A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1967-02-05 / 6. szám

A Nagyharsényból megugrott legény, Buga Jakab nagyon kurucosnak látta az ajánlatát. De az ördög nem alszik — gondolta. — így ez csak a próba eleje.

— Aztán tudsz-e bánni ezzel a {okossal? — kérdezte.

— Hát,hogy őszinte legyek, nem szeretném rajtad kipróbálni — válaszolta keményen Eke Máté.

— Pedig ez lesz a próbál Ha be tudod törni a fejemet, kuruc vagy, ha pedig én szakítom be a tiédet, labanc vagyl

Buga Jakab meglazította Máté köteleit, majd a biztonság kedvé ért megmarkolta a kapitány pisztolyát.

— Ha szökni prábáisz, ne feledd, hogy a török háborúban tanultam meg lőni) — mondotta fenyegetően.

Eke Máténak eszébe sem Jutott a szökés. Egy pillanat múlva keményen csattogott a két fokos, fordultak, perdültek a kaménykötésii férfiak. Nehezen bírtak egymással. Mindkettőjükben a virtus dolgozott. Végül Jakab Jutott ütéshez. Nagyot sújtott. Máté az utolsó pillanatban ügyesen lehajolt, a fokos pedig szinte nyeléig belesza ladt a fába.

Jakab fegyvertelenné vált. Eke Máté a fához lépett és a rettenetén erővel belevert fokost megmarkolva, félkézzel kifordította a sűrűrostú tölgyből.

Fennakadt Buga Jakab tekintete, ö két kézzel, vad erővel suhintotta a fokost a fába. az a labancruhás pedig félkészei szedi onnan ki.

— Ilyen hatalmas erejű ember nem lebet labanc — tűnődött. Hosszasan álltak egymással szemben, majd összeöleikeztek.

— Kuruc vagy te komám, mégpedig nem is akármilyen!

Éppen kibontották tarisznyáikat, hogy néhány falatot elfogyassza

nak, amikor Siklósi bácsi lélekszakadva hozta az újabb hirt:

— Nagy harsány után Kisharsányra, Vókányra csapott le a labanc.

Tüstént elhatározták, hogy valamennyi környező községbe elviszik

a hirt, felkéssitik a lakosokat.

Az utakat labanc őrszemek vigyázták. Mindenkit feltartóztattak, nehogy elterjedjen a liir. Éppen Csőmé Lajos bodonyl fuvarost szorongatták, amikor az erdőből kiugratott a kapitány.

— Mit ácsorogtok Itt, amikor a bozótosban egy egész csordát haj tanak — rivalít rájuk —, futás a csorda után!

Az őrmesteri zubbony megtette a hatását. A katonák ugrottak !» as „őrmester“ által mutatott irányba.

— Kend meg mit ácsorog itt! — reccsente« rá Csőmé Lajosra a „labanc“. — Futva vigye a hírt Bodonyba, Szavára, meg a többi köz ségbe, hogy rekvirálás lesz. Ez az ezredes ár parancsa.

Amire Csőmé Lajos észbekapott, a lovas már massza Járt. üreg és bölcs ember volt althoz, hogy ne tartotta volna furcsának azt, amit hallott.

— Bolond ex a labanc, vagy bizony nőm is labanc? — motyogta magéban, majd feleségéhez fordult. — Hajts Juliskám, hajtsál) Ed átvégnt a rövidebb óton, mire a labancok oda érnek, egy tyókot sem

I Folytatjuk)