A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-29 / 5. szám
A szlovák és a magyar ifjúság tevékenységének ilyen formáit kell megteremteni a CSISZ-en belül is. Gondoskodni kell a magyar nemzetiségű fiatalok szakképzéséről, szlovák nyelvtanfolyamok rendezéséről, az érdekköri tevékenység megszervezéséről, és következtésen ragaszkodni kell a kétnyelvűség elvéhez a CSISZ szervezeteiben. A vizsgálatok megmutatták, hogy a falvakon elsősorban szlovák és magyar tanítók feladata volna nagyobb segítségben részesíteni a CSISZ-szervezeteket. Az SZLKP KB titkárságának határozata alapján a CSISZ szlovákiai központi bizottsága 1961. június 9-re értekezletre hívta össze a CSISZ kerületi és járási vezetőségeinek, valamint alapszervezeteinek funkcionáriusait. A tanácskozás napirendjén a magyar ifjúság körében végzett munka szerepelt. Az értekezlet lefolyása megmutatta, hogy a járási szervek tisztán látták a helyzetet, és megvan a remény a problémák sikeres megoldására. A magyar dolgozók politikai nevelésében az elmúlt években fontos szerepet játszotta Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség (CSSZBSZ) is, 1959-ben 526 802 szlovákiai tagja közül 60 000 magyar nemzetiségű volt. Az orosz nyelvtanfolyamok majdnem 10 százaléka magyar nyelven folyt. Viszonylag kedvező a helyzet a CSSZBSZ magyar funkcionáriusainak számát és a kétnyelvűség alkalmazását illetően is. A magyar nemzetiségű lakosság a CSSZBSZ útján megismeri az SZKP politikáját, célkitűzéseit, és előadások, összejövetelek, magyar nyelvű kiadványok, valamint a „Priateľ SSSR" című lap magyar melléklete révén meríthet -a Szovjetunió gazdag tapasztalataiból. JURAJ ZVARA: aMAGÜTAR N emzetiségi Kérdés i MEGOLDÁSA -Az elmúlt években kedvező eredményeket mutat a magyar ifjúság részvétele a Hadsereggel Együttműködők Szövetsége (HESZ) tevékenységében és általában a magyar nemzetiségű ifjúság honvédelmi előkészítésében. A magyar ifjúság nagy lendülettel dolgozott a HESZ-ben, de itt is — mint minden más területen - problémák merültek fel a szlovák nyelv hiányos ismerete miatt. Ez a körülmény a fiatal magyar HESZ-tagoknak például lehetetlenné tette, hogy a. rádiósok vagy a motoros repülők körében dolgozzanak. A szlovák nyelvtudás kérdésével, mint a tényleges egyenjogúság egyik előfeltételével, külön foglalkozunk majd. A magyar nemzetiségű lakosság politikai és közéleti tevékenységének növekedése 1948 után összefüggött a szocialista demokrácia elmélyülésének folyamatával, és e folyamat általános törvényszerűségeinek volt alávetve. A magyar nemzetiségű lakosok a Csehszlovák Szocialista Köztársaság egyenjogú polgáraivá váltak. Politikai és közéleti részvételük fokozása azonban nem volt egyszerű feladat, s még ma sem az. A fejlődés nem csupán sikerek sorozata volt. 1948 után a pozitív intézkedések mellett a dogmatizmus is éreztette hatását, elsősorban abban, hogy a CSKP KB, az SZLKP KB a kormány, a Megbízottak Testületé és a Szlovák Nemzeti Tanács határozatait a járásokban gyakran hiányosan, csak nagy vonalakban hajtották végre, s nem mindig alkalmazták őket a helyi feltételeknek megfelelően. A dogmatizmus megnyilvánult abban is, hogy a párt, főképp pedig a Szlovák Nemzeti Tanács és a Megbízottak Testületé több határozatáról a dolgozó tömegek kezdetben nem is szerezhettek tudomást, mert mint bizalmas határozatokat kezelték őket (például a Megbízottak Testületének 1952. július 1-én kelt határozatát csak a funkcionáriusok ismerték.) A lakosságnak éppen ezért nem is volt lehetősége az említett határozatok végrehajtásának ellenőrzésére. Tény az is, hogy 1960 után a helytelenül értelmezett decentralizálás kövekeztében a központi irányítás és főleg az SZNT részéről történő ellenőrzés meggyengülését eddig egyes dél-szlovákiai járásokban arra használták ki, hogy „megfeledkezzenek" a CSKP nemzetiségi politikája elveinek érvényesítéséről, főképp a kétnyelvűség kérdésében, valamint a nemzeti bizottságok, illetve a tömegszervezetek járási szerveinek nemzetiségi összetételét illetően. Egyesek pedig a CSKP nemzetiségi politikáját a maguk módján értelmezték, és a nemzetiségi kérdésben érvényesülő két törekvésből csak az egyiket hangsúlyozták, mégpedig a szlovák ‘és magyar dolgozók kölcsönös közeledését, de ezt is egyéni értelmezés szerint. Az új nagy járásokban a szlovák és a magyar dolgozók gyakrabban kerülnek kapcsolatba egymással, mint azelőtt. Ezért a nemzetiségi kapcsolatokat tovább kell fejleszteni, keresni kell a kétnyelvűség és más elvek érvényesítésének legmegfelelőbb formáit. Sajnos az utóbbi években sem az állami szervek, sem a kerületi nemzeti bizottságok nem fordítottak megfelelő figyelmet erre. A párt határozatait 1960 után sok járásban nagyon eltérő módon értelmezték és hajtották végre. Nyilvánvaló, hogy a politikai életben való részvételt illetően a magyar nemzetiségű lakosság egyenjogúságát szabályozó elveket részben módosítani kell. Mindenekelőtt fontos, hogy a párthatározatokat a kormány és főképp a Szlovák Nemzeti Tanács megfelelő törvényeiben és rendeletéiben konkretizálják, mert 1959 óta ezt nélkülözzük. A párt az 1963-1964-es években tevékenységét ezekre a kérdésekre összpontosította és igyekezett megszüntetni a magyar lakosság között végzett munka kampányszerűségét. Az egyes nemzetiségek körében végzett munkára vonatkozó párthatározatokkal kapcsolatban igen nyíltan kifejtette álláspontját a CSKP KB 1963. évi decemberi plenáris ülése. Megállapította, hogy „ezeket a határozatokat egyes területeken nem teljesítik következetesen", és követelte, hogy a nemzetiségek tagjai „a köztársaság teljesen egyenjogú polgárainak érezhessék magukat, és a köztársaságot saját hazájuknak tekinthessék. 2. DóISzlovákia gazdasági, osztály, és társadalmi átalakulásának néhány kérdése A CSKP 1949-ben megtartott IX. kongresszusa után, amely kitűzte Csehszlovákia szocialista építésének irányvonalát, a magyar lakosság is kivette részét a CSKP szívós harcából, amelyet a termelőerők kapitalista elosztása következtében létrejött aránytalanságok megszűntetéséért folytatott. A termelési eszközök magántulajdona és a kapitalizmust jellemző egyenlőtlen gazdasági fejlődés törvényének érvényesülése következtében Csehszlovákia1 egyes területeinek fejlődése 1945 előtt igen eltérő volt. Különösen Szlovákia, illetve egyes szlovákiai körzetek gazdasági — következésképpen szofciális és kulturális — fejlődése maradt el. A szocialista termelési viszonyok győzelmének eredményeként 1948 után Csehszlovákiában felépíthettük a szocializmus gazdasági bázisát — az egységes szocialista népgazdaságot, és ezen belül megkezdhettük Szlovákia gazdasági színvonalának fokozatos felemelését a cseh országrészek színvonalára. Ez a folyamat még ma is tart. Hogy képet alkothassunk arról, mit jelentett Dél-Szlovákia vegyes nemzetiségű területeinek fejlesztése szempontjából a szocialista országépítés és ezen belül Szlovákia szocialista iparosítása, elsősorban a szlovákiai termelőerők állapotára és területi elosztására mutatunk rá az 1946. évi adatok szerint. A helyzet lényegesen megváltozott az első, főképp pedig a második ötéves terv folyamán. Szlovákiában a kapitalizmus örökségeként az egyes területi körzetek között az iparosítás fokában viszonylag nagy különbségek voltak. Egyes körzetekben teljesen elhanyagolták az anyagi és emberi munkaerőforrások kihasználását, némely országrészek úgyszólván teljesen ipar nélkül maradtak, főképp Kelet-Szlovákiában, valamint Nyugat-Szlovákia déli és legészakibb járásaiban (Orava, Kysuca). Az említett körzetek lakossága részben ukrán, illetve magyar nemzetiségű volt. A volt eperjesi kerület egyes járásaiban 1000 lakosra sem jutott egy ipari dolgozó. Hasonló volt a helyzet Nyugat-Szlovákia legdélibb járásaiban is. A somorjai, nagymegyeri (Galovo), ógyallai (Hurbanovo), párkányi (Štúrovo), vágsellyei és verebélyi járásban az ipari foglalkoztatottság nem érte el a 4 ezreléket sem, és a 872 ipari alkalmazottból is 781, vagyis 89,5 százalék az élelmiszeripari kisárutermelésben dől-' gozott. Nem volt jobb a helyzet a többi (lévai, zselízi, komáromi, galántal stb.) járásban sem, mert az ipari foglalkoztatottság sehol sem haladta meg a 20 ezreléket. Szlovákia többi járásában is hasonló viszonyok voltak. 1946-ban csak’ öt szlovákiai járásban (Trenčín, Povážská Bystrica, Banská Štiavnica, Ružomberok, Poprad) volt nagyobb az Ipari foglalkoztatottság, mint a cseh országrészek átlaga (117,2 ipari dolgozó 1000 lakosra számítva), Az iparbafn dolgozók átlagos száma 1946-ban 1000 lakosra számítva a volt kerületekben a következő volt: eperjesi 6,9, kassai 49,1 zsolnai 64,0, besztercebányai 53,6, nyitrai 24,4, bratislavai 37,9 és Bratislavaváros 104,8. Szlovákia csekély ipari fejlettségével alacsony termelékenységű, elmaradt mezőgazdaság párosult. Ezen a téren is nagy különbségek voltak Szlovákia egyes területei között. A volt nyitrai és bratislavai kerületben a mezőgazdaságilag számottevő járások mellett (Modra, Trnava, Hlohovec, Piešťany, Topoľčany, Nitra, Hurbanovo) a legdélibb járások (somorjai, dunaszerdahelyi, komáromi, párkányi) övezetében a kedvező természeti feltételek ellenére a mezőgazdasági termelés belterjessége nagyon alacsony fokú volt. 1946-ban Szlovákia 80 járása közül csupán négyben (a vágsellyei, Bratislava-vidéki, Bratislava-városi, modrai járásban) volt belterjesebb a mezőgazdasági termelés a cseh országrészek átlagánál. Az említett járásokon kívül Dél-Szlovákiában további belterjes mezőgazdasági termeléssel rendelkező járások is voltak (zselízi, érsekújvári, galántai, stb.), de iparosításuk színvonala alacsony volt; túlnépesedés jellemezte őket, nagy volt az ún. segédkező családtagokban mutatkozó munkaerő-felesleg, a munkaalkalmak pedig túlnyomórészt idényjellegűek voltak. Az említett körzetekben tehát különösen nagy jelentőségű volt a Szlovákia iparosításával összefüggő két fontos feladat teljesítése: az ipar hiányának megszüntetése elsősorban a legelmaradottabb területeken, és a mezőgazdasági termelés belterjességének növelése Délnyugat-Szlovákia és a kelet-szlovákiai síkság természeti adottságainak kihasználásával. Az 1948—1960 közötti években Szlovákia megváltozott, a fejlődésben elmaradt, mezőgazdasági jellegű országrész az egységes szocialista köztársaság fejlett, ipari-mezőgazdasági jellegű része lett. A cseh munkásosztály segítségével Szlovákia ipari termelése 1962-ben — 1937-hez képest — több mint tizenkétszeresére növekedett, a gépipari termelés 1960-ig tizenhatszorosára, a villamosenergia termelése kilencszeresére, a cementtermelés pedig csaknem ötszörösére. Szlovákia részaránya az ország ipari termelésében 1962-ben 1937-hez képest — majdnem megháromszorozódott. Az ország mezőgazdasági termelésében 1936-ban 23 százalék volt a részarány. 1958-ban már 31,3 százalék. Az említett években jelentősen növekedett az ipari foglalkoztatottság is; 1960-ban a szlovákiai iparban már mintegy 400 000 személy dolgozott, holott 1937- ben mindössze 102 000 volt az ipari dolgozók száma. Ezzel párhuzamosan emelkedett a lakosság életszínvonala is. A bérek összege a szocialista Szektorban a 1948—1959 közötti években 3,6-szeresére növekedett, a kiskereskedelmi forgalom pedig az 1948. évi 8 milliárd koronáról 1959-ben 22,7 milliárd koronára1, tehát majdnem háromszorosára (a kiskereskedelmi árak hétszeri csökkentése mellett). Sikeresen kibontakozott a lakások, iskolák, kórházak, kulturális központok stb. építése is. Folytatjuk
