A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-03-05 / 10. szám
{ isUk A félévi bizonyítvány figyelmeztető szava után a szülők túlnyomó többsége azzal a kérdéssel ostromolja a pedagógust, hogy most mit tegyenek, hogyan segítsenek Péternek, Zsuzsinak a tanulásban? A legtöbben, sajnos, megmaradnak csupán a kérdésnél, s talán nem Is várnak a válaszra, hiszen „ők ügy sem tudnak segíteni, ők nem pedagógusok, nem szakemberek.“ Kedves szülők, ne várják tétlenül, nyugodt lelkiismerettel a következő blzonyítványosztás idejét! Segítsenek, könnyítsenek gyermekük tanulásán, hiszen ehhez nem Is annyira a pedagógusi szakértelemre, mint inkább a szülői szeretettel kialakított rendszerességre van szükség. A szülők segítsége döntő tényező. Hogy mit tehet gyermeke tanulása érdekében? Kezdjük a legelején: A tapasztalat azt mutatja, hogy igen sok gyereknek nincs odahaza helye, aho.l tanulni tudna. Az asztalnál a felnőttek ülnek, olvasnak. A szobában ordít a rádió, sír a hároméves öcsike, cseveg a szomszéd, s minden fontosabb a gyermek zavartalan tanulásánál. Pedig megfelelő környezet nélkül nem lehet eredményesen tanulni. Minden iskolás gyermek számára meg kell teremteni odahaza a lehetőséget, hogy tanulásra fordított idő alatt — tehát naponta ugyanabban az időpontban 1—2 órára — csendben és nyugodtan tudjon dolgozni. — A másik fontos probléma: a jó időbeosztás. Iskolából hazajövet a gyermek pihenjen egy órát, szellőztesse ki tüdejét meg a fejét, segítsen a házimunkában és csak ezután fogjon a tanuláshoz. Fontos, hogy ne nógassuk a gyermeket: tanulj, tanulj! Célunkat ugyanis csak akkor értük el, ha iskolás gyermekünk már felszólítás nélkül, egyedül és főleg — szívesen fog a tanuláshoz. A tanulás során figyeljük meg, hogy gyermekünk mennyi időt fordít a mértan, az orosz vagy a szlovák feladat elvégzésére. Próbáljuk megállapítani, hogy vajon mi is okoz neki problémát, mikor kezdi rágni a tollat, mikor firkál összevissza — hol akad meg a tanulásban. Persze nem arról van szó, hogy szegény gyerekre percenként ráordítsunk, hanem arról, hogy megértessük vele: a tanulásra szánt időt gazdaságosan kell kihasználnia. Gyakran kérdezik tőlünk; vajon a tanulónak az írásbeli, vagy a szóbeli feladatokat kell-e először elvégeznie. „Gyermeke — írja az egyik szülő — az írásbeli feladatokat végzi el először minden tantárgyból, s ez rendszerint annyira kimeríti őt, hogy nem jut sem ideje sem ereje a szóbeli tanulásra .. “ Ez sajnos eléggé jellegzetes hibája a tanulók otthoni tanulásának. Javasoljuk ezért, hogy egy-egy alkalommal beszéljük meg gyermekünkkel a tantárgyak sorrendjét is. Vegyük elő az órarendet és magyarázzuk meg, hogy minden munka kezdeti belelendülést kíván. Tehát ne kezdje a gyermek a tanulást a legnehezebbel, hanem a könnyebb feladat elvégzése után térjen rá a nehezebbre, a rövidebbről a hosszabbra. Külön figyelmeztessük gyermekünket, hogy a nem szívesen , tanult és gyakran éppen ezért nehezebbnek tekintett tantárgyakat ne hagyja utoljára. Nem fárad ki olyan gyorsan, ha a szóbeli tanulást kellő időközönként váltja az írásbeli feladatok elvégzésével. A legfontosabb tanács: sose tanul]unk olyasmit, amit tökéletesen nem értünk. A megértés minden tanulás alapja — ám ez nem azonos a tudással. Ha gyermekünk valamit megértett, az még nem jelenti, hogy tudja is. Minden ismeretet gyakorolni kell, hogy tartós tudássá, készséggé érlelődjék Tanítsuk meg gyermekeinket tanulni — türelemmel, gondossággal. E téren iskoláink munkájában is jelentősek még a hiányosságok. A pedagógusok zöme sem tudatosította kellőképpen, hogy az oktatás-nevelés végeredményben kétoldalú folyamat. Az egyik oldalon a tanító, a másik oldalon pedig a tanuló áll. A tudás közvetítése sokkal eredményesebb mindkét fél teljes aktivitásával. A mesék világában gyakran szerepel valamilyen csodaszer, a varázssíp, a csodalámpa, amelyeknek birtokában a tulajdonos minden kívánsága teljesül. Egy fúvás a sípba, néhány bűvös varázsige, s eltűnnek az akadályok. így van ez a mesék világában, de a valóságban nem. A tanulás komoly, nehéz, fáradságos munka. A nagyobb hozzáértés azonban minden munkát megkönnyít, gaz daságosabbá tesz. Ez az általános érvényű törvény a tanulásra is érvényes. Természetesen a gazdaságos tanulás szóról szóra végrehajtható receptjét megadni lehetetlen, hiszen az egyéni helyzetek, az egyéni adottságok és körülmények ezerképpen változnak és változhatnak. Ha azonban a szí löknek, a pedagógusoknak sikerül megértetniük gyermekükkel, tanítványaikkal a gazdaságos tanulás általános követelményeit, akkor ez minden bizonnyal meghozza gyümölcsét. S ezzel, úgy véljük, válaszoltunk K. j.-nek is, aki azt írta levelében, hogy „A család — iskola — művelődés“ túl nagy fába vágta fejszéjét, mert meglehet ugyan, hogy lehet könyvből Is gyermeket nevelni, csak akkor minden gyerekről egy külön könyvet, cikksorozatot kell írni“. Nem célunk vitázni ezzel az állásponttal, hiszen világos, hogy mi csak az általánosról, a tipikusról beszélhetünk — már csak azért is, mert száz gyerek közül 75—80 ilyen. — if — CL nagy an csúnya pincéxíány, A kávéfözögépbul gőz-fátylak szálltak: A nagyon csúnya pincérlány azt hitte, most ő a menyasszony, s még igazgatta is a fehér gőzruhát.. Ám szép nő lépett a pulthoz, s a nagyon csúnya pincérlány olyan szomorúan hajtotta fejét a kávéfőzőgépre, mintha az a gép az édesanyja lett volna. Senki sem tehet róla, hogy nő létére deszkamellű és karikalábú. Ha a fájdalom alma lenne, odamentem volna hozzá, és azt mondtam volna: Kisasszony, törjük ketté azt a gyümölcsöt* A felét én eszem meg. Cl fomó-t A nyelv-lapát serényen hányja a vörös italt a gyomor-kazánba. A pumpacső-vastagságú nyakér átforrósodik, az ér-csövek fel fűtik a testet, piros pára száll a világra, amely szebb, varázslatosabb most. Ilyenkor hiába jelenik meg ócska, füstöket köpő gépkocsiján a halál, hogy megfenyegessen. Szeme közé röhög a söntés virága, Sőt! Miközben a halál is betér egy fröccsre, a pityókás alak még a rozoga autó kipufogócsövét is leszereli —> merő tréfából persze! &g,a%etta Ügy füstölgőnk az űr hatalmas kék pofájában, mint a cigaretta. Érezzük a roppant pofa szuszogását — ilyenkor, mint kovácsműhelyben a fújtató nyomán — fellobbannak az égen a csillag-parazsak. Halálunk órájára égünk el. Füst sem marad utánunk?! 12
