A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1966-07-24 / 30. szám
= Új könyvek Monoszlóy M. Dezső: Csók Míg a költő előbbi köteteit elsősorban intellektuális források táplálták, új kötetét, a Csőkot lényegében a szerelem élményének köszönhetjük. Ha kritikusai (még nem is olyan régen) szemére vethették verselnek hideg csillogását s azt a hűvös tartózkodást, amellyel a költő az élet, főleg a társadalom problémáit mint élményforrást kezelte, új könyvében már az életet, friss élményeit varázsolta költészetté. Ha új verseit olvassuk, őszintén örülünk, hogy művészet és élmény egymásra talált bennük. * Moldova György: Magányos Pavilon Az író mondja regényéről: Még sohase fordult elő, hogy valamelyik novellám ott fejeződött volna be. ahol eredetileg elképzeltem. Lehet, hogy innen ered az a lelkiismeret-furdalás, bánat a nem teljes erejű megválósítás fölött. mely gyakran elfog, ha Írásaimra gondolok „ Ugyanez az érzés kísért a Magányos Pavilon novellaváltozatával is mintha a szobor itt is benne maradt volna a kőben. Nem bontakozott ki eléggé az ártatlanul elitéit, sebesülteket mentő katona alakja. Hiányzott az ellenpont: a katolikus pap, akit ellentétes okok vittek el ugyanahhoz a hivatáshoz, és végképp hiányzott Zsófia szerelmének beteljesedése is. Ezért másoltam le újból a már megjelent novellát, mintegy visszaolvasztva a gyertyáról legördült cseppet a lángba. Ennek az inkább hosszadalmas, mint terjedelmes munkának az eredménve ez a könyv. <r W. Scott: Quentin Durward Kalandban, izgalomban, fordulatos cselekményben ez Walter Scott leggazdagabb regénye. Színhelye a háborúk, cselszövések, lázadások zaklatta XV. századi Franciaország. A cselekmény bonyolítója XI. Lajos, Franciaország királya, korának egyik legravaszabb politikusa. Ellenfele: a vad és elszánt burgundiai herceg. Merész Károly. A tét: Liége városa. A kiszemelt áldozat: a szépséges Izabella, akit Lajos király a burgundiai herceg egyik ellenfele, a vadsága és durvasága miatt Vadkannak csúfolt William de la Marck kezére akar játszani. A hatalmasok e vad küzdelmébe keveredik bele az ifjú Quentin Durward, egy Skóciából Franciaországba szakadt kóbor vitéz, akit a véletlen összehoz a francia királlyal. Belép az udvari gárdába, bátran kiáll minden próbát, és sok veszélyes kaland után végül is nagyrészt az ö vitézségén múlik, hogy a törtéket nem véres tragédiával zárul. ☆ josef Janócek: Kolumbus öröksége Milyen erők mozgatják a történelem kerekét? Számtalan hajtóerőt felsorolhatnánk: hatalomvágy, egyéni érdek, karrierizmus, gyűlölet, szenvedély, patriotizmus, vallási vakhit, gazdasági kényszer, osztályharc, sovinizmus, a monopóliumok érdekei, hogy csak néhányat említsünk, de kétségtelen, hogy a történelemnek egyik legerősebb hatóereje a nyerészkedés utáni törtetés, a haszonlesés a pénzsóvárgás, a meggazdagodás utáni kegyetlen hajsza. Josef Janácek neves cseh tudós és író könyve erről szól. •ír Frank László: Szélhámosok, kalandorok A régi magyar társadalom alvilágának négy jellegzetes képviselőjét mutatja be a könyv. Strassnoff Ignác főként az egyházi javadalmak és feudális nagybirtokok haszonélvezőinek megvámolására összpontosította erejét. Trebitsch-Lincoln Ignác a nemzetközi imperializmus lehetőségeit igyekezett kihasználni. Jelinek Márton a magyar pénzvilág vállalkozásaitól hasította ki a maga részét. Horváth-Hoffner Menyhért pedig a nagy világbankok és gazdasági szervek megsarcolója volt. Tevékenységüket a szerző színesen és szemléletesen írja le, rávilágítva azokra a tényezőkre, melyek visszaéléseiket lehetővé tették. * Dékány András: A fekete herceg A magyar ifjúság népszerű regényírójának, Dékány Andrásnak új regényében régi ismerőssel találkozunk. Monostory Balázs, a „Kossuth Lajos tengerésze“ újból színre lép. Ezúttal már a hontalanná lett negyvennyolcas magyarok világcsavargó életét éli. A bátor magyar tengerész a Távol-Keletre jut el, és elszegődik hajóskapitánynak egy klipperre. * Dávid Teréz: Kásahegy Dávid Teréz egy kitöltendő kérdőív ürügyén szatirikus színezetű feleleteivel amolyan gör-Az életszínvonal emelkedése szoros összefüggésben van a bérrendszerrel. Sajnos, az utóbbi években éppen a bérrendszerben leledző hiányosságok okozták az életszínvonal emelkedésének csökkenő ütemét. A közgazdászok ennek egyik okát a nivellizációs tendenció elterjedésében látják. Amikor ezt a kérdést fölvetjük, nagyon is fontos problémát érintünk. A. Novotny elvtárs, a CSKP XIII. kongresszusán ezzel kapcsolatban a következőket mondotta: „jelenleg elsősorban az anyagi érdekeltséget kell fokozni, céltudatosan fel kell számolni az egyenlősdit...“ Az egyenlősdi nemcsak közgazdasági, hanem társadalmi szempontból is káros jelenség — nem egyezik a szocializmus kritériumaival. Eddig minden alkalmat megragadtunk, hogy ismételten az emberek eszébe juttassuk: a szocializmusban mindenkit az elvégzett munka mennyisége, minősége, és társadalmi jelentősége szerint jutalmazunk. Sajnos, ez a szép eszme gyakorlatilag nem így valósul meg. Az új gazdasági rendszer sikeres megvalósulásának alapvető követelménye a denivellizáció, vagyis a bérkülönbség bevezetése. Egyelőre gyakorlatilag csak néhány kiválasztott üzemben próbálták ki ezt a rendszert, de a tapasztalat már azt is bizonyítja, hogy a denivellizáció megvalósítása elég nagy akadályokba ütközik. Mindenek előtt károsan hat az a nézet, mely szerint: a szocialista társadalmi rendszerben mindnyájan egyenlők vagyunk, egyenlőek a jogaink és kötelességeink, igy igényeink is, tehát a béralapmegkülönböztetés helytelen. Egyesek úgy tartják, hogy az új rendszer bevezetése kedvezőtlen kihatással lesz az emberi kapcsolatokra, vagyis a főnök és a beosztott, a munkás és az értelmiségi viszonyára. Sokakban felmerül a kérdés: valóban olyan fontos a denivellizáció megvalósítása? Ismert dolog például, hogy az ügyes, erre képes munkások nem hajlandók a mester szerepét vállalni, mivel a nagy felelősség mellett alig számíthatnak pénzjutalomra. Vagy: a fiatalok előnybe helyezik a szakközépiskolákat a főiskolák előtt, mondván: egyre megy, ágy sem lesz több pénzem. Ezek és hasonló gyakorlati példák teszik szükségessé a bérkülönbség bevezetését. Valamennyiünknek be kell látnunk, hogy vannak ügyesebb, értelmesebb és képzettebb emberek, ugyanakkor akadnak olyanok is, akik a munkaidőt nem használják ki, akik képtelenek bonyolultabb gondolkodásra, közömbösek, nincs ítélőképességük, stb. Talán nem szükséges hangsúlyoznunk, hogy az egyenlősdi gátolja a munkatermelékenység emelkedését. Nem hat serkentőleg a tehetségesekre, nem buzdít a képesítés növelésére. Nem tárja fel a rejtett tartalékoka. Ennek tulajdonítható az a jelenség, hogy az utóbbi években az egyes részlegekben rohamosan növekedett az újonnan felvett alkalmazottak száma, ami természetesen a béremelés rovására megy. betükörbe állít korokat, embereket, jellemeket, eseményeket. A szerző leleményességét, ötletességét dicséri a teljesen eredeti hang és forma, amellyel vallomását megteszi. Ez a forma módot nyújt neki arra, hogy nyomon kövessen egy nagyon zaklatott, drámai mozzanatokban bővelkedő női sorsot, a gyermekkortól egészen 1956-ig — visszapilantva a múltba, az apák és nagyszülők származásáról, életéről és nézeteiről valljon, a múltnak — beleértve a személyi kultusz évelt is — sok fonákságát pellengérre állítsa. •ó-Frantisek Flas: Prémvadászok Frantisek Flos, a cseh Verne — ahogy emlegetni szokták — Prémvadászok című művében igazi kalandregénnyel ajándékozza meg ifjú olvasóit. Kalandos történet indiánokról, végtelen hómezőkről, vállalkozó kedvű fiatalemberekről, az erdei faház romantikájáról, bölénycsordákról, hódokról. grizzly-medvéről, rókákról, farkasokról — egyszóval minden olyasmiről, ami annyira vonzza a szórakoztató irodalmat kedvelő ifjúságot. A statisztika szerint 1960-tól a béralap 18 milliárd koronával emelkedett, de ebből 11 milliárdot, vagyis a teljes összeg kétharmadát az új alkalmazottaknak fizették ki és csak egy harmadét fordítottak fizetésemelésre. Az utóbbi öt év alatt nálunk a névleges bér nyolc és fél százalékkal emelkedett, ezzel szemben — mivel a létfenntartási költségek növekedtek — a reális bér évente csak egy százalékkal emelkedett. A béremelés növekedésének szempontjából — a többi szocialista állammal és a fejlett kapitalista államokkal összehasonlítva — Csehszlovákia az utolsó helyen áll, ami természetesen gátoja a bérkülönbség megvalósítását. A pillanatnyi helyzet azt mutatja, hogy a nivellizáció — összevetve a Csehszlovákiához hasonló államokkal, — sehol sem eresztett olyan mély gyökeret, mint nálunk. A helyzet Szlovákiában még rosszabb, mint Csehországban. Szlovákiában a dolgozók nyolcvankét százalékának havi bére 1000—2000 korona között mozog. A nők 80 százalékának fizetése — a statisztikai adatok szerint 600 és 1400 korona között van. Ha a határértékek ilyen közel állanak egymáshoz, nehéz pénzbelileg különbséget tenni az egyes teljesítmények között, jutalmazni a szaktudást, a felelősséget. Nálunk mindenek előtt az egyes munkaágazatokon belül alacsony a bérkülönbség, nem becsüljük eléggé a képesítéssel rendelkező dolgozókat. De a különböző munkaterületek közötti helyzet sem jobb — hogy csak néhány példát említsek: az 1964-es évben az iparban az átlagfizetés 1514 korona volt, az iskolaügy és a kultúra terén 1260 korona, az egészségügyben 1183 korona, a közszolgáltatásban 1064 korona. Az új gazdasági rendszer bevezetése lehetővé teszi az anyagi érdekeltséget, — vonatkozik ez az egyes üzemekre, üzemrészlegekre és egyénekre is. A termelésben a bérkülönbséget valóban az elért eredmények szabják majd meg. Az első lépést már megtettük: az eredmény: az állami költségvetésből 900 millió koronát fordítottunk a tanítók és orvosok fizetésének emelésére. 1970-ig előreláthatólag bebiztosítjuk a tényleges béremelkedést (5—4*/«) és ezzel párhuzamosan a reális bér 2,5 százalékkal emelkednék. Az ilyen feltételek mellett azután lehetséges az egészséges bérkülönbség bevezetésének megvalósítása. Ugyanakkor szó esett arról is, hogy a felső fizetési határokat eltörlik. A denivellizációs program megvalósítása magas igényeket támaszt közgazdaságunkkal és társadalmunkkal szemben — hiszen sok milliárd koronára van szükség, hogy a célkitűzést elérhessük. Mindehhez azonban nem elég az új gazdasági rendszer bevezetése, hanem szükséges a kezdeményezés, a megértés, a segíteni akarás és főként a kellő pszichológiai légkör kialakítása — szögezi le Jozef Kostka, a Predvoj 25. számában. —OZO=? Az egyenlősdi bűvkörében «4
