A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-02-05 / 6. szám
4 Kínában az utóbbi napok folyamán jelen fősen kiéleződött a helyzet. Pekingben szovjetellenes hisztéria tombol „válaszul1* a moszkvai Vörös téren átutazó kínai diákok által elkövetett provokáció miatt bejelentett szovjet tiltakozásra. Az án. „vörösgárdisták“ és „forradalmi lázadók“ falragaszokon tájékoztatják a lakosságot egyes, állítólag Mao Ce-tung ellenes állami és politikai vezetők eltávolítására vonatkozó követeléseikről. (AFP) január 11-én ünnepélyesen vizrebocsátották a komáromi hajógyárban az első 2700 t űrtartalmú motoros teherszállító hajót, mint egy nagyobb sorozat mintapéldányát. jövőre 8, 1970-ig pedig 45 ilyen hajót szállítanak a komáromiak a Szovjetuniónak. (Szénássy| Emmerich Danzer ^ (jobbról) lett a férfi műkorcsolyázás idei osztrák bajnoka, a második helyeu Wolfgang Schwarz (bal ról) végzett. (Votavafoto) 4 A Német Demokratikus Köztársaságban befejezés előtt áll több nagy vízierőm Q építése. Ezek egyike a wendefurthi, amely a Kode folyón épül. Most fejezik be a hatalmas főnyomócsövek szerelését az erőmű felső és alsó víztárolója között. A két víztárolót február végén töltik meg vízzel. A próbaüzemeltetésre augusztusban kerül sor, (Zentralbild) Még kapható a Posta Hírlapszolgáiai elárusító boltjaiban, a ievéikézbesítöknéi és a Slovenská kniha könyvesboltjaiban! A szép kivitelezésű Magazin a Hét 10. évfordulója alkalmából jelent nieg. A tíz év legjobb riporljait nyújtja olvasóinak s a legszebb magyar novellákat; kiemelkedő és rendkívül érdekes cikkeket közöl a világ, illetve az emberiség legégetőbb problémáiról, izgalmas és végig érdekfeszíto filmregényt Dr. Sorgeról, humoros írásokat és tréfákat, nagy emberek bölcs mondásait a szerelemről a hűtlen férfiakról és asszonyokról, minden idők legkalandosabb és legszánalomra méltóbb figuráiról, a bohémekről. A Magazin az 1967-es év naptárját is közli, amelyben szlovákiai magyar költők vallanak a legkedvesebb hónapjaikról és a nagy székely író, Tamási Áron meséli el az év tizenkét fiának történetét. A könyvet gyönyörű hazai és magyarországi tájrészletek fényképei tarkítják, s Lőrincz Gyula művészi rajzai díszítik. A szerkesztőség jó szórakozást kíván a Magazin olvasóinak! évesek? a közép- és szakiskolákban, több mint 6 ezer fiatal segédmunkásként állhat munkaviszonyba, nem egész 4 ezren pedig — akik az alsóbb osztályokban lépték át az Iskolaköteles kort — folytatják tanulmányaikat, hogy az alapfokú iskola kilencedik osztályát is elvégezzék. Ebből következik, hogy az 1966—67-es iskolaév végén néhány ezer már nem iskolaköteles gyermek otthon marad a szülőknél. Azt jelenti ez, hogy az ez Idén 15. életévüket betöltött ezrek előtt nincs perspektíva? Erről szó sincs. A munkaerő tartalék elhelyezkedésében eddig is fontos szerepet játszottak pl. a szülők. A munkakör, a munkahely, ahol az apa vagy anya dolgozik, általában nem Idegen a gyermeknek és eddig Is sokan helyezkedtek el azoknál a vállalatoknál, üzemeknél, ahol a szülők vannak alkalmazásban, sokszor annak ellenére, hogy a munkaerő szükséglet máshová irányította őket. És kinek ne akadna Ismerőse, aki elégedetten dolgozik munkahelyén, holott képesítése szerint más foglalkozási ágban lenne a helye? Vagyis folyik egy nagy mozgás, egy természetes rendeződést rostálási folyamat, amelyben előbb-utőbb mindenki „helyrerázódik“. Ez így is van rendjén, a papírforma merevségét ez tölti meg élettel. Minket elsősorban a magyar tanítási nyelvű iskolákból kikerülő 15 évesek helyzete érdekel. Anélkül, hogy általános következtetéseket akartam volna levonni, találomra körülnéztem a buzit! kilencéves Iskolában, mert egy iskola felmérése után mégis képet lehet alkotni bizonyos mértékig a 15 évesek elhelyezkedési problémáiról. Míg általában a magyar iskolák kilencedikeseiknek 38 %-a és a szlovák Iskolák kilencedikeseinek 46 %-a tanul tovább, Buzitán ez az arány kedvezőbb. Tavaly 40, kilencedik osztályt elvégző tanulóból húsz folytatta tanulmányait, tehát 50 %. Idén előreláthatólag 35 tanulóból 15 képezi magát tovább. A IX. osztály elvégzése előtt lemorzsolódott tanulók száma négy. (Meg kell jegyezni, hogy az egész iskola 336 tanulója közül 72 cigány származású s ezeknek egyike se jutott el az érettségiig.) A Kassa környéki Buzita fiataljait elsősorban a Vasmű, a Keletszlovákiai Gépgyár és az építkezés szívja fel, a más szakmákban elhelyezkedők száma elenyésző. A Vasműnek vannak tanonciskolái és üzemi ipariskolái is. A Gépgyárnál és az építkezésnél tanonciskolák működnek. Értesülésem szerint más szakmában kevés tanoncot vesznek csak fel és azokat is inkább a szlovák iskolák növendékei közül. Ez tagadhatatlanul hátrányt jelent a magyar diákoknak, aminek behozásához — mint már számtalanszor hangsúlyoztuk elengedhetetlenül szükséges a jó szlovák nyelvtudás. Sajnos, akad kirívó példa — mint éppen Buzl,tán — mikor a tárgyi tudás és a nyelvismeret elbírálására sor se kerül, mert egyedül az a tény, hogy a kérdéses tanoncjelölt magyar iskolát végzett, elegendő oknak bizonyult a víszszautasltáshoz. Különben a kelet-szlovákiai kerületben is az a helyzet, hogy egy-két ezerre rúg azoknak a fiataloknak a száma, akik a kilencéves alapfokú Iskolát elvégezve helyhiány miatt nem mehetnek szakmát tanulni, legfeljebb a cseh országrészbe. Ez a szlovák és magyar iskolák növendékeire egyaránt vonatkozik. Amit még meg kell említeni, az, hogy a tendencia elsősorban a fiúk elhelyezésre irányul. Feltétlenül rá kell világítani arra is, hogy bizonyos foglalkozási ágak felé túlságosan is kitaposottak az utak, túl nagy az érdeklődés, egyesekről pedig tudomást sem szereznek az illetékesek: szülők, pedagógusok, diákok. Pedig sok száz foglalk.ozási ág van s ezekben mindig szükséges több-kevesebb munkaerőutánpótlás. Minden iskola rendelkezik a pontos adatokat közlő tájékoztatóval. Jó lenne ezeket megismertetni a diákokkal és nem csak a mesterség ne vével, ami sokszor keveset mond nekik, nem mozgatja meg képzelő erejüket, kedvüket, hanem a munkáról magáról is bővebben kellene szólni, hiszen ha nem több, de egy-egy fiataí esetleg rátalálna olyan szakmára, amely képességeit, hajlamait minden más munkánál inkább kielégítené, s ez már megéri a fáradságot. Hiszen a cél nem csak az, hogy mindenki megteremtse az egzisztenciáját, és jövőjét biztosító munkát, de az, hogy munka és munkás valóban egymásra találjon. ORDÖDY KATALIN
