A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1966-07-24 / 30. szám

Winnetou megérkezett a katonai erődítménybe . Wtnnetou azonban pillanatok alatt visszavette /i Kapiiuny eiueile winncivuiui luuiuuuut^ui • Winnetou Taylor tábornok meghívá­sát azonnal elfogadta. Old Shatter­­hand kísérte el fit az erődítménybe. Megérkezésük után azonnal észrevet­ték, hogy valami nincsen rendben, mert az fir Old Shatterhandot nem eresztette be az erődítménybe és Wln­­netounak Is le kellett adnia fegyve­rét. Winnetou azon is meglepődött, hogy az ezredes helyett a kapitány fogad­ta, aki elvette tőle tomahawkját, több­szőr arcul ütötte, majd dühösen rá­szólt: — Az olyan rühös indiánokkal, mint amilyen te is vagy, csak Így beszélek szívesen ...! Winnetou azonnal rávetette magát a kapitányra és pillanatok alatt vlsz­­szaszerezte tomahawkját. Igyekezett azonban megőrizni a nyugalmát, mert tudta, a kapitány arra vár, hogy mint támadót lefogássá és börtönbe ves­se. — Biztonságot Ígértek, amikor ide meghívtak — mondotta nyugodt han­gon. — Az igaz — vőlaszolta cinikusan a kapitány de azt nem ígértük, hogy innét vissza is mehetsz. Winnetou azonnal felismerte a hely­zet komolyságát. Tanácstalan volt. Gondolkozott. Tudta, hogy minden el­hamarkodott lépés súlyos következmé­nyekkel járhat. Hosszú másodpercekig farkasszemet nézett a kapitánnyal. Éppen azon tű­nődött, hogy valamilyen csellel meg­szökik, amikor az ajtóban váratlanul Old Shatterhand jelent meg, az ajtó előtt őrködő katonát félrelökte és a szobőba nyitott. —■ Tiltakozom az ilyen viselkedés ellen — mondotta erélyesen. A kapitány nem felelt Old Shatter­hand tiltakozására. Gúnyosan végig­mérte, majd hangosan felnevetett. Old Shatterhand is tanácstalan volt. Időt akart nyerni, hogy valamilyen öt­lettel megmentse a helyzetet. — Mi azért jöttünk — mondotta vé­gül —, hogy az ezredessel beszéljünk. A kapitány csak nevetett, amiből Old Shatterhand arra következtetett, hogy a táborban valamilyen rendkívü­li dolognak kellett történnie, mert a kapitány úgy viselkedett, mintha ő volna a parancsnok. — Hát, ha az urak az ezredest akarják látni — szólalt meg végül gú­nyosan a kapitány — annak semmi akadálya sincsen. Tessék, parancsol­janak, fáradjanak át a másik helyi­ségbe ... — Vele ugyanis már nem tárgyal­hatnak ... mérges kígyó marta meg... meghalt.. . Old Shatterhand a szomszéd szobá­ban az ezredes felravatalozott holt­testét látta. — Ha ez így van, márpedig saját szememmel győződhetem meg róla — tűnődött Old Shatterhand — ez ek­kor azt jelenti, hogy a kapitány he­lyettesíti most a tábornokot. Ez pe­dig számunkra nem jó, mert a jelen­legi helyzetben azt teszi velünk, amit csak akar. A ravatal mellett feküdt az ezredes pisztolya. Old Shatterhand gondolko­zás nélkül felkapta a fegyvert és a kapitánynak szegezte. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents