A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-02-12 / 7. szám
A bozótosban hirtelen félbeszakadt a tehenek bőgése. Akinek jó füle volt, az hallhatta az egymás utáni két kemény csaltanást. Siklósi bácsi és Buga Jakab a csattanáskor két labancot ütött le. Mivei nagyon sietős volt a dolguk, a labancokat a fához kötötték, majd mindegyikük a megbeszélt dolga után ment. Néhány perc múlva azonban sortfiz verte fel az erdő csendjét. Erwiner szakaszvezető lesben álló járőre lőtt Jakabra. A golyók célt tévesztettek, de a menekülő embert utolérték. Puskatussal úgy fejbesújtották, hogy nyomban elterült a földön. Egy indulatos labanc át is döfte volna, ha Erwiner szakaszvezető észre nem veszi a kékruhás ember nyakában lúgú karikás ostort. — Ne bántsátok, ez Buga Jakabl Elve kell fit az ezredes elé vinnUnkl Ott majd úgyis ellátják a baját! Közben Bruckenbacker kapitány is oda érkezett. — Erre úgy vigyázzatok — mondotta mint a szemétek fényére. A várban majd karóba húzzuk, ott majd megkapja azt, amit érdemel. Tíz aranyat kaptok érte jutalmul — folytatta örömmel a flastromos arcú kapitány. Az eszmélő Jakab is hallotta már a kapitány szavait. De hallotta Siklósi bácsi is, aki a lövés zajára mint a kígyó siklott a fák között Jakab felé. £s amig Jakab, elhitetvén a labancokkal ,bogy az ütéstől megbénult a lába, gyerekként vitette magát a vár felé, hogy idfit nyerjen és az öreg Siklósi értesíthesse Mátét. — őrmester úr, alázatosan jelentem, úgy fejbevágtam, hogy megbénult a lába — hencegett a szakaszvezető. — Majd én megtanítom járni ezt a kuruc kutyát — kacsintott az „őrmester“ a szakaszvezetőre. A szakaszvezető nem ismerte fel, hogy nem labanc őrmesterrel, de Tenkes kapitányával találkozott. A többi labanc Is azt hitte, hogy valódi őrmesterrel van dolguk, Eke Máté olyan ügyesen játszotta meg szerepét. A fájdalmat színlelő Buga azonban azonnal felismerte Tenkes kapitányát. Tudta, hogy most mindkettőjükön múlik, sikerül e megszabadulniuk, vagy sem. Bízott Máté erejében és a maga ügyességében. — Jaj, a csontom, jaj a lábam! — siránkozott. A labancok röhögtek rajta. — Maradtál volna az anyád szoknyája mellett, akkor semmi bajod sem volna a lábaddal — mondották gúnyosan. Az erdő nem való az ilyen anyámasszonynak, mint te vagy, akinek abba törik el a lába, hogy nyakonvágják ...! — Kutya baja ennek az átkozott kurucnak — mondotta a labancgúnyába bujtatott kuruc kapitány. Megtanítom én járni, meg futni is. Majd meglátjátok, hogy semmi baja sincsen, az átkozott csak jajgat! Máté leoldotta Buga karikását és azt a csuklójára hurkolta. Lóra pattant és ügetésbe hajtotta paripáját. A labanc katonák jót nevettek. De torkukon akadt a kárörvendő vihogás, amikor egyszerre futni kezdett a fogoly, majd amikor utolérte a lovat, hirtelen dobbantott egyet és máris ott ült a lovas mögött, s hatalmas iramú vágtatásba kezdtek ... (Folytatjuk)
