A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1967-03-19 / 12. szám

Narkodrog vagy kultúra? Könnyű kitalálni, hogy megint a televízió­ról lesz szó, mert hiába, megjelenése és ro­hamos népszerűsödése tagadhatatlan problé­mákkal Jár. A televízió nem fog kimenni a divatból, a televízió gyárak nem állnak le, de még egyáltalán nem dóit el a kérdés: technikai fejlődésünknek ez a vívmánya, amely napjaink többi vívmánya között társa­dalmilag kétségtelenül az egyik legjelentő­sebb helyet foglalja el, gyakorlatilag kultu­rális életünkre előnyös vagy hátrányos be­folyást gyakorol-e Inkább. Érdekes, hogy megfigyelők szerint a testi kondíciót Is nagyban képes befolyásolni a kevés vagy nyugtalan alvás által, különösen fiatal korúaknái. Azonkívül elvonja a fiata­lokat a friss levegőtől, testmozgástól, sport­tól. Tétlen élvezetre, passzivitásra csábit és ezáltal elpuhltja a szervezetet. De nem Is ez vizsgálódásunk Igazi tárgya, csak egy — ha nem Is elhanyagolható — mellékkörülmény. Menjünk egy lépéssel tovább. Nem egy házaspárt Ismerek, amely mű­sorkezdéstől műsorzárásig szinte képtelen elmozdulni a képernyő elől és kevés esettől eltekintve évek óta hideg vacsorákra van kárhoztatva. Ez lenne még a kisebbik baj, de a pszichológusok megállapították, hogy a válogatás nélküli, mintegy dellrlUmos ál­lapothoz hasonló tévénézés erősen tompítja a kritikai érzéket. Ez érthető, hiszen a műfaji­lag sűrűn váltakozó, gyorsan perdülő műsor­számok közül csak kivételesen gyakorolhat egy-egy szám mélyebb benyomást, Intellek­tuális feldolgozásukra nem marad idő, még ott sem, ahol erre egyébként a készség és képesség meglenne. Tompul a kritikai érzék, megszűnnek a légkör családias hangulatát kialakító csevegések, a társalgás csak a leg­szükségesebb közölnivalókra szorítkozik, a szabad Idő felhasználása, amelyről ma annyi szó esik, veszedelmesen egyoldalúvá válhat. Az érdeklődés a könyvek, a színház, a zene lránt elsorvad, mert hiszen mindezt együtte­sen nyújtja a televízió, ez a „házi áldás". Pedig merem állítani, hogy még a mozielő­adást sem pótolja. Hogy miért? Ha egy fil­met kiválasztok megtekintésre, azt több apró momentum előzi meg. Másoktól — akiknek adok az Ízlésére — hallottam dicsérni, vagy az előzetes kritikák felkeltették érdeklődé­semet, esetleg, olvastam a regényt, amely­ből a film készült, talán nagyrabecsülöm a rendezőjét, de lehet, hogy csak a kedvenc színésznőm, színészem Játszik a darabban. A Cs*-hs7.1ovAMal Magyar Dolgozók K iillinális S/.fiviilsógiMiok holilapja. Mogjoliriiik in ind Imi vasárnap. l-Tisznrkns/.to Major Ágoston fos/mk. tinlyntins Ozsvald Árpád ľostaf iák C l'ltt. tnlnfon fi.'U 111 Torjnszti a ľosta Hu lapszolgnln fa, ol fiznlnsnknt nllogad iiiindnn posta hivatal ns Invrl kn/.hnsil" Szmkos/.tósng: Bratislava joson sk6l»o ft. KiiiröhD'n szóló nlofi/nlnsnknt ni into/: PNS (Jslrndna nxpndicía Maim. Itratislavaa, Holt waldnvo n ám. 4M VII. Nyomja a PRAVDA nyomd a valia lat, Bratislava, Š turova 4. Klót i zni ns i díj nngynd n v rn Kôs, tni nvris Tfl, Kôs. t-gosz nvrn 711, Kŕ:s. Köziratokat nom nrziink mog n s nnm küldünk vísz­­sza. Im ó t Itt már többé-kevésbé megteremtődtek az él­ménybefogadás feltételei. Ha a tévé egy-egy adását Is Így választom ki, nincs semmi baj, akár Irodalmi feldolgozást, akár tudományos előadást vagy kvízt sugároz az adó. De ha előtte megnézek, mondjuk, egy Ifjúsági filmet a delaware Indiánok szokásairól, majd a me­zőgazdasági tanácsadót az esti mesét, a hí­reket és utána esetleg egy táncdalfesztlvál részlet, rendőrségi riport, majd divatbemu­tató következik — hát ennyi minden kissé sok egy embernek. Ahhoz mindenképpen sok, hogy Idegileg kikapcsolódni, felüdülni, szel­lemileg profitálni tudjon. Minél nagyobb a választék, annál fokozottabban van szükség a disztinkcióra. Képes-e azonban dlsztlkclóra a tévé nézők óriási tömege? Legfeljebb egy kis töredék. A Járvány ugyanis legerősebben azok között dühöng, akiknek gyermekkorukban nem volt részük elsődleges élményekben, nem enged­hették meg maguknak az utazással Járó fel­fedezés, tapasztalat élményeit, sem a zene birodalmába való behatolást, röviden szólva, a kultúra világa meglehetősen Idegen ma­radt számukra. Egy-két évtized alatt ez a tö­meg gazdaságilag megerősödött, az anyagi Jóléttel pedig természetszerűleg nőttek a kulturális szükségletek. A civilizáció és a technika áldásai közül természetesen azokért nyújtották ki először kezükét, amelyek pusz­ta anyagi eszközökkel — ha sokszor nem lé könnyen, de — megszerezhetők voltak. Így fertőződtek meg tévélázzal, automalárlával (a kis tranzisztoros rádió Járványáról nem is beszélek) mert a szolid, klasszikus kultúra nem immunizálhatta ókét. A tévé csak akkor töltheti be helyesen kul­turális hivatását, ha az a sokoldalú Ismeret, képzettség, amit feltételez, valóban a nézők sajátjává válik. De a tévé nemcsak a klasz­­szlkus értelemben vett kultúrát hivatott ter­jeszteni, hanem egyszerű, köznapi Ismerete­ket is, s amellett tájékoztat a környező világ eseményeiről. Ismereteket évezredek óta az élő szón kí­vül csak Írásban terjeszthettek, és Itt lénye­gileg nem sok különbséget tehetünk a kö­vekbe vésett Írásjelek és a modern nyomda­­technikával készült sajtótermékek között. A rajzok, képek útján szerzett Ismeretek már inkább rokonságban állnak a tévén keresztül szerzett ismeretekkel, de milyen szegénye­sek ahhoz képesti Valamelyik magyar hirdetés Így biztat té­vé vásárlásra: „Otthonában a nagyvilág". És csakugyan. Ellátogat hozzánk a sok eéer kilométerre fekvő vietnami dzsungel és képét kapunk Lagos fejlődő textiliparáról csakúgy mint valamelyik dél-amerikai állam katonai juntájának erőszakos hatalomátvételéről. Az Ismeretszerzésnek ezt a közvetlen és szinte egyidejű élményét a tévén kívül semmi más nem pótolja. A nézőknek általában nyújtott Ismereteken kívül még egy külön, körülhatárolt feladatot Is Igyekszik megoldani a tévé. Az oktatásét. Az iskolai oktatás szemléltető módszerei bi­zonyultak eddig a leghatékonyabbnak, Itt pedig szintén a tévé a legkitűnőbb segéd­eszköz. Vannak tehát a televíziónak tagad­hatatlanul nagy előnyei Is. De ne maradjunk az általánosságoknál, megemlítek egy konkrét esetet. Másfél hó­napja felmondta a szolgálatot a televízióm. Előzőleg több mint 200 koronába került a javítása, nem csoda, ha bosszankodtunk, hogy Íme, néhány nap múlva Ismét reparáclóra szo­rul. Megharagudtunk „rá" és valami csöndes megegyezéssel „truccoltunk" vele, csak azért sem hivattunk Javltot. Ez alatt a hat hét alatt elolvastam két régen óhajtott könyvet, amire mindeddig nem sikerült időt szakíta­nom, munkában lévő könyvemet csaknem befejeztem, átnéztem és rendbehoztam a csa­lád ruhatárát ős megint élveztük az esti együttüldögélések, beszélgetések meghitten családias Izét. Meg kell Jegyeznem, hogy nem tartozom egyébként a szenvedélyes mlndent­­megnézők közé. Nem Izgattuk magunkat a műsor böngészésével, nehogy valamilyen ér­dekes, Izgalmas látnivalót elmulasszunk, és már csaknem sajnálattal gondoltam arra az Időre, amikor a kezdődő futballszezon miatt mégiscsak elhivatják a szerelőt a család férfi tagjai. Egyszer aztán a kisfiam miért, miért nem, bekapcsolta a gépet és az leg­nagyobb meglepetésünkre kifogástalanul mű­ködött. Azóta megint elég gyakran ülünk a kék fényben, szemünket a képernyőre sze­gezve. A vita nem dőlt, el. A tévé nagyon sokat tud adni és sokat tud elvenni. Végeredmény­ben mindig a tévé tulajdonosokon dől el, hogy ad-e vagy elvesz, hogy narkodrog-e, vagy kulturális tényező. ORDÚDf KATALIN Tóth Sándor felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents