A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-02-05 / 6. szám
A végbemenő. hatalmas átalakulás keretében megváltozott Szlovákia vegyes nemzetiségű déli területeinek gazdasági helyzeté is. Ezzel kapcsolatban tisztáznunk kell e változások értékelésének kritériumát. Tudni kell elsősorban, hogy Szlovákia és sz egyes szlovákiai körzetek fejlesztését 1949 után az egységes népgazdasági szükségleteknek megfelelően hajtották végre, a termelőerők elosztásakor pedig többé-kevésbé a népgazdasági hatékonyságot tartották szem előtt. Ezért a gazdasági színvonal kiegyenlítésének folyamatát nem értelmezhetjük úgy, hogy az egyes területeknek vagy éppenséggel járásoknak teljesen egyforma gazdasági struktúrát kell biztosítani, sem pedig úgy, hogy minden járásban egyenlő számú ipari üzemet kell létesíteni. Ez megvalósíthatatlan és célszerűtlen volna a népgazdaság szükségleteinek és a«z egyes területek földrajzi-gazdasági feltételeinek szempontjából. Szlovákia és a cseh országrészek gazdasági és életszínvonalbeli különbségének megszüntetése szempontjából különösen ki kell emelni a szlovákiai mezőgazdaság gyors fejlesztésének jelentőségét. Ez — mint látni fogjuk — főképp Szlovákia déli járásait érinti. Már arz első ötéves népgazdaságfejlesztési terv feladatainak teljesítése kedvezően tükröződött a dél-szlovákiai körzetek fejlődésében. A bratislavai és a nyitrai kerület arculata gyorsan változott; új Ipari üzemek, iskolák, hakások, kórházak épültek, megszűnt a déli határvidék túlnépesedése. Az első ötéves terv folyamán csak a bratislavai kerületben 21 797 mezőgazdasági dolgozó ment át az iparba. Gyors ütemben haladt JURAJ ZVARA: Közigazgatási Az összlakosság gazdaságilag egység Összesen tevékeny része százalékban Az A mező- A mezőiparban gazdaságban gazdaságban és az iparban összesen Szlovákia: 41,8 11,9 13,0 24,9 Nyugat-szlovákiai kerület 41,7 11,1 13,2 24,3 Közép-szlovákiai kerület 43,1 15,2 12,0 27,2 Kelet-szlovákiai kerület 40,3 9,2 13,7 22,9 Járások: Bratislava-vidéki 42,6 11,5 12,9 24,4 Dunaszerdahelyi 36,3 4,4 18,6 23,0 Galántai 38,5 7,7 17,3 25,0 Komáromi 38,6 7,9 ' 18,7 26,6 Lévai 40,9 6,6 21,1 27,9 Nyitrai 39,5 8,6 13,9 22,5 Érsekújvári 38,1 7,4 15,2 22,6 Losonci 43,2 12,0 17,8 29,8 Eimaszombati 42,4 8,6 19,3 27,9 Rozsnyói 37,4 13,7 9,3 23,0 Tőketerebesi 39,0 4,8 17,9 22,7 (A Szlqvákiai Tervbizottság adatai szerint) a községek villamosítása is. Érdekesség kedvéért megemlítjük, hogy míg 1953-ban a bratislavai kerületben a háztartások 93 százalékában volt villanyvilágítás, addig a nagymegyeri (Calovo) járásban csak 40 százalékos, a dunaszerdahelyi járásban 44,4 százalékos, a somorjai járásban pedig 71,9 százalékos volt a villamosítás. (Ez is mutatja, hogy a kapitalizmus mennyire elhanyagolta a déli járásokat.] Az 1953. évet követő időszakban mindenütt befejezték a teljes villamosítást. Szlovákia défi területein az első és a második ötéves terv folyamán az üzemek egész sora épült fel, illetve bővült^ki. Elsősorban megemlítendő a komáromi Steiner Gábor Hajógyár, az érsekújvári Elektrosvit, a ti ma či Sz. M. Kirov Üzem, a füleki Kovosmalt, a galántai bútorgyár, a bratislavai Slovnaft, a rimaszombati Riso, az opatovffi Pofana textilüzem, a Kékkői Szénbányák, a Gömöri Vasércbányák stb. Az utóbbiak kedvező munkalehetőséget nyújtottak a magyar nemzetiségű lakosságnak. A foglalkoztatottságot számottevően növeli a Kelet-szlovákiai Vasmű építése, valamint Szlovákia északibb járásainak iparosítása. 3. táblázat Az ipari dolgozók részaránya az összlakossághoz viszonyítva az egyes járásokban 1937-ben így alakult: Százalékarány járás az összlakossághoz képest Dunaszerdahelyi 0,4 Nagymegyeri 0,2 Galántai 1,6 Szenei 0,2 Somorjai 0,4 Űgyallai 0,3 Komáromi 2,3 I.évai Ifi Érsekújvári 3,0 Vágsellyei 0,3 Verebélyi 0,3 Kékkői 0,5 Zselízi 1,6 Feledi 1,2 Ipolysági 0,5 Királyhelmeci 1.7 Tőketerebesi 1,5 Rozsnyói ' 8,7 Losonci 6,8 Az 1961. március 1-i helyzetet a 3. táblázat mutatja, amely az 1961. évi népszámlálás adatai alapján készült és magába, foglalja a déli magyarlakta járások olyan lakosait is, akik az északabbra fekvő járásokba •járnak dolgozni. Például 1960-ban az érsekújvári járásnak 8017 lakosa, a dunaszerdahelyi járásnak pedig körülbelül 5000 lakosa más járásban dolgozott. 4. táblázat A lakosság gazdasági tevékenysége Szlovákia déli járásaiban 19S1. március 1-én A 11 vegyes nemzetiségű déli járás — a losonci és rozsnyói járás kivételével — az ipari foglalkoztatottság tekintetében elmaradt a szlovákiai és a kerületi átlag mögött (főképp a dunaszerdahelyi járás), mégis meg kell állapítani, hogy 1937-hez,- illetve 1948-hoz viszonyítva jelentősen megnövekedett az ipari foglalkoztatottság és általában a munkaerő kihasználása. A 12 vegyes nemzetiségű járás gazdasági fellendüléséről reálisabb képet kapunk, ha az ipari és mezőgazdasági foglakoztatottságot együttvéve vesszük számba. Országos viszonylatban optimális helyzetnek tekinthetjük, ha 26—28 ipari és mezőgazdasági dolgozó jut 100 lakosra (a szlovákiai átlag 24,9). Ha ezt összehasonlítjuk táblázatunk adataival, a déli járások helyzete más képet mutat. A munkabíró lakosság kihasználásának egyes járások szerinti elemzésekor ugyanis nem vehetjük számba kizárólag az ipari foglalkoztatottságot. Például a dunaszerdahelyi járásban 1961-ben az összlakosság 4,4 százaléka dolgozott az iparban és 18,6 százaléka a mezőgazdaságban, tehát a foglalkoztatottság a két ágazatban együttvéve 23 százalék volt. Ezzel szemben az iparilag fejlettebb trencséni járásban az összlakosság 11,8 százaléka dolgozott az iparban és 8,2 százaléka a mezőgazdaságban, ami összesen 20 százalékot tesz ki, vagyis 3 százalékkal kevesebbet, mint a mezőgazdasági jellegű dunaszerdahelyi járásban. „Emellett a dunaszerdahelyi járásban egy dolgozóra 5,8 ha mezőgazdasági föld jut, a trencséni járásban pedig 4,2 ha“. Másrészt figyelembe kell venni, hogy a mezőgazdasági dolgozók jövedelme egyelőre elmarad az ipari dolgozók jövedelme mögött. Az említett 12 déli járás, főképp a Csallóköz gazdasági fejlődése az 1970-ig, illetve 1980-ig terjedő időszakban az eddiginél gyorsabb ütemű lesz és elsősorban a munkaerő-tartalékokra, valamint a kedvező vízgazdasági feltételekre támaszkodik majd) (Duna, Vág, Nyitra, Garam). Az ipari foglalkoztatottság növelését előmozdítja a vegyipar nagyarányú fejlődése, továbbá a kohászat, a gépipar, az építőanyagipar és a közszükségleti cikkeket gyártó ipar fellendülése. A beruházási tevékenységben azonban az •eddiginél nagyobb mértékben érvényesül majd a gazdaságosság elvp. „Gjból hangsúlyozzuk, hogy véget kell vetni annak az egyoldalú felfogásnak, amely szerint az egyes területek fejlesztése csak újabb gépipari beruházásokkal érhető el. A szocialista termelési viszonyok győzelme falvainkon megteremtette annak előfeltételeit, hogy a mezőgazdaságot az ipar színvonalára emeljük. A városok, járások és területi körzetek további fejlesztésének távlatait ezentúl sokkal szorosabban összekapcsoljuk a mezőgazdaság és a vele közvetlenül összefüggő ipar fejlesztésével. A dél-szlovákiai mezőgazdasági termelés belterjességének növelésével kapcsolatban jelentős fejlődésnek indul az élelmiszeripar, amely egyre inkább végtermékek előállítására összpontosítja majd figyelmét. 1963-ban a nemzetiségi kérdés marxi—lenini szellemű megoldásának jegyében Párkányban (Štúrovo) megindult a Dél-szlovákiai Cellulóz- és Papírgyár, köztársaságunk egyik legnagyobb cellulóz-papíripari kombinátjának építése. Az 1967-ig elkészülő első részlegekben 1400 dolgozó talál munkát. További ipari üzemek építésére is sor kerül, főképp a Csallóközben. Most folyik az érsekújvári és a komáromi gépipari üzem felújítása, befejezéséhez közeledik a Duslo építése Szereden, és folytat‘ ják a műanyagfeldolgozó üzem építését Nyitrán. A dél-szlovákiai gazdasági átalakulás során ipari fejlődésnek indulnak olyan helységek, mint Vágsellye, Párkány (Štúrovo), Érsekújvár, Léva, Kassáról nem is beszélve. A dél-szlovákiai járásokban 1948 után a mezőgazdaság szövetkezetesítése terén érték el a legnagyobb sikereket. A magyar parasztok megtalálták helyüket az EFSZ-ekben és kezdeményezésükkel segítették a falu szocializálását, a mezőgazdasági termelés növelését. A déli területeken a jó termőföld és a kedvező éghajlati feltételek lehetővé tették a mezőgazdasági termelés belterjességének növelését és szüntelen menynyiségí fokozását. A kedvező fejlődést hatékonyan elősegítette a kerületi és járási pártbizottságok gondoskodása a szövekezetek gazdasági és politikai megszilárdításáról, úgyszintén a jelentős beruházások is. Nem csekély mértékben járult hozzá a szövetkezetek gyors fejlődéséhez az a körülmény is, hogy D^-Szlovákiában nagy állami gazdaságok alakultak, itt létesítették az első gép- és traktorállomásokat, az első nagy hizlaldákat és az első mintaszerű EFSZ-eket, amelyek példamutatásukkal kedvezően hatottak egész környékükre. Folytatjuk
