A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-03-05 / 10. szám
Shake Tzigane Rubato ÖTVÖS Marcel - KOVATS Judit szerzeménye Hazudik a szemed I Imádja a japán költészetet, különös élvezettel olvassa Kataml Sziko vagy Macuo Baszjo verseit. Sajátos szépségük és rövidségük miatt talán a legközelebb állnak a művésznő természetéhez, éles felfogásához. Impulzívan és nyíltan, azonnal válaszol a kérdésekre. Nyilván azért esett rá Szergej Bondarcsuk rendező választása a Háború és béke Natasa Rosztovája alakítójának kijelölésekor, mert mindenből gyorsan ki tudja hámozni a lényeget. Ljudmila Szaveljeva nem szeret interjút adni, mert egyszerűen nincs rá ideje. Ogy véli, még túl keveset tett életében. Idegen tőle a becsvágy, a feltűnéskeltés. Cigarettát vesz elő, bátortalanul körülnéz, mintha attól tartana, hogy ismerősei rajtakapják valamilyen tiltott dolgon. Egyszer egy újságíró telefonon interjút kért tőle. Közben megbotlott a nyelve és Natasának nevezte őt. Ez végtelen örömet okozott a fiatal művésznőnek: hisz akkor Tolsztoj Natasa Rosztovája és Ljudmila Szaveljeva leníngrádi balerina egy személy ... Ljudmila Szaveljeva 23 éves. Ebből kilenc évet a leningrádi koreográfiái főiskolán töltött, majd a Kirov Opera- és Balettszínház balerinája lett. Nemsokára férjhez ment kollégájához, a színház fiatal magántáncosához. Szaveljeva szülei közalkalmazottak. Sohasem gondolták, hogy lányuk művészi pályája oly hirtelen fordulatot vesz. A „filmcsillagok“ véletlenül születnek. A véletlen vezérelte Szaveljevát is a felvevőgép elé. Bondarcsuk egyik asszisztense a színházban meglátta Ljudát s meghívta próbafelvételre Moszkvába. Ennek már négy éve. — Tanulmányaim elvégzése után fél évig táncoltam a színházban — meséli Ljudmila Szaveljeva. — Balerina akartam lenni. Most sem vetettem el ezt a gondolatot, s magam sem tudom, a filmnél maradok-e, bár gyermekkorom óta filmrajongó vagyok. Nagyon örültem az ajánlatnak, hogy játsszam el Natasa Rosztova szerepét. Több ezer próbafelvételt csináltak más színésznőkkel, s nem hittem, hogy én fogom alakítani Tolsztoj hősnőjét. Később mégis megpróbáltam, és úgy éreztem, talán lehetséges ... A sikerhez két út vezetett: vagy Natasa Rosztovát vagy önmagamat játszom. Nem tudom megérteni, de valahogy úgy történt, hogy otthon is Natasa Rosztova maradtam. Azt hiszem, ebben Szergej Bondarcsuk, a rendező a „ludas“, aki annyi segítséget nyújtott, hogy beleéljem magam a szerepbe. Bondarcsuk nemcsak mint ember, hanem mint rendező is kiváló. Nagyon jól megértjük egymást. Sohasem kényszerít arra, amit nem akarok csinálni: mindig szépen megkér, hogy játsszam el ezt vagy azt a jelenetet. A kamera előtt sohasem ismételtet. Nagyon jó érzés, hogy bízik bennem. Az anyag felülvizsgálásakor persze megmondja, melyik jelenetben nem játszottam úgy, ahogy kellett volna, ezt különben magam is érzem. Bondarcsuk nagyon jól megérti a színész hangulatát, mindig segít neki, kiigazítja, de sohasem nyomja el egyéniségét. — A kétrészes filmek melyik jelenete tetszett magának a legjobban? — Természetesen az első bál és Andrej herceg ajánlata. — Mit csinál szabad idejében? — Szabad időmben balettel foglalkozom. Nem akarom, hogy kiessek a formából, elmaradjak. Ha időm engedi, színházba megyek. — Mivel foglalkozik szívesen otthon? — Költészettel és zenével. Kedvelem Ahmatova, Majakovszkij, Biok, Cvetajeva verseit, I
