A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1967-02-26 / 9. szám

Dr. Szabó Iván pszichológus G. F. írja Kassáról: Feleségem tanul, ennek következtében eddigi harmonikus csa­ládi életünkben törés állt be, ami odafejlődött, hogy már a válás gondolatával foglalkozunk. Ügy néz ki, ha feleségem nem hagyja abba tanulmányait, családi életünknek vége szakad. Van-e meg­oldás, mit tegyünk? Kedves olvasónk, fő problémáját, amiről levelében fr, talán a fentiek­ben foglalhatjuk legfrappénsabban össze. Írja még, hogy van két csa­ládjuk is és a háztartási tennivalók egyre nagyobb sóllyal nehezed­nek Önre, stb. stb. Minden esetre felmerül a kérdés, nem csupán az ön oldaláról túlzott, s helytelenül szubjektív meglátásról van-e szó, vagy mim Írja, felesége valóban kevesebbet foglalkozik a család prob­lémáival, gyermekeivel, mint amit tanulmányai mellett is megengedhet­ne. Azt írja, többet foglalkozik új ismerőseivel, kollégáival, mint Önnel. Mielőtt a részletekre kitérnénk, állapítsuk meg, hogy az egyetemi ta­nulmányoknak valóban vannak olyan sajátságai, melyek a kívül álló számára, helytelen beállítottsággal, esetleg ferde megvilágításba kerül­hetnek. Az elkövetkezendő vizsga anyagának négyszemközti megbe­szélése a kollégával az egyetem berkeiben természetesnek számit, míg az On számára — mint Írja, — legalábbis furcsa! Különösnek találja még, hogy felesége konzultáció céljából többször elutazik és ilyenkor a háztartás teljes mértékben az ön vállaira nehezedik. Valószínű, hogy mikor mindketten elhatározták felesége egyetemi beiratkozását, egyikük sem gondolta, milyen irányt vesz majd további életük. Az ember gondolkozésmódját lényeges mértékben megváltoztat­ják az egyetemi tanulmányok, ennek következtében sok kérdésben, melyben eddig egyetértettek, most majd különböznek nézeteik. Felesége érdeklődési köre Is természetszerűleg magváltozik, és lehetséges, bogy jelen esetben a cél, azaz a diploma érdekében bizonyos dolgokat hát­térbe szőrit. Nem kell azonban arra következtetnie, hogy már nem szereti úgy önt és családját, mint azelőtt. Hiszen, ha valaki napi nyolc órát dolgozik a munkahelyén, majd az egyetemi vizsgákra készül, nem marad annyi idaje és energiája a harmadik műszakra. Próbálja mag felesége tanulmányait és az azzal összefüggő tevékenységét nem nega­tív előítélettel szemlélni, hanem amennyire csak tud, legyen segítségé­re. A jelenlegi kritikus helyzetet nemcsak felesége tanulmányai okozzák, hanem az ön helytelen magatartása (esetleg felesleges féltékenysége) is. Mindenekelőtt igyekezzenek az egymás közti bizalmat helyre állí­tani és a felmerült problémák okait nem kölcsönösen, csak a másik­ban látni. Feleségének pedig esetleges indokolatlan mulasztását a csa­láddal szemben semmiképpen sem szabad tanulmányaival msntegatni, még önmaga előtt sem. Nem szabad megfeledkezni róla, hogy a tu­dás fejlesztése nemcsak a társadalom hasznúra kell hogy váljék, ha­nem a családéra is! A megoldás tehát nem a tanulmány megszakításá­ban, hanem annak a családi élet érdekeivel történd optimális összhang­ba hozásában rejlik. Ordódy Katalin írd Sz. L. ligetfalusi olvasónk kérdi Francolse Sagannal kapcsolat­ban: Hogy értékelik nálunk a francia írónő Irodalmi munkásságát, mert erről egymásnak homlokegyenest ellentmondó véleményeket hallott és olvasott. Két főiskolás barátnője nagyon lenéző han­gon nyilatkozott Saganról, míg 0 magyarra fordított könyvelt örömmel olvasta és öt jó írónak tarifa. Sagan első könyve, a Bonjour Tristes (jó reggelt, búbánat) kétségkívül óriási sikerét két körülménynek köszönheti. Az egyik az, hogy maga a szerző meglepően fiatal volt, alig 18 éves, a másik pedig, hogy ked­ves stiláris lompossággal megirt könyvének hangjában felfedeztek vala­mi irodalmi deiejasséget, eredetiséget, frésművászetét nálunk sem von­ták kétségbe, csupán Sagan mondanivalója nem számíthatott különö­sebb elismerésre, hiszen csupán annak a kis körnek szólt, a gazdagok, gondtalanok és kissé mindig unatkozó tétlenek körének, ahová ő is tartozott, meg azoknak, akik ábrándjaikban hasonló élet után vágyód­nak. Sagannak, a regényírónak, következő könyveiben kellett volna bebi­zonyítania, hogy ettől sokkal többet is tud. Bár óriási sajtója van, se szeri se száma az interjúknak, a kritika se hallgat és megállapítja: Sagan, sajnos, ismétli önmagát. Qj műveiről sokkal kevésbé lelkesen szólnak, mint a riporterek magáról a szerzőről. Sagan rutinra tett szert s ez a rutin megfosztja Írásait első könyvének üdeségétől. Enarvélt, fárasztóan intelligens alakokat szerepeltet, szokványos jelenetekkel, fogásokkal él, mégsem tagadhatjuk meg tőle, hogy Írásaiban igyekszik most már jobban részét alkotni életünknek és korunknak. Sagan ma már 311 éves, és az érettségin annak idején megbukott leányból azóta rekord gyorsasággal sikeres szerző, gyorsan gyarapodó vagyon tulajdonosa, az újságok nagyvilági és botránykrónikájának gya­kori hőse, több autóbaleset áldozata, egy viharos házasság és még viharosabb válóper főszereplője, e reklámirodák kedvence lett. Ne legyünk azonban igazságtalanok. Bár könyveinek színhelye, akár­csak magánéletéé, a párizsi mulatókban és a rivierai razarváciökban zajlott, Sagan csatlakozott a francia értelmiség tiltakozásához az algé­riai háború idején és az 0. A. S. plasztikbombát robbantott lakásán. Hihetünk őszinteségében, amikor azt mondja: „Szeretnék biztos lenni abban, hogy jó könyvet Írtam, vagy fogok Írni... Annyi jó és remek művet ismerek, mindent odaadnék, ha bizonyos lehetnék abban, hogy magam is Írtam egyet.“ Ez már a lelkiismeret hangja. A műveit ért különböző kritikai elmarasztalások ellenére tagadha­tatlan, hogy Sagan tehetséges és ez a tény hosszúlejáratú irodalmi hi­telt nyújt neki. Végleges értékelését nagyon nehéz megadni, hiszen a franciák, — akik olyan sokat foglalkoznak vele, — sem biztosak még abban, minek adja meg végül is magét, a rutinnak vagy a művészet­nek. Csak tréfa volt...? Gian Luigi Meronl úr tetteivel világ­hírnevet szerzett magának. A legendás köpentcki kapitány szegényes kezdő volt mellette, és ma úgy beszélnek ró­la, mint a világ legzseniálisabb szélhá­mosáról. A fiatal olasz, egy laboratórium-tulaj­donos mérnök fia, foglalkozás és állás nélküli, annak ellenére, hogy kétségtele­nül nagyon tehetséges. Néhány évig a NATO katonasága kapitányt egyenruhá­ját viselte (természetesen jogtalanul), otthonosan mozgott a kaszárnyákban és tisztekkel barátkozott. Ejtőernyősnek adta ki magát, katonai repülőgépekkel repült, sőt egyszer a milánói repülőtér ellenőrző tornyában Is tartott „szolgá­latot", és Irányította a gépek fel- és leszállását. Ezek után a pénzügyi ellen­őrző szervek kapitányának egyenruháját öltötte fel, és „különleges megbízatás­sal" látta el magát. Kivizsgálta és letar­tóztatta azokat az adócsalókat, akik ne­héz pénzekkel károsították meg az ál­lamot. Karrierje csúcsán mint állam­ügyész szerepelt. Meronl egy milánói bíróságnál ts be­töltötte az államügyész ' tisztét, annak ellenére, hogy jogot életében nem ta­nult. S a bírók és az ügyvédek, akikkel barátkozott, egyaránt megbecsülték. Mint államügyész határozott és szigorú volt. Vádbeszédet alapján több, mint tíz eset­ben hoztak ítéletet. Amikor egészen véletlenül kiderült, hogy szélhámos, ép­pen „hivatalában", az államügyészségen lepődtek meg a legjobban. Az újságok azt írták, hogy az eset szörnyű kellemet­len, mert több ítéletet meg kell miatta semmisíteni. Bár letartóztatták, ügye számára néz­ve mégis szerencsésen végződött. Csupán fél évi börtönre ítélték, s azt ts feltéte­lesen. Ha a perben ő lett volna az államügyész, az ítélet bizonyára más­képp hangzik. Fia huszár-virtusán az egyébként becsületes polgár apa Is na­gyon meglepődött, de börtönből szaba­duló fiát azért szeretettel ölelte mellére, és megcsókolta, mert a bíróság valóban nagylelkű volt, Gtan Lutgt néhány éven át elkövetett szélhámoskodását tréfának minősítette. (100 + 1 ZZ) hét 18

Next

/
Thumbnails
Contents