A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-02-12 / 7. szám
.„.j .szocializálásának folyamatában a volt bratislavai kerületben nagyjából három szakaszt különböztethetünk meg: az első 1949-től 1953- ig, a második 1954-től 1956-ig tartott, a harmadik pedig 1957 óta van folyamatban. A szocializálás bonyolultsága egyrészt a föld felaprózódottságából (a kerületben 1949-ben 108 177 egyéni gazdaság volt), másrészt abból adódott, hogy a kulákok viszonylag erős rétege ideológiailag befolyásolta a parasztokat. Már az első népgazdaságfejlesztési ötéves terv (1949—1953) folyamán a déli járásokban alakult legkedvezőbben a helyzet. A volt bratislavai kerületben a szocialista szektor (beleszámítva az állami gazdaságokat is) 1953 végén a földnek csak 58,3 száza lékát művelte meg, ugyanakkor a somorjai, dunaszerdahelyi, nagymegyeri (Galovo), galántai, és szenei járásban a szövetkezetesítés gyakorlatilag már befejeződött, és a szövetkezetek már értékes tapasztalatok ra tettek szert a közös gazdálkodás terén. Míg a bratislavai kerület észa ki járásaiban az EFSZ-ek tagsága nagyrészt falusi nincstelenekből és kisparasztokból állott, a déli körzetekben középparasztok is beléptek az EFSZ-ekbe. E kedvezőbb eredményeknek több oka volt. Elsősorban jobban dolgoztak a pártszervezetek. A kerületi pártszervezetek több figyel met fordítottak ezekre a területekre, az ottani falvakon — főképp 1953 után — nagyobb volt a párttagok száma. Történelmi és szociális okok is közrejátszottak. Dél-Szlovákiában 1945—1948 között jelentős változá sokra került sor a földtulajdonban. A falusi proletariátus, a kis- és középparasztság a múltban (főképp a Horthy-megszállás alatt) sokkal többet szenvedett a földbirtokosok és a kulákok kizsákmányolásából, mint arz északi járások parasztsága. Ezért könnyebben megértették a szó cialista nagyüzemi mezőgazdasági termelés gazdasági és szocialista elő nyeit. A tulajdonjogi viszonyoknak 1945 után bekövetkezett számottevő megváltozása nagymértékben megkönnyítette az egységes földműves szövekezetek (EFSZ) alakítását. A magyar nemzetiségű parasztok az EFSZ-be való belépéssel tulajdonképpen saját földjüket kapták vissza, most már mint közös tulajdont. Szövetkezeti tagságukat — az 1945. JURAJ ZVARA: évet követő időszak tapasztalatai után — többnek tekintették, mint egyszerű állampolgári kötelességnek, mint az állami szervek kívánságának. Ez persze nem jelenti, hogy a falu szocializálása spontánul ment végbe. A pártnak Dél-Szlovákiában is széles körű meggyőző munkát kellett végeznie az EFSZ-be való belépés érdekében. Több áttelepült már. 1947 óta részt vett mezőgazdasági népi szövetkezetek alakításában. A bratislavai kerület déli járásaiban a szövetkezetesítés gyorsabb ütemét elősegítették az ottani szövetkezetek nagyobb tapasztalatai és a viszonylag jobb gazdálkodás is. A galántai, dunaszerdahelyi, somorjai, szenei és további járások tapasztalatai tanulságul szolgáltak a többi járásnak. A kerületi pártszervezet következetesen fel is használta eredményeiket a szövetkezeti propagandában és agitációban. A nyugat-szlovákiai kerület déli járásaiban a mezőgazdaság szocializálása 1960. december 31-én a következő eredményt érte el: Bratislava-vidék 95,4 % Dunaszerdahely 98,0 % Galánta 95,8 % Komárom 98,8 % Léva 93,4 % Nyitra 92,4 •?o Érsekújvár 94,8 % Kerületi átlag 93,0 % A déli járások viszonylag jó eredményeket értek el az EFSZ-ek állandó tagjainak számát illetően, a mezőgazdasági föld belterjes kihasználásában, a gépesítésben és az új munkamódszerek bevezetésében. Mindez a nagyobb jövedelemben is megnyilvánul. A vegyes nemzetiségű járások szövetkezeteinek eredményei kedvezőek voltak a munkatermelékenység és a gazdaságosság terén is. Míg a nyugat-szlovákiai kerületben 1960-ban 100 Kés önköltségre átlagosan 262 Kés értékű brutto termelés jutott, addig a kerület déli járásaiban a bruttó termelés így alakult: dunaszerdahelyi járás 278 Kčs galántai járás 285 Kčs komáromi járás 315 Kčs >rsekújvári járás 294 Kčs Dél-SzlovaíUdoan a felszabadulás után nagy állami gazdasagok keletkeztek. Káderei nagyrészt magyar nemzetiségű nincstelenekből és volt béresekből tevődtek össze, akik azelőtt grófi és egyéb nagybirtokokon dolgoztak. A magyar nemzetiségű dolgozik mint az állami gazdaságok alkalmazottai, az elmúlt években nagyszerű munkaeredményeket értek el, és a szocialista nagyüzemi termelés szakembereivé, propagálóivá váltak. Ez azonban nem jelenti, hogy mindennel elégedettek lehetünk. Szlovákiában a mezőgazdasági termelés 1963-ban az 1948. évi színvonalhoz képest 42 százalékkal emelkedett, az egy dolgozóra számított termelékenység pedig ugyanezen idő alatt 170 százalékkal növekedett. Ennek ellenére 1963-ban a mezőgazdasági termelés belterjessége 1 hektárra számítva 2 százalékkal elmaradt a cseh országrészek átlagához képest, az egy dolgozóra számított munkatermelékenység pedig 21 %-kal alacsonyabb volt. A nyugat-szlovákiai kerület déli járásaiban az egy hektárra eső bruttó termelés értéke 1960-ban átlag 6000—7500 korona, 1963-ban pedig 7000—7400 korona volt. Ezzel szemben a dél-morvaországi, kele’ csehországi és közép csehországi kerület járásaiban — azonos vag> léha rosszabb feltételek közölt — 9000—10 000 koronás átlagot, tehát 3c -40 százalékkal nagyobb hozamot értek el. A munkaegységre eső jövedc em ugyan a déli járásokban nagyobb volt (pl. 1960 ban 19,50 korona), mint az országos átlag (15,78 korona), de még nagyobb lehetett volna, ha tekintetbe vesszük az ottani kedvezőbb feltételeket és az évi termés betakarításának lehetőségét. Társadalmunk ezért nagy súlyt helyez arra, hogy a déli járások mezőgazdasági termelése elérje a balterjességnek azt a fókát, amely a legfejlettebb csehországi járásokban tapasztalható. A déli területeken, tőképp a Csallóközben a nagyarányú beruházásokon kívül növelni kell a föld humusztartítlmát (ma körülbelül 1,5%) és tápanyagokkal való ellátását, fokozott figyelmet kell fordítani főképp a kukorica és a cukorrépa termesztésére, hogy biztosítsuk az állattenyésztés feltételeit. Elsősorban a szarvasmarha-tenyésztés növelése fontos; e téren követni kell a cseh mezőgazdaság példáját: a legfejlettebb cseh járásokat a szarvasmarha tenyésztés és általában az állattenyésztés magas színvonala jellemzi. A dél-szlovákiai mezőgazdaság további gyors fejlesztése megköveteli az irányítás, a munkaszervezés új, célszerű formáinak alkalmazását, inert segítségükkel jelentősen befolyásolható a munkatermelékenység növekedése és az önköltség csökkentése. Egyes járásokban (főképp a dunaszerdahelyi járásban) jól beváltak a komplexbrigádok. Nagy szerepet játszik a dolgozók szakmai és politikai képesítésének további fokozása, valamint a pártszervezetek, a nemzeti bizottságok és valamennyi dolgozó önállóságának, kezdeményezésének kibontakozása. A dél-szlovákiai mezőgazdasági termelés növelése néhol megkívánja a természeti adottságok megváltoztatását is. Nagy területeken súlyos károkat okoz a talajvíz, másutt a csapadékhiány, illetve a talaj vízszegénysége. Szükség van védögátak építésére árvizek ellen, a belvizek szabályozására, ármentesítésre, lecsapolásra, öntözésre stb. Az áradások és belvizek elleni védelem különösen a Nyitra és a Zsitva folyó alsó szakaszán szükséges, a Csallóközben pedig a komáromi és a dunaszerdahelyi járásban. Az állami gazdasági tervek keretében az 1934—1970 közötti időszakban Csallóközben 115 000 hektáron vezetik be az öntözéses gazdálkodást. Az öntözött területek kb. 40 %-án évente két termést takaríthatnak majd be. Mindez lehetővé teszi, hogy a hektáronkénti bruttó termelés értékét az eddigi 7400 koronáról 16—17 000 koronára növeljék. A Csallóközben végrehajtandó vízgazdálkodási munkálatok fokozatosan 200 000 ha föld öntözését teszik lehetővé. Az öntözési rendszer alapja a Bős IGabčikovo) melletti Dunai Vízművel kapcsolatban megépülő csatorna lesz. A Magyar Népköztársasággal közösen építendő vízi erőmű a nagymarosi vízierőművel együtt évente 3 milliárd kWó energiát szolgáltat, egyúttal komplex módon megoldja a Duna kihasználását energetikai, hajózási és vízgazdálkodási szempontból a Bratislavától Nagymarosig terjedő szakaszon. A dél-szlovákiai járások gazdasági, kulturális és életszínvonala szempontjából fontos volt a közlekedés, főleg az autóbuszközlekedés gyors fejlesztése. Az autóbuszvonalak széles hálózata sok községre kiterjesztette a rendszeres személyforgalmat és kiegészítette a terület hiányos vasúti hálózatát; a munkások és a tanulók szállításának alapvető eszköze lett. Dél-Szlovákiában a háború előtt, süt még 1945-ben sem volt rendszeres autóbuszközlekedés, kivéve néhány magánkézben lévő jelentéktelen autóbuszvonalat. A volt bratislavai kerületben egyetlen autóbuszjárat volt Bratislava és Selmecbánya között. 1948-ban a bratislavai kerület 39 autóbuszjárattal rendelkezett, vonalaik hosszúsága összesen 1403 km volt, de csak csekély részük jutott a déli területekre. Ezzel szemben 1960-ban az új nyugat-szlovákiai kerületben, amely felölelte a volt bratislavai és nyitrai kerületet, 389 autóbuszjárat közlekedett összesen 10 547 km hosszú útvonalon. A Csehszlovák Gépkocsifuvarozási Vállalat hálózatába a községek és települések 90 százalékát kapcsolták be. A fennmaradó községek közül csupán 14-et választott el 5 km-nél nagyobb távolság a legközelebbi autóbusz-megállótól. Az 1948—1960 közötti években Dél-Szlovákia több városában megjavult a közúti közlekedés, így Galántán, Palárikovóban, Érsekújvárott, Komáromban, Léván, Dunaszerdahelyen, Ipolyságon és másutt. A HESZ és a légitaxi-közlekedés céljaira repülőteret építettek Érsekújvárott, Dunaszerdahelyen, Nyitrán és Szencen. Szlovákia déli határvidékét a múltban igen rossz egészségügyi viszonyok jellemezték. Nagy volt a halandóság, különösen a csecsemőhalandóság, és a tüdővész is nagyon elterjedt. A nyugat-szlovákiai kerület egyetlen déli járásában sem volt kórház, a legközelebbi kórházak 50—60 km-re voltak. Jóllehet 1948 után az orvosi szolgálat fejlesztése nem volt minden vonatkozásban kielégítő, lényeges változásokra került sor ezen a téren is. Kórház épült Dunaszerdahelyen, Komáromban és Zselízen. Néhányszorosára emelkedett az orvosok száma. A nőkről való gondoskodást szolgáló intézmények létesítésében a déli kerület túlszárnyalta a nyugat-szlovákiai kerület több északi járását. A múlt örökségeként még ma is tapasztalható bizonyos különbség a nyugat-szlovákiai kerület déli járásai, illetve az északi járások egészségügyi ellátottságában. 1960-ban a déli járások (Dunaszerdahely, Galánta, Komárom, Léva, Érsekújvár) 1000 lakosára 3,56 kórházi ágy jutott, az északi járásokban pedig 5,23 ágy. A déli járásokban az 1960. évben 10 000 lakosra "10,17 orvos jutott, a többi járásban pedig 12,8; a déli járásokban kisebb volt a bölcsődék száma* is. A fejlesztési terv e hasonló aránytalanságok számottevő enyhítésével számol, az egészségügyi intézmények létesítésének üteme a déli járásokban gyorsabb lesz, mint Szlovákia többi járásában. Az egyes egészségügyi körzetekben növelik az orvosok számát, befejeződik a vágsellyei és a zselízí kórház építése, további kórházak épülnek Galántán és Párkányban. Folytatjuk 14
