A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1967-02-19 / 8. szám

Csábiévá k ia általános gazdasági fejlődésével párhuzamosan emelkedett a magyar nemzetiségű lakosság életszínvonala is, sikerült számottevően csökkenteni az ország déli járásai és legfejlettebb körzetei közötti különbségeket. A múltban kialakult kedvezőtlen viszonyok miatt i nyugat-szlovákiai kerület déli járásaiban az egy főre eső jövedelem még 1960-ban is néhány százalékkal kisebb volt, mint a szlovákiai átlag. Figyelemre méltó, hogy a kerület minden járásában nagyjából ugyanolyan színvonalon mozgott, sőt a dunaszerdahelyi járásban, ahol a legkisebb az ipari foglalkoztatottság, az egy főre'eső jövedelem valamivel nagyobb volt, mint más járásokban. Ez is bizonyítja, hogy a lakosság életszínvonalának emelését nem kizárólag az iparfejlesztés biztosítja.

A déli járásokban az egy főre eső jövedelmet a munkabíró lakosság (különösen a nők) kisebb mértékű foglalkoztatottsága csökkentette. A nyugat-szlovákiaí kerület 1961-ben a nők mezőgazdasági foglalkoztatottsága tekintetében 9,5 százalékkal elmaradt az országos átlag mögött, vegyipari foglalkoztatottságukat illetően pedig 8 százalékkal. Másrészt viszont a déli járások az egy főre eső jövedelem növekedését tekintve megelőzik Szlovákia más területeit, kivált a keleti és az északi körzeteket.

Az itt vázolt viszonyok nem kizárólag a magyar nemzetiségű lakosságot érintik, mert mellette ott él a szlovák lakosság is, a helyzet szüntelen javítása mégis a magyar nemzetiségi kérdés rendezésének fontos része. Ennek során a mezőgazdasági termelés színvonalát fokozatosan az ipar színvonalára kell emelni, a termelési viszonyokat, a társadalmi munkamegosztást, az alapvető termelési eszközökkel való ellátást, a technológia fejlettségét, a dolgozók szakképzettségét, korösszetételét illetően egyaránt.

1948 után Szlovákia általános gazdasági fellendülése alapján a nyugati járásokban jelentős társadalmi változásokra. került sor. Megváltozott a magyar lakosság osztályösszetétele is. A volt bratislavai Átte-JURAJ ZVARA:

SIMAGMXR-Nemzetiségi

MEGOLDÁSA -lepítési Hivatal adatai szerint 1948-ban a magyar nemzetiségű lakosság * szociális összetétele a következőképpen alakult:

mezőgazdaságban dolgozott 67,B %

az iparban, az építőiparban, a kézművesiparban és a bányákban 14,5 %

a kereskedelemben és A pénzintézetekben 3,5

a közszolgáltatásokban, szabad foglalkozásokban 3,9 %

egyéb 10,5 %

A helyzet ezen a téren Szlovákia déli járásaiban 1961-ig megváltozott (részben mutatja a 4. táblázat is).

Az 1961. évi népszámlálás adatai szerint a CSSZK lakosságának gazdasági összetétele nemzetiségek szerint a következő:

(5. táblázat)

Nemzetiség

Népgazdasági ágazat

Gazdaságilag nem tevékeny személyek, saját megélhetési forrással

ipar

S

O.

3

o. . vu

mező- és erdőgazd.

i közlekedés és posta

kereskedelem és közétkeztetés

közszolgáltatások

V)

va

(O

. 00 a «

35?

egyéb

cseh

37,0

7.4

15,7

5,8

5,3

8,0

7,0

0,4

15,4

szlovák

27.8

12,2

25,2

7,4

4,4

5,3

5.7

0,5

11,5

ukrán és orosz:

Cseh kerületek

32,2

7,2

11,3

4,0

4,8- 8,0

8,1

0,7

23,1

szlovák keiületek

14,0

9,8

37,0

3,4

3,5

9,9

9,8

0.6

12,0

lengyel

49,9

4,8

10,4

2.5

3,8

4,5

2,6

0,5

21,0

magyar

18,1

11,8

40,5

4.7

3,5

3fi

2fi

0Č

15ß

német

46,3

6,3

9.1

1»

3.5

2.4

2.3

0,3

28,0

Amint táblázatunk mutatjar, az 1948 óta bekövetkezett változások ellenére a magyar nemzetiségű lakosság esetében a mező- és erdőgazdasággal foglalkozók százalékaránya a német, illetve a lengyel nemzetiségű lakossághoz viszonyítva négyszer nagyobb, s jóvál meghaladja a cseh-, illetve szlovák átlagot is: Ez természetesen elsősorban a magyar lakosság által lakott terület termelési-gazdasági jellegéből adódik, és meggyőzően bizonyítja, hogy a magyar nemzetiségű lakosság szociá.Iis helyzetének további javítása annak az általános feladatnak a teljesítésétől függ, amely megszabja, hogy a mezőgazdasági termelést az ipar színvonalára kell emelni.

A CSSZK lakosságának nemzetiségek szerinti szociális rétegeződését következő táblázatunk szemlélteti:

(6. táblázat)

Nemzetiség

A gazdaságilag tevékeny személyek százalékos megoszlása

munkások

alkalmazottak

szövetkezeti parasztok

egyéb

szövetkezeti

termelők

egyénileg

gazdálkodók

egyéb

cseh

51,66

31,54

13,64

1,69

1,25

0,22

szlovák

52,01

25,26

15,24

1,05

6,19

0,25

ukrán és orosz:

1

cseh kerületek

82,59

29,10

5,99

1,20

0,61

0,51

szlovák kerületek

31,95

33,17

23,11

0,21

11,21

0,35

lengyel

62,74

24,66

5,83

0,50

6,24

0,17

magyar

52,81

12,12

31,51

0,93

2,28

0,35

német

83,04

12,97

1,72

1,22

0,90

0,15

Míg például a lengyel vagy a német lakosság esetében a munkásság részaránya tekintélyes (63 és 83%), a magyar lakosság esetében csak 52,81 %. Ebben a tekintetben a cseh és a szlovák lakossághoz viszonyítva nincs jelentős eltérés. Tudni kell azonban, hogy a magyar nemzetiségű munkások zöme a mezőgazdaságban és az építőiparban dolgozik. A magyar lakosságon belül a legnagyobb a szövetkezeti parasztok százalékaránya (31,51), ugyanakkor az egyénileg gazdálkodók részaránya csekély (2,8). Táblázatunk azonban rámutat a magyar nemzetiségű lakosság szociális rétegeződésének problémáira is: a magyar iafkosságon belül a legkisebb az alkalmazottak (12,12%), tehát egyúttal az értelmiség részaránya, kevés magyar nemzetiségű személy dolgozik a kereskedelemben, főleg pedig ar közszolgáltatásokban és a közigazgatásban, ami komoly hiányosságnak tekinthető. Nem megfelelő a nők foglalkoztatottsága sem. A magyar nemzetiségű lakosság korösszetétele egészben véve kedvező, mindjárt a szlovák átlag után következik, amely a CSSŽK-ban a legjobb. A gyermekek részarányai 28 % (a szlovák lakosság esetében meghaladja a 33%-ot), az 50 éven felüliek részaránya 25 %. A korátlag csaknem eléri a 30 évet (a szlovákoknál 26, a cseheknél 32, a lengyeleknél 36, a németeknél 461).

Az említett változások alapján megállapítható, hogy a munkásosztály részaránya a magyar nemzetiségű lakosság körében gyorsan növekedett. Ma tehát már nem beszélünk a régi értelemben vett magyar kisebbségről, melyet a cseh, szlovák és magyar burzsoázia és a földbirtokosok szipolyoztak ki, s melyet kispolgári, illetve paraszti életmód, valamint a nincstelenek, és idénymunkások tömege jellemzett. Ma új szocialista nemzetiséggel van dolgunk, melynek képviselője az új magyar munkásosztály — az egységes csehszlovákiai munkásosztály szerves része — és ez az osztály szorosan együttműködik a szövetkezeti parasztsággal, valamint a szocialista értelmiséggel. A szocialista magyar nemzetiségi közösség kialakulása azonban még nem teljes. Társadalmi szerkezete még eltér az országos átlagtól (a munkások számát, szakképzettségét, az értelmiség, főleg a műszaki értelmiség számarányát illetően J, s ezt szem előtt kell tartani a további fejlődés során.

Rendkívül fontosnak tartjuk, hogy Szlovákia déli járásainak gazdasági színvonalát az ország fejlettebb területeinek színvonalára emeljük. Ez biztosítja a cseh, a szlovák, a magyar lakosság közötti kapcsolatok megszilárdulását, a tényleges egyenjogúság érzetét. „A cseh országrészek és Szlovákia gazdasági és szociális viszonyaiban meglévő különbségek kiegyenlítésében kell látnunk az egység igazi alapját...“ Ez teljes mértékben vonatkozik a déli járásokra' is.

Dél-Szlovákia gazdasági fejlődése már eddig is gyorsabb lehetett volna:

a) ha tökéletesebb volna a területi tervezés országos főképp pedig kerületi viszonylatban. A kerületi beruházások elosztásakor nem mindig a déli járások helyzetéből, tényleges szükségleteiből indultak ki, tehát abból a tényből, hogy (amint erről az SZLKP bratislavai kerületi bizottsága plénumának 1951. szeptember 15-i ülésén* a vita során szó esett) „a Csallóközben sem Beneš, sem Horthy nem épített“.

b) ha jobban figyelembe vennék Dél-Szlovákia jelentős munkaerőtartalékait és a dunai közlekedés előnyeit;

c) ha a népi közigazgatás szervei a járásokban jobban, célszerűbben felhasználnák a gazdaságfejlesztésre nyújtott eszközöket. A helyi ipar és a közszolgáltatások fejlesztésére szánt összegeket nem mindig használták fel és nem teljesítették az iskola- és lakásépítés feladatait. Fontos tehát, hogy állandóan emeljük a népi közigazgatás dolgozóinak szakmai színvonalát és fejlesszük a tömegek kezdeményezését.

Mindez azonban nem csökkenti azoknak a tényleges gazdasági, osztályszerkezeti és' szociális változásoknak a jelentőségét, amelyek Dél- Szlovákiában Csehszlovákia egységes szocialista gazdaságának fejlesztése keretében megvalósultak.

3. A magyar nyelvű oktatás és kultúra fellendülése Csehszlovákiában a szocializmus felépítésének időszakában

A csehszlovákiai magyar nemzetiségű lakosság bekapcsolódását a szocializmus építőinek egységes arcvonalába nagymértékben ’előmozdította a magyar nyelvű kultúra, iskolarendszer, művészet, irodalom stb. fejlesztése és egyáltalán a párt, az állam és a tömegszervezetek kulturális-népművelési tevékenysége. Folytatjuk