alkalmazkodik a bel- és kül­földi követelményekhez, a tudomá­nyos-műszaki forradalom pedig a csecsemőtől kezdve a háziasszonyon keresztül az öregekig mindenkin érezteti hatásét. A korszerű lakóhá­zak, toronyépületek gombamód sza­porodnak, itt is, ott Is új ipartelep épttl.s nagyüzemi mezőgazdaságunk úgy viszonyul a harminc év előtti kisgazdálkodáshoz, mint, teszem azt, egy népszínmőhöz a „Nyolc és fél" című Fellinl-film. Ám a. korváltás nemcsak külsőségekben — pénz­ben, ruhában, lakásban — nyilvá­nul meg; az emberek szellemi szín­vonala, erkölcslsége Is merőben más, mint néhány esztendővel ez­előtt. £z a belső átalakulás szerintem faluhelyen a legszembetűnőbb. Míg a városok Inkább új architektúrá­jukkal kápráztatják el a szemlé­lőt, falvaink látszólagos álmos csöndje alatt a nép megtanult vá­rosi módra élni, gondolkodni. Bűcs. Közepes nagyságú község Komárom és Párkány között, mind­két várostól vagy harminc kilomé­terre, ezernyolcszázharminc lakos­sal. Vasútállomása nincs, az ér­­sekújvár—párkányi vonal csak a szomszéd Köbölkútot érinti. A Du­nával Is csak Karván, illetve Duna­­mocson keresztül van kapcsolata. Amikor a tavalyelőtti nagy áradás idején megkérdeztem Gál Sanyit, aki, tudvalevő, Búcson született, vajon hozzájuk Is behatolt-e a Du­na, Ilyen választ kaptam: — Ha a Duna Búcsot elöntené, a fél országnak viz alatt kellene állnia. Ezen a vidéken ugyanis enyhe dombok húzódnak, s a déli lanká­kon fö-l-fölbukkan a szőlő. Nem csoda, ha minden második faluban találunk csárdát. Búcsnak csárdája nincs, de van egy egész utcája, amelyben csak borospincéket lát­ni. Ahány ház a faluban, csaknem ugyanannyi borospince a hegyol­dalban. Búcs szövetkezeti falu, s kétezer hektáros szövetkezetéhez hatvan­két hektár szőlő tartozik. Ennek több mint a négyötöde új telepí­tés: elsősorban zöld veltelényi és olasz rizling. — De a szőlőnek egy számottevő része nem az a fajta, amit rendel* tünk — mondja Retkes Lajos, a szövetkezet elnöke. — Márpedig ez nagyüzemi termelésnél zavar: a nem fagyálló fajták különleges gondozásra szorulnak. Arbitrázsra adtuk az ügyet. A szőlővel kapcsolatban egyéb probléma Is fölmerül: az egész országban nincs magyar nyelvű szőlészeti, vagy kertészeti techni­kum. Mindössze két tanonciskola áll az érdeklődők rendelkezésére. A komáromi Járás vezetői javasol­ták, hogy a karvai mezőgazdasági Iskolát szervezzék át technikummá. Szakemberek nélkül nincs szaksze­rű munka. A kertészet a szőlészet­nél Is fontosabb ága a búcsi gaz­dálkodásnak: a szövetkezet hatmil­lió koronás évi tervéből kétmillió a zöldségtermelésre esik. Amikor ősz végén náluk jártam, épp bősz­­szankodtak a búcslak — tizennégy vagon paradicsomuk, százhatvan mázsa nyári káposztájuk és száz­harminc mázsa paprikájuk ment tönkre. Ezt is pörölték. A fölvásár­ló üzem nem tartotta be a szerző­dést, nem vette át az előirányzott zöldségmennyiséget. A legnagyobb szezonban, augusztus közepe táján leállították a paradicsom-átvételt, a paradicsom túlérett. A káposztá­ból kétszáz mázsára szólt a szer­ződés, de csak negyvenet vettek át. Ami zöldség nem rothadt el, a komposztba került. — A zöldségtől eltekintve azon­ban jól kijöttünk a fölvásárló szer­vekkel — folytatja Retkes Lajos. — Különben a szövetkezetek sza­kosítása során a baromfitenyész­tésre álltunk át. Ez évben 2 600 000 tojást kell leadnunk. Igen, a baromfii A búcsi csirke­­pörkölt, ami után mind a tíz uj­jam megnyaltam! De nemcsak én! Honthy Hannát, aki nyári cseh­szlovákiai turnéján Búcsra is ellá togatott, kísérői sehol sem látták olyan jóízűen enni, mint itt. Búcs népe a munka mellett, szó­rakozni Is tud. A Honthy-esten az ötszáz férőhelyes kultúrházban hétszáznál Is többen tolongtak, s amikor a MATESZ a „Néma leven- - té“-vel Járt itt, majdnem ötszázan nézték meg az előadást. S persze a műkedvelőkről se feledkezzünk meg, akiknek művészi teljesítménye ugyan nem mindig kielégítő, óm mivel a közvetlenség, a kulisszati­tok élményével hatnak, bizonyára örök Időkig számíthatnak közön­ségre. Búcson a műkedvelő munka és a különböző kulturális akciók szá­lai a szövetkezeti klubban futnak össze. A Szlovákia első szövetke­zeti klubjálnak hajlékot adó kultúr­­ház 1957-ben került tető alá. Az­Szlovákia első szövetkezeti klubja óta Itt tömörülnek a tömégSzérve­­zetek, s a Szövetkezeti ifjúság éle­te is Ide összpontosul. Mert a bú­csi szövetkezetnek ifjúsága Is van: az ipari telepektől távol eső falut a fiatalok nem hagyják el, hisz idehaza Is megtalálják számításu­kat — a szövetkezet húsz ledolgo­zott munkanap után száz korona ifjúsági pótlékot fizet s a családfa goknak munkaegységenként egy kilogramm kukoricát. S lehetősé­get ad az Ifjúságnak a művelődésre. Mezőgazdasági Iskolába most is többen járnak búcsiak, és szép számmal akadnak, akiknek már megvan a szakképzettségük. A klubban népi akadémiákat szervez­nek a dolgozók tudásának elmélyí­tésére. A lányok, asszonyok varró­tanfolyamon vehetnek részt. A já­rási kórházzal karöltve egészség­ügyi előadásokat is rendeznek. S két éve már zeneiskolája is van Búcsnak: hetente két álló napot tölt itt egy komáromi zeneoktató, aki zongorát és harmonikát tanít. A zeneiskolának huszonnégy ál­landó tanulója van; ezek fejenként csak harmincöt koronát fizetnek ha­vonta, a hátralevő tandíjat — ti­zenöt koronát — a szövetkezet fi­zeti helyettük. Szoby Kálmán 1960-ban érettsé­gizett a komáromi gépipariban, s egy éve áll a búcsi klub élén. Egyébként lévai; érettségi után otthon dolgozott, a tolmácsl Kirov­­üzembem. A felesége búcsi, de Lé­ván végezte az óvónőképzőt, ott ismerkedtek össze. Másfél éve há­zasok, tele ambícióval, életkedv­vel, öröm rájuk nézni. A fiatal klubvezető már Léván is tevékeny tagja volt a Csemadoknak, a helyi szervezet titkáraként működött, színdarabokban szerepelt. Felesége részt vett a lévai Juhász Gyula Iro­dalmi Színpad megszervezésében; a lévaiak „Himnusz az emberhez“ című műsorát most a búcsiakkal akarja betanítani. A házaspár együtt látogatja a Népművelési In­tézet kétéves Iskoláját; ez idén érettségiznek, rövid néhány év alatt Immár másodszor. Szoby Kálmán színpadi rendező-tanfolyamra Is jár, Komáromba, két búcsi kollé­gájával, Tokody Júliával és Kiss Mihállyal. Búcson ugyanis csak­nem mindenki tanul. A helyi nem­zeti bizottság elnökét, Kétyl Istvánt például hiába keresném ma az lro dójában vagy a lakásán: Pozsonyba utazott, háromnapos konzultáció­ra, a jogot végzi. Vlgh Béla tanító, a Csemadok kultúrfelelőse, több-6

Next

/
Thumbnails
Contents