A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-29 / 5. szám
Otakar jaroS kapitány, a Szovjetunió Hőse Az l. csehszlovák hadtest egyik harckocsija a Kárpátokban Buiuluklol Proliig tagjainak javarésze nem volt katonaviselt ember, a lelkes önkéntesek a 40 fokos hidegben is állták a kemény kiképzés nehézségeit. 1943. február 17-én indult fitnak az első csehszlovák katonai alakulat Buzulukbél a frontra. Golikov szovjet vezérezredes a következő buzdftá szavakat intézte a hadbavonulókhoz: — ... Ti képviselitek az egész nemzetet... Abban a megtiszteltetésben részesültök népeitektől, hogy az arcvonalban elsőként megboszszulhatjátok a rajtatok és nemzeteteken esett sérelmeket, az ellenetek elkövetett gaztetteket. Meg vagyok győződve, hogy nem szavakkal, hanem tettekkel bizonyítjátok be, hogy méltő fiai vagytok népeteknek. Az utolsó vasútállomástól még 420 kilométernyi utat kellett az alakulatnak gyalogszerrel megtennie a kijelölt frontszakaszig. Ez a gyaloglás 12 napot vett igénybe. A frontra a katonák 1943. március 3-án érkeztek meg és azonnal hadállásba vonultak. A Vörös Hadsereg akkoriban a harkovi vonalon harcolt. Hitler ugyanakkor 30 új páncélos hadosztállyal ellentámadásba lendült £zen a területen, hogy elhárítsa a bekerítés veszélyét. Még kellett tehát állítani a fasiszták dühödt rohamát. Az I. csehszlovák zászlóalj állományát a 62. szovjet gárdaezredhez csatolták, amely Szokolov térségét védte további ezredekkel együtt. Magát a községet a csehszlovák zászlóalj megerősített osztaga védte jaroá kapitánnyal az élén. A németek 60 harckocsival és a kíséretükben lévő gyalogsággal vetették magukat Szoknlavra. A nácik ellentámadását a hős védők tankelhárító fegyverei ellensúlyozták, és 19 német harckocsit meg is semmisítettek. Svoboda vezérezredes közölte katonáival, hogy derekasan megállják a tftzpróbőt a Vörös Hadsereg vezérkara és Csehszlovákia népei előtt. Juroš kapitány egységének egy része akkor sem hátrált meg, amikor az eredetileg 30 főből Ô116 alakulatban már csak tizenkettőn maradtak életben, sőt azokat is a bekerítés veszélye fenyegette. De Jaroá kapitány sem hátrált meg. akit utoljára súlyos fejsebből vérezve láttak páncéltörő gránáttal a kezében verekedni, amíg egy német harckocsi gépfegyver-sorozata szitává lőtte. Szokolov dicső védői becsülettel teljesítették feladatukat. Fagyejev szovjet író jogosan emlékezett meg róluk e szavakkal: „Teljes bizalommal támaszkodhatunk a csehszlovák katonákra és adott szavukra, akik hősiességükkel haihatatlanokké váltak ... Az első csehszlovák zászlóalj a Vörös Hadsereg okialán Szokolovnál bebizonyította, hogy - a Szovjetunió és Csehszlovákia népei együtt haladnak örök időkre a harcban, a békében.“ Az 1943 novemberébeo Kijev felszabadításáért vívott harcokban további hősies helytállással küzdött az időközben brigáddá fejlődött csehszlovák harci egység. A legfelsőbb szovjet katonai parancsnokság vezérkara 1943. november 8-án a brigádot a Szuvorov-renddel tüntette ki. SOS csehszlovák katona mngas szovjet kitüntetésben részesült, hárman pedig a Szovjetunió hőse címet kapták. A Szovjetunió és köztársaságunk felszabadításáért folyó harcokban a csehszlovák brigád — amely közben hadtestté bővült — különösen e Dukla-szorosban, Liptovský Mikuláá és Ostrava felszabadítása során tüntette ki magát. 1945. május 17-én Prágában, a régi, történelmi nevezetességű Óvárosi téren menetelt az első csehszlovák hadtest harci zászlajával. A Buzuluktél eredetileg kiinduló maroknyi állomány időközben több ezres csapattá terebélyesedett, amely valóságos diadalmenetben vonult végig Prága utcáin. De a 26 hónapig dúló csaták folyamán 400Q csehszlovák katona áldozta életét a közös célért. Ma, a hősök harcba indnlésának 25. évfordulóján kegyelettel emlékezünk meg azokról, akik életüket és vérüket ontották a német fasiszták elleni harcokban. ROjAK DEZSŐ Valglrgin (jobbról) az „SZKP XXIII. kongreszszusa'“ nevet viselő kolhoz (Magadani terület) pásztora a frissen kapott újsággal, amely az ő kolhozuk sikereiről számol be. Kutyaszánok hordják az Újságokat az elosztóhelyekről. B. Korobelnylkov felvételei (APN)
