A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-29 / 5. szám

VIII.

A labancok garázdálkodásának és harácsolásának a hírét Siklósi bácsi vitte meg Eke Máténak, aki időközben társaival a Tenkes hegy mélyén lévő barlangba költözött át és ott rendezték be hadiszállásukat. Ott volt a labancoktól zsákmányolt tegyver és ruházat is.

— Hirt kell adnom a környékbeli falvaknak — határozott a kuruc kapitány.

— őrséggel állták el minden utat, — aggályoskodott Siklós bácsi.

— Túljárunk a labancok eszén, majd labancruhában megyek, — döntött Máté.

Pityik labanc őrmester egykori zubbonya feszült a kuruc kapitányon, amint lóra kapott, hogy megvigye a vészhlrt Szabóra, Bodonyba és a többi környező községbe. Sietségében észre sem vette, hogy az egyik fa mögül blúzként lépő alak suhan mögéje. Már csak arra eszmélt, hogy a földön fekszik és a nyakán jól font karikás ostor szija feszül. Fölötte Buga jakab térdelt.

— Most az isten sem ment meg a haláltól, te kutya labancl — szorította a szíjat jakab.

— Legalább a kulacsomat add ide, mert erre a nagy ijedtségre innék egyet — nyöszörögte a kapitány. Buga jakab meghökkent a váratlan szóra. Amit hallott, az nem volt labancos. De erősen kevergett benne a keserűség.

— Majd iszol a pokolban kénköves pálinkát, mert tüstént oda küldtek, — rázta meg Mátét, majd fokosa után kapott, hogy nyomban agyoncsapja a labancot. Máté azonnal megérezte, hogy most már nem tréfálhat tovább.

— Állj meg földi! Nem vagyok én labancl — kiáltotta.

— Akkor hát minek vagy ebben a maskarádéban? Talán farsangi mulatságba készültél? Labanc vagy, ne tagadd!

— Próbát tehetnénkl — válaszolta a kapitány.

— Milyen próbát? — csodálkozott jakab.

— Az már a te dolgod, hogy kitaláld — hangzott a válasz.

Buga jakab csodálkozott az ajánlaton. Amit hallott nem volt olyan beszéd, amilyet eddig a labancféléktől megszokott.

— Aztán mi legyen az a próba? — kérdezte még egyszer.

— Hiszen megmondtam, neked kell kitalálnod.

Buga jakab gondolkodóba esett. Aztán rápillantott saját fokosára. Ravaszul húzódott össze a szeme.

— No, labanc... van e fokosod? — kérdezte mosolyogva, mert jól tudta, hogy a labancnál hiába keresne fokost, mely a szegényember fegyvere volt abban az időben.

— Vedd ki a balzsebemből — válaszolta mosolyogva a kapitány.

jakab azonnal megtalálta a kemény, bronzból készült fokost. Előhúzta

a labancgúnya zubbonyából. Ez nyomban gyanússá vált előtte.

— Fokost csak szegényember hord így magával — tűnődött — mert a császári rendelet botbüntetés terhe alatt tiltja a fokos viselését. Mit csinál hát ilyenkor a szegényember? Külön hordja zsebben a fokos fejét, nyelét mog sétabotnak használja. £s ha szükség van fegyverre: egy mozdulat, nyelére csúsztatja a fokos fejét, s máris van fegyvere...

(Folytatjuk J