A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-03-19 / 12. szám
dolga. Gyakorlattal rendelkező mérnököt elcsalní Párkányba — szinte lehetetlen, különösen, ha családos emberről van szó. Ezért Jobb eredménnyel kecsegtetnek a főiskolák, ahol nem egy Párkány környéki fiatal tanul. Sikerült Is leszerződtetni már néhányat. Jelenleg 45 főiskolát végzett emberük van. Persze nemcsak mérnökökre lesz szükségük, hanem technikusokra Is és főleg szakmunkásokra. De hát a papírgyártás különleges szakma. Kész szakembereket toborozni más üzemekből nem lehet. Nem marad más hátra, mint a szakemberképzés. Ezt a feladatot a rózsahegyi papírgyár mellett működő szaktanintézetben igyekeznek megoldani, ahol eddig már 109 Párkány környéki fiatal végzet, s Jelenleg is mintegy 70-en tanulnak. Mérnökök Űk már Itthon vannak. Nemcsak abban az értelemben, hogy erről a vidékről származnak (BaHarmadik éve épül a párkányi papírgyár. Akik a terveket ismerik, tudják, hogy még legalább tíz évre lesz szükség teljes elkészültéig. E vidék falvainak kőművesei, ácsai, segédmunkásai, akik húsz évig Járták az országot munka végett, most legalább egy évtizedig itthon maradhatnak. A gyár hozzávetőleges számítás szerint 1500 embernek nyújt majd munkát. Modern gyár lesz ez, a legkorszerűbb külföldi és hazai gépekkel berendezve. A gépeket természetesen csak szakemberek kezelhetik. Hol vannak ezek a szakemberek? Egy utazó ember Az épülő gyár egyik legtöbbet utazó embere kétségtelenül Tutko elvtárs, a káderes. Fáradhatatlanul járja az ország papírüzemeit, gyárait, főiskoláit. Szakembereket keres. Nincs könnyű kai Csilla Hontfüzesgyarmatról, Balia Margit Gyerkről, Podlupszky Vilmos Garamkövesdről), hanem mivel a gyárban is itthon érzik magukat. Szemük láttára épül, alakul, fejlődik a gyár, s mind a hárman megegyeznek abban, hogy a hasznukra válik, ha minden alkatrész, minden csavar helyét megismerik. Nemcsak körülöttük, bennük is épül az üzem. Kedvesek, szerényen magabiztosak, optimisták. Fiatalok, az utóbbi két-három évben végeztek. Tudják, hogy fontos feladat vár rájuk. Üzemrészlegük, a' kátránypapírgyártó részleg, még nem épült fel, még az alapjait sem ássák, ők azonban már terveznek, számolnak, kalkulálnak. Készülnek. Vegyészmérnökök. A főiskolán azonban kátránypapír-gyártást nem tanultak, módszereit, technológiáját itt kell elsajátítaniuk, hogy a kezdéskor már ne legyen fennakadás. Szakemberek, de nem szakbarbárok, s ez a legrokonszenvesebb vonásuk. Érdeklődési körük tág, rengeteget olvasnak, s ha valami hiányzik nekik itt Párkányban, az elsősorban a színház és egyéb kulturális lehetőség. — Eleinte nem volt könnyű megszokni Párkányt, hiszen a mozin, kultúrházon kívül nem igen nyílik lehetőség kulturált szórakozásra — mondotta Bakai Csilla, — de éppen ezek a szerény lehetőségek kényszerítenek rá bennünket, hogy szabad időnket olvasással, tanulással töltsük ki. — Mit olvasott utoljára? — Remarque. Nyugaton a helyzet változatlan című könyvét. — .Fizetése? — Eddig 1300 korona volt. Most emelték, még nem tudom, mennyivel. — Lakása? — Egy háromszobás lakásban lakunk, hárman, lányok. Kényelmes, jó lakás, igazán nem pan aszko dba tunk. — Étkezés? — Otthon étkezünk. Felváltva főzünk. — Milyen gyakran utazik haza? — Ha tehetem, minden szombaton. — Dohányzik? — Nem. Nem vagyok «még annyira' modern .. . Űk vezettek bennünket végig a gyáron, helyesebben a felépült kartondoboz-készítő részlegen, ahol már a gépeket szerelik, megmutattak, megmagyaráztak mindent, amire kíváncsiak voltunk. Végül Podlupszky mérnök megkérdeszte: — Nos, hogy tetszik a gyárunk? Csak a válleim vonogattam, hiszen egy épülő gyár nemigen nyújthat esztétikai élményt. Persze ő sem így gondolta. Viszont nekem leginkább a mondatban szereplő „gyárunk“ szó tetszett... Gyógyforrás a A bratislavai rádlé egyik reggeli adásában érdekes hírrel lepte meg a hallgatókat. Pográny községben egy forrást fedeztek fel, mely a falu közepén, a malom szomszédságában tóvá dagad és még a legzordabb tél idején sem fagy be. A víz hőmérséklete télen is a 18—20 fok körül mozog és nyáron még magasabb hőfokot is elér. Az igazság kedvéért meg kell említenünk, hogy a pogrányl melegforrást már régebben, néhány évtizeddel ezelőtt felfedezték, de az akkori hivatalos körök kényelme és nemtörődömsége miatt létezésé és gyógyító hatása csak azok előtt vált ismeretessé, akik közvetlen a faluban vagy szűkebb környékén éltek. Pográny község Nyltra tőszomszédságában, a várostól mintegy kilenc kilométernyi távolságra fekszik. A falut sem az országútról, sem a gyalogjáróról nem lehet látni, mert kies völgyben terül el. Köröskörül dombok és lankák övezik, melyeken dúsan terem a jóminőségü szőlő. A pogrényiak nagyszerűen értenek a szőlőműveléshez és mint vincellérek messze vidéken híresek szakértelmükről, A falu lakosai szorgalmas, békeszerető emberek. Akik nem dolgoznak a helybeli szövetkezetben, a közeli városban lelnek munkaalkalmakra. De térjünk át magára a forrásra. A forrás a föld alól tör elő és a volt Aujeszky-malom szomszédságában tekintélyes tavat alkot. Tálvíz idején meleg pára árasztja el a környéket. Erre a szokatlan jelenségre már a régebbi időben felfigyeltek, bizottság szállt ki a helyszínre, a vizet tudományos tanulmányozás tárgyává tették. Megállapították, hogy a forrás szénsavban nagyon gazdag, és gyógyító ereje vitathatatlan. Tervbe vették, hogy Pogrányban gyógyfürdőt létesítenek. De a tervek nem valósultak meg, a víz továbbra is kihasználatlanul tör elő a földből a libák és a kacsák nagy örömére. A víziszárnyasok eldorádója ez. A falu asszonyai ruhát mosnak benne, télen is mezítláb gázolva a vízben. Nálunk az értékeket igen későn veszik észre, vagy csak akkor, ha idegenek hívják fel rájuk a figyelmet. Valószínűleg most is így történt. falu szívében De most térjünk át más tárgyra, csináljunk egy kis kitérőt. Pográny a múltban másról is híres volt. A községben és környékén helyezte el a nyitrai áííami kórház a könnyebb elmebetegek egy részét. A kórház akkori igazgatója, dr. Rabó abból a feltevésből és egyéni meggyőződésből indult ki, hagy a jó levegő, a békés környezet, a szabadban végzett munka gyógyító hatással lesz az elmebetegekre, akik valamennyien lelki megrázkódtatás, családi tragédiák, szerelmi csalódások átélése után tértek el a józan gondolkodás útjáról a zűrzavaros képek, elképzelések szörnyű labirintusába. És tényleg, a főorvos elképzelése némely könnyebb esetben helyesnek bizonyult. Több elmebeteg rövidebb-hosszabb idő elteltével gyógyultan hagyta el Pográny községet. Még felszabadulásunk első éveiben is találkozhattunk a falu utcáit róvó betegekkel, akik sok esetben fura válaszaikkal megnevettették az idetévedt idegeneket. A kórház a gazdák házaiban helyezte el a betegeit, akikért havonta bizonyos összeget fizetett. Ha a betegeken dühöngés tört ki, két ápoló gondoskodott ezek „megszelídítéséről“. A gazdák alaposan kihasználták betegeiket, akik sok esetben robusztus testi erővel rendelkeztek. Ezért iparkodtak, hogy hézukba csupán testileg erős fizikumú betegek kerüljenek. A jó „elosztásról“ az ápolók gondoskodtak, akik a gazdag „természetbeni“ adományok reményében mindig a jómódú gazdák portáit részesítették előnyben a szegényebb gazdákkal szemben. Ez az áldatlan és talán rabszolgasorsra emlékeztető állapot csak akkor szűnt meg végképpen, mikor államunkban konszolidálódtak a viszonyok, és mikor az ember értéke a szocialista élet mércéje szerint a legmagasabb fokra hágott. Ma már a falu ismét csendes, az élet továb folyik medrében, és lakói talán arról álmodoznak, hogy a falu közepén fekvő forrás egyszeresek az emberi leleményesség varázsvesszeje érintésére átváltozik modern, a kor higiénikus követelményeinek megfelelő gyógyfürdővé, ahová a beteg emberek százai fognak járni gyógyulást keresni. A. R. 6
