A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-03-05 / 10. szám
K-22*7H70 Haško Favei felvétele Dylan Thomas: B tavaszban E tavaszban az ür csillag-uszály; E díszruhás télben a pőre Időjárás omol le; Tavasz-madarat hántol e nyár. Az év megtermí szimbólumait, Míg a négy évszak partján körbejár, ősszel három évszak tüze tanít Es négy madár. Nyarat mutatnak számomra a fák, Féreg mutatja télnek viharát, Vagy a nap gyászmenetét; Tanulnék tavaszt a kakukktól, S csupasz csigától: mi az enyészet. Óránál jobban mutat egy rovar A nyárra, élő naptár a csiga; S mit ér, ha egy időtlen nyű kimondja, Hogy a világ oda? Molnár Imre fordítása A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális. Szövetségének hetilapja. Megjelenik minden vasárnap. Főszerkesztő Major Ágoston főszerk. helyettes: Ozsvald Árpád Postafiók C 398. telefon 533 04 Terjeszti a Posta Hfrlapszolgála ta, előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkezbesit*’. Szerkesztőség: Bratislava, (esenského 8. Külföldre szóló előfizetéseket el intéz: PNS — Üstredna expedícia tlaée. Bratislavas, ÍJott w-alrinvu nám. 48/Vlt. Nyomja a PRAVDA nyonidavallalat, Bratislava, Štúrova A. Előfizetési díj negyed évre 19,50 Kés, fél évre 39, - Kés, egész évre 70, Kés. Kéziratokat nem őrzőnk meg és nem küldünk visz* sza. BORRAVALÓ, _______ ó/zemteíen3£g, vagy Kedves barátom! A múltkoriban azzal hencegtél, hogy tégedet még nem loptak meg az életben. Házadba nem törtek be, nem vitték el a ruhádat, autód ott áll a ház előtt, azt sem vitte el senki sem, sőt a pénztárcád Is megvan, mert ki merne ma benyúlni a zsebedbe? A zsebtolvajokat felszámoltuk, a tisztességes ember pedig a lopáshoz nem ért, nincs is rá szüksége. Ez szent igaz, mint ahogy az is igaz, hogy lopásnak csak azt tartjuk ma, amit az újságban nagy betűkkel beharangoznak, hogy az üzemben százezer koronát sikkasztottak, betörtek az ékszerüzletbe, az építkezésről eltűnt két vagon deszka vagy cement, megtámadták az angol póstakocsit, vagy ellopták az arany Rimet-Kupát. De mindez csak szenzációként hat, neked ettől nem fáj a fejed, utóvégre nem a te zsebedbe nyúltak be, nem téged loptak meg. S ha a közös vagyonhoz nyúltak, te feleslegesnek tartod a számoláson törni a fejedet, hogy menynyivel károsulnál te, ha a lakosság közt megosztanák a kárbaveszett összeget. Feleslegesnek tartod szót emelni néhány „kicsiség“ miatt s így észre sem veszed, hol veszik kárba a garas, hol folyik el a pénzed, hol károsítják meg egymást az emberek. Itt van, mondjuk, a következő példa: Falun rá vagy utalva, hogy tűzifát szállítsanak házadhoz, felszántsák a fél hektár földedet, s hazavigyék róla a termést. Ezt csak a szövetkezeti traktorok végezhetik el, de hivatalosan nem tehetik, mivel napközben nincs rá Idő. De ha szépen megkéred a traktorlstát, hajlandó kötélnek állni, elmegy munkaidő után. Persze, a szövetkezeti traktoron, szövetkezeti benzinnel és olajjal. Fizetsz egy fuvarért, mondjuk, ötven koronát, de ha gavallér vagy, százat is, ráadásul még vacsorával Is megvendégeled a traktorlstát. Mindketten elégedetten búcsúztok el egymástól. Neked leesett a gond a válladról, ő pedig mellékkeresetre tett szert. Az eszedbe sem jut, hogy hivatalosan csak tizenöt koronádba került volna a fuvar, s hogy a szövetkezetnek, melynek te Is tagja vagy, kevesebb lett a benzinje. Csinálja ezt tíz traktorista egy szövetkezetben, mennyi benzin fogy így a közösből? Téged loptak meg, s te fizetsz magasabb érát annak az embernek, aki úgyis többet keres a szövetkezetben, mint te. S add össze, mennyi olaj és benzin fogy el így országszerte a társadalom közös vagyonából. Nézzük csak a várost. Ez még érdekesebb. Egy szekrényt kell hazavinned, vagy az újonnan vásárolt televíziót. Napközben nem ér rá a teherszállító vállalat, esetleg felvesznek a várakozók listájára s egy hónap múlva rád kerül a sor, ha van türelmed. De a munkaidő lejártával szívesen elfut veled a sofőr. S a benzint ő Is csak felszámolja a cégnek, te meg dupla árat fizetsz, mert munkaidő után tett eleget kérésednek. A szolgálati kocsikat nem Is említve! Ha az alkalmazott utazni akar, a sofőr megmorogja, hogy már megint menni kell. De munka közben hol a szülőkhöz ugrik el, hol a feleségének Intéz el valamit —• a vállalat kocsiján. Igazán kicsiségről van szó, amire csak öt vagy tíz liter benzint fogyaszt. Azt mondod, ez csöpp a tengerben. S ha számításba veszed a sok-sok járművet országszerte, így bizony milliók vesznek el az állam kasszájából. Tudom, hogy erre nem is gondolsz, kinek van ideje ily „kicsiségekkel“ törődnie, amikor a nagy szocialista közösséget építjük. Pedig, ha jobban nyitva lenne a szemed, ha lenne bátorságod felszólalni a szövetkezeti vagy üzemi gyűlésen, ha az ellenőrző szervek nem csupán a számhalmazokat néznék —• mert a papír sokszor elbír mindent — hanem munka közben ellenőriznék az embereket, úgy több maradna a közös kasszában, nem károsítanák meg jogtalanul az embert. Ne maradjunk a benzinnél, vannak egyéb helyek Is, ahol „elfolydogál“ a társadalom pénze. Lehet, hogy ez a véletlen“ műve, de ha nincs nyitva a szemed, ez a véletlen mindennap utólérhet, ha vásárolni mész az üzletbe. Nem arról van szó, hogy a mérlegek félrebillennének, mert már pontos mérlegeket gyártunk, s ellenőrizheted is, hogy mennyit nyom az áru, de itt van például az áruk besorolása: van első-, másod- és harmadosztályú áru. Mondjuk, az egyes boltok Így kapják az elosztótól vagy a szövetkezettől, de amikor te vásárolni mész, mit tudod, hovv melyik az első va^v harmadosztályú áru. Veszed, ami tetszik, vagy ami van, s fizetsz, amit kérnek. De az osztályok közt az árakban is különbség van. Ha úgy „véletlenül“ harmadosztályú áruért elsősosztályú árat fizetsz, ez már az üzletesnek többletet jelent. Sajnos, ez a többlet nem ment a közös pénztárba, hanem esetleg az üzletvezetőjébe. Te csupán annyival károsultál, hogy valamivel többet fizettél s a pénzedért gyöngébb minő ségű árut kaptál. A véletlen müve az is, ha a vendéglőben a pincér nagy sietségében egy-két koronát hozzászámol az összeghez. Pardon, csak véletlenül tette, mentegetödzlk a főnök, ha figyelmezteted. S á borravalóval, az öt százalékkal és ezzel a véletlennel három-négy koronával fizetsz rá az ebédre. Ha ez egyszer történik meg veled, azt mondod, üsse kő, kicsiség. De ha gyakrabban észleled, ezt a „véletlent“ ugyanabban a vendéglőben, akkor már joggal hábo rodsz fel. S ha már az ilyen apróságokról van szó, nézzük csak, hogy Is van ez napjainkban az aprópénzzel. Munkába menet felszállsz a villamosra s csak koronád van, amiből a kalauz nem ad vissza, mondván, nincs aprópénze, s ha próbálnád visszakérni ezt a kicsiséget (negyven fillért) oly hangosan kezd kioktatni, hogy nem tudod-e, a villamosra csak aprópénzzel lehet felszállni, hogy rád figyel az egész kocsi népe s a saját pénzedért még te pirulsz el. De liogv éjszaka nem volt lehetőséged sehol sem a koronát apróra váltani, ez már senkit sem érdekel. Egye fene, negyven fillér volt, negyven fillér lesz, lelépsz a villamosról s a legközelebbi büfénél megállsz egy pohár sörre. Egy korona ötven fillért kell fizetned, de a két körönből nem kaphatsz vissza, mivel reggel van és a pincérnek nincs aprópénze. S így vehetnénk tovább a fodrászt, a tejcsarnokot, vagy akár a gyógyszertárat. Nem sokról van szó, csupán fillérekről, de Igaz a mondás, hogy a kis hal is hal, sok kicsi sokra megy, s így a fillérekből nanonta koronák tevődnek össze. Felteszed a kérdést, nem lehetne-e ezt megfordítani: az érezze a fillérek lemaradását, akinek fizetsz? Igazad van, kedves barátom, nem lobnak ma minélunk az emberek, csak „véletlenül“ vagy jóakaratból kerül hozzájuk olyan összeg, ami téged illet. Mégiscsak jó lenne effelett elgondolkodni és a munkát ügy végezni, hoey ami az egyéné, maradjon meg az egyénnek, ami a társadalomé, maradjon meg a társadalomnak. major Ágoston
