A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1967-02-12 / 7. szám

Itk egyben alkalom, s egy-egy éjszakára a valóság mezét öltik föl az ábrándok, a szem üveges, szeplős kts traftkos-lányból férftszíve két tipró, kegyetlen démon lesz, a négyszer elvált háromgyermekes asszonyból pedig szen­de kis Margaréta. A közéleti férfiú, akit nyil­vánosság előtt zajló élete általában önmeg­tartóztatásra kényszerít, egy boros hordó, vagy donjuan-jelmez leple alatt kirúghat a hámból, és a fizetése előtt három napig paprikás krum­plin tengődő kottamásoló, mint Uncle Sam, dobálódzhat a hamis bankókkal. Persze, mint említettem, a nagy álarcos farsangolások inkább csak a déli országokban szokásosak, nálunk csak egy-egy szolidabb jelmezbál tarkítja a bált esték sorát. Hanem táncolni aztán tudunk és szeretünk is. Nem csak táncolni, dalolni se szégyellünk, s olykor, ha már a jóféle itókától a láb el­nehezül, a farsangi kedv a nótázásbán tör utat. Mekkora tévedés lenne azonban, ha azt hin­nénk, hogy a farsang egyébből sem áll, mint önfeledt mulatozásból. Nagyon sokan, főleg a múltban, de még napjainkban ts nagyon józa­nul és tudatos törekvésekkel táncolnak bele a báli Idénybe. Hivatalos statisztikát olvastam ugyanis arról, hogy a legtöbb, házassággal végződő ismeretséget még ma is a táncvigal­makon kötik. Régi, régi házasságszerző alkal­­lom a farsang, amelyben az eladó lánykák leg­vonzóbb oldalukról mutatkozva, kecsesen lej­­tenek az andalító zene hangfalra, megejtvén a férfi szemeket és sziveket. Sok szerelem szökken itt virágba s ha egy némelyik ét le is törik a böjtt szelek, akad még bőven teljese­désbe menő, mi elöbb-utóbb ott végződik a házasságkötő teremben. Akaratlanul ts eszünkbe jut Csokonai csipkelődő humorral fűszerezett vidám eposzának hősnője, a kedves Dorottya, ez a legszebb férfikort is meghaladott korú leányzó, akiből karnevál hercegének kegyes kedve kívánatos, üde nőt varázsol, akinek már nem okoz többé gondot a férjfogás. Könnyen lehetséges, hogy 'ma ts akad néhány érettebb korú dáma a bálokon, akik nem vennék rossz­néven, ha karnevál hercege velük ts megismé­telné a farsangi varázslatot, még akkor ts, ha már nincs szükségük éppen férjfogásra. Míg maguk a kislányok legtöbbször csak a „jól fogok-e mulatni?“ izgalmában égnek, a mamák, — mert hiába változott nagyot a világ, ez részben még ma ts a mamák gondja ma­radt — azt nézik, akad-e férjnek való a kis­lányukkal foglalkozó táncosok sorában. Mint mondom, a mamák nem igen változtak, a fia­talság már inkább. Nem szívesen tűrik a gyám­kodást, korán megszokták az önállóságot az élet minden területén, a párválasztás sors­döntő dolgatban ts maguknak tartják fenn a határozás fogát. Alit a bál és végigtáncoltuk a farsangot Po­zsonytól Buzttán át Királyhelmeclg. Ki jegyez te fel, hány üveg bor, pezsgő és más ítóka fogyott, hány táncosnő koptatta el cipője tal­pát, hány csók csattant, hány ígéret hangzott el, de erről nehéz statisztikát csinálni. Fontos, hogy a jókedv, a lendület megmaradjon ben­nünk továbbra ts, akkor is, ha gyöngyöző ital­lal, teli pohár helyett hegesziőplsztolyt, da­rukormányt, logarlécet, vagy tollat fogunk a kezünkbe. Addig ts, míg egy új év meghozza az új far­sangot, emlékeztetőül az Idei bálok szép, emel­kedett hangulatú estjeire, közöljük ezeket az 1967 farsangján készült kedves képeket.

Next

/
Thumbnails
Contents