A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1967-02-26 / 9. szám

Színre lép a — vevő

Évtizedes mellőzés és figyelmen kívül hagyás homályából újra előtérbe kerül a vásárló, a vevő. A társadalmi érdeklődés fényszórója, íme, feléje fordult, éles fényt villantott Igénytelen alakjára, s közben mintha a világosító így beszélt volna: látjátok, ez öl Évekig szerényen hallgatott, tűrte a mellőzést, és viselte az ebből következő kellemetlenségeket. Itt az Ideje, hogy újra felfedezzük, bátorítsuk, és figyelmeztessük jogaira, melyek megilletik őt.

Nem véletlenül, saját érdekében fedezte fel öt a társadalom.

S a vevő hunyorog a még mindig ráeső éles fényben, és mintha kissé tanácstalan lenne. Mintha új, megváltozott helyzetével nem tudna mit kezdeni. Évek során a megszokás elhitette vele, hogy ö a társadalom mellékes tényezője csupán. S most egyszerre ez a sok beszéd... A vevőt szkeptikussá tették a tapasztalatok, melyek a múltban összegyűltek benne, és egyszerre politikai beszédekben emlegetik, újságok cikkeznek jogairól és érdekeiről, és beleveszik őt a konferenciák és termelési értekezletek határozataiba. Érdekelt gazdasági és társadalmi programként hangsúlyozzák.

Társadalmunkban a vevő problémáinak fejlődéséhez a szocialista társadalom fejlődése rajzolja meg a hátteret.

Kapitalista társadalomban a vevő — úr. Az a termelő vagy üzletember, aki kívánságait, óhaját vagy a jóindulatát figyelmen kívül hagyja, eleve bukásra Ítélte önmagát. A vevőt csak befolyásolni lehet, reklámmal, kedvezményekkel és ígéretekkel hatni ízlésére, megnyerni jóindulatát és biztosítani vásárlókedvét, de figyelmen kívül hagyni soha. Mert ez a modern, nagyipari méretekben termelő társadalom vastörvénye, a termelő eladja termékét, s akt megveszi, és ezáltal biztosítja a termelő létét, az számára — úr. Biztos lehet benne, hogy jogait, kívánságait, véleményét tiszteletben tartják.

Nemrégiben vásároltam egy könyvszekrényt. Az üzletben kifizettem az árát, aztán a kifizetett számlával lementen a pincében lévő raktárba. A raktáros elvette a számlát és szólt az embereinek, hogy egy szekrényt tegyenek fel az ott várakozó teherkocsira. Két munkás megfogta az első szekrényt, liftbe tették, s már vitték is a teherkocsira. Ott láttam csak, hogy a szekrény ajtaját három lókora görcs csúfítja el. Alig tudtam meggyőzni a két szállítómunkást, hogy vigyék vissza a szekrényt a pincébe, és cseréljék ki, s ha véletlenül nincs ott egy ismerősöm közöttük, talán meg sem teszik. Még így is azt mondták, mit ftnnyáskodom, attól a két görcstől azért még szekrény az otí az autón .. I Apróság, de jellemző. S nem az a lényege, hogy a szekrény ajtajában görcsök voltak, esztétikailag hibás áru —, hanem az, hogy az üzletben mennyire közömbösnek mu tatkozott mindenki az trányban, hogy a vásárolt áruval elégedett leszek-e, vagy nem.

A Csehszlovákiai i

Magyar Dolgozók

Kulturális I

Szövetségének tin til apja.

Megjelenik

mindéi) vasárnap. I i Főszerkesztő Major Ágoston fószerk. helyettes: Ozsvald Arpád| | Postafiók C 39«. telefon 533 04 Terjeszti a Posta Hírlapszolgála-| I ta, eľ'fizetéseket elfogad minden postahivatal és levél kézbesít“. I I Szerkesztőség: Bratislava. (esenskéhn ft. I

I Külföldre szóló előfizetéseket el-, intéz: PNS Ústredná expedícia I I tlače. Bratislavas, CottwaJdovo , ■ nám. 48/VII. '

I Nyomja a PRAVDA iiynmdaválla-1 i lat, Bratislava, Štúrova 4. előfizetési díj negyed évre 19,501 i Kés, fél évre 39, Kés. egész évre 70, Kés. Kéziratokat nem I i őrzőnk meg és nem küldünk viszsza.__ __ __ __ __ __ _ __ J

N

A mindennapi életből ezrével sorolhatnánk fel hasonló eseteket. Mind egy tényt bizonyít: szocialista társadalmunkban a fejlődés során az üzlet öncélú dologgá vált, és az esetek nagy részében figyelmen kívül hagyta a vevő érdekeit. Mintha nem 6 lenne a vevőért, de a vevő lenne őérette. Persze ennek megvan a maga oka. Két évtizeddel ezelőtt, amikor a szocialista társadalmat kezdtük formálni, egy célt tűztünk a termelés és a kereskedelem elé: minél szélesebb néptömegeket látni el áruval, mert csak így emelhető az átlagos életszínvonal. Azt mondtuk: a kapitalista társadalomban úr a vevő. Ez Igaz, de csak akkor, ha pénze van. S hogy honnan van pénze, azzal senkt nem törődik. A szocialista társadalom azzal Is törődött, hogy lehetőleg mindenkinek pénze Is legyen, s ez alapvető különbség. Mert amikor mindenkinek egyszerre akarjuk emelni az életszínvonalát, vásárlóképességét, ez föltétlenül csak kiegyenlítődéssel érhető el\ az amúgy is magas életszínvonal kissé lecsökken, a tűrhetetlenül alacsony pedig emelkedik, a végletek közelebb kerülnek egymáshoz, a kilengések csökkennek, s az átlagos színvonal magasabb szinten állapodik meg. Ebben az időben még nem ts vevőről, de fogyasztóról beszéltünk, s a helyzetre ez ts jellemző. A fogyasztó azt fogyasztja, amit kap. Különleges Igényei nem lehetnek, mert vágyait a szükségszerűség és a lehetőségek nyirbálják meg. Ezekben az időkben a kereskedelemnek bizonyos szuverén, monopol helyzete alakult ki. Nem csoda, az élethez szükséges javak letéteményese és gazdája volt, s emellett — el kell ismerni —, a vásárló Igényelt csak kts mértékben vehette volna figyelembe. Nem volt lehetősége, hogy figyelembe vegye.

A baj ott kezdődött, amikor az Ipar egyre többet termelt, államunk gazdagodott, az embereknek egyre több pénze volt, s az áruellátás nem követte elegendő mértékben a növekvő anyagi lehetőségeket. Az üzlet, a kereskedelem megcsontosodott szokásai és munkaformái várába zárkózott és továbbra Is fogyasztót szinten kezelte a vevőt. S ez két okból is tűrhetetlen állapot. Az egyik ok az, hogy a vevő, a fogyasztóval ellentétben magasabb kategória. A vevő igényeit már nem nyirbálhatják meg korlátozások, vagy a kereskedelem tehetetlensége, mert a vevő, mint olyan egy bizonyos társadalmi jólét terméke, s a pénzéért „úr akar lenni“ ■ A szocialista társadalom megteremtette ehhez az anyagi alapokat, s a vásárló ezekre az alapokra támaszkodik. Azt mondja: pénzem van, becsületes munkával szereztem, megkövetelem, hogy kultúrált körülmények között, esztétikailag és minőségileg hibátlan árut vehessek érte! S erre szemben áll vele a termelés és a kereskedelem, mely igényelt — egyelőre még —, nem tudja maradéktalanul kielégíteni. Mert a kereskedelem még a fogyasztóval számol, akinek az jó, amit kaphat, amit adnak neki. S ezért sokszor minőségileg kifogásolható áruval kínálja, nem részesíti kellő figyelemben, sokszor udvariatlan hozzá és nem kutatja a vágyait, igényeit, hogy aztán minél teljesebben törekedjen azokat kielégíteni.

A másik ok, mely a mai helyzet tarthatatlanságát aláhúzza az, hogy a vásárló, a vevő a társadalommal egyenlő. Mindannyian vásárlók vagyunk, még a kereskedelmi alkalmazottak, elárusítók és üzletvezetők, főpincérek és üzletvezetők, anyagbeszerzők és termelési igazgatók Is vásárlók az élet más területén. Társadalmunkban az anyagi javak szétosztására a kereskedelem hivatott. S ha a kereskedelem nehézkes, udvariatlan és merev a vásárlóval szemben, ennek következményeit az egész társadalom megérzi.

Ezért került egyszerre a társadalmi érdeklődés középpontjába a vásárló. Igényel a társadalom igényeivel azonosultak. A helyzet megérett ehhez, nemzetgazdaságunk képes magas szinten kielégíteni minden vele szemben támasztott követelményt. Már csak a kereskedelemnek kell tudatosítania, hogy a közte és a vevő között fennálló viszony javulása szükségszerű, s a vásárló személye munkájának olyan tényezője, amelyre fokozott figyelmet kell fordítania.

DUBA GYULA