A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1966-07-24 / 30. szám

lőztetés nagy gondot okoz. Rövidesen további szórakozóhely — ú] borozó — áll majd a lakos­ság rendelkezésére, amelyet a régi kastély pin­cehelyiségeiben szándékozunk megnyitni. A kas­tély eddig lakásul szolgáló fenti helyiségeit fo­kozatosan átalakítjuk, és zeneiskolának, házas­ságkötő teremnek, emlékszobának stb. használ­juk fel. — Azt hiszem, hogy Sellye egyik legégetőbb problémája a közlekedés. Én legalábbis lépten­­nyomon találkoztam vele. Csúcsforgalom Idején nehéz feljutni az autóbuszra, a vasúti pályaud­var meg kicsi és alig képes a megnövekedő« forgalmat lebonyolítani. — Nyáron nincs nagyobb baj a közlekedéssel, mert sokan biciklin, motorkerékpáron járnak a gyárba, jóval rosszabb a helyzet télen. A Cseh­szlovák Autóközlekedési Vállalatnak (CSAD) most kell kapnia négy új autóbuszt!; ezzel meg­javulna a közlekedés a gyárba. Amit a pályaud­varról mondott, az sajnos Igaz. Régi az állomás, és a mai forgalomhoz már túl kicsi. De egyelőre — egész 1970-lg — nem történik vele semmi. A vegylkomblnátnak szüksége volt átrakodó ál­lomásra, hogy lebonyolíthassa a teherszállítás., Így kapott a szomszédos Tornóc egy új állomást, ami lényegesen megjavította a személyforgalmat is. — Fotóriporterünk lefényképezte a hidat, ame­lyen át kell menni, ha a gyárba akar kijutni az ember. Hallottam az új hídról, óm hiába keres­tem. — Az új híd terve már elkészült, és tervbe vették megépítését. A mostani híd keskeny, és egymás mellett két autóbusz nem tud átmenni rajta A köd okozza a legtöbb galibát, mert olyan­kor megromlanak a látási viszonyok, a gépjár­müvek valahol a hid közepén találkoznak és mögöttük már ott egy egész autósor, amely nem tud mindjárt klhátrálnl. Megtörténik néhányszor évente, hogy közlekedési dugó keletkezik, és né­ha két órát is eltart, míg a közbiztonsági szer­vek segítségével megindul az úton a forgalom. A járási nemzeti bizottságnak jelzőberendezés felszerelésével kellene addig is a bajon segítenie, ami legalább részben megjavítaná a hídon való közlekedést. Sellye egyre változik, formálódik, épül és sok még az olyan dolog, amin javítani kellene. En azzal az őszinte kívánsággal távoztam a város­ból, hogy ezek a dolgok ne keserítsék a jövőben a város lakóinak életét, és ne adjanak okot újságírói kritikák megírására. Jana Michálková • i Hogyan kerül a rum a pralinéba? Kezdetben vala a majom. A mai Brazília őserdőiben élő Indiánok eleinte a kakaócserje húsos gyümölcséből készítettek maguknak italt. Egész addig, amíg észre nem vették, hogy a kakaó elhajigált kemény magvait a majmok és a papagájok nagy előszeretettel ropogtatják. Akkor a magvakat az ember Is megkóstolta és rájött, hogy azokban kellemes (z és nem csekély táperő lakozik. Röviddel az­után már kevés volt a vadon növő cserje. Ter­meszteni kezdték hát, nemcsak Dél-Amerikában, hanem Közép-Amerikán keresztül a mai Mexikó­ban is. Mindezeken a területeken a spanyol hódítók az új világrésszel együtt a kakaót is birtokukba vették. A chocolatl nevű babszeraekből készült italt azonban csak a vagyonosak ihatták: száz sze­mért rabszolgát lehetett venni, tízért házinyu­­lat. A szegények a kakaómagot csupán kukorica­­kásájuk ízesítésére használták. A bennszülöttek gyakran vallási szertartásokkal kísérték a ma­gokból készült Ital fogyasztását. A megszárított és megpörkölt szemeket lehántolták és finom porrá zúzták, vaníliával, borssal, festőanyagok­kal, mézzel és kukoricakásával keverték össze, s vízzel hígítva olyan soká főzték, amíg a fo­lyadék fölszfnén zsírréteg nem képződött. A mézsűrü ital állítólag kigyómarás ellen fs használt, a reá rakódott zsiradékból pedig gyógyító és arcápoló kenőcsöket készítettek. Miután Fernando Cortez 1528-ban a kakaó­magot a földolgozásához szükséges szerszá­mokkal együtt Európába hozta, Spanyolország halálbüntetés terhe alatt megtiltotta, hogy a kakaószemek elkészítési módját idegen állam polgárának elárulják. Ebben az időben a spa­nyolok az italt melegen itták, cukorral és va­níliával ízesítve. A cukorral kevert kakaót cso­koládénak nevezték, s mihamar vagy húsz változatban hozták forgalomba. Ismeretes a töltött csokoládé „föltalálófá­nak“ a neve Is. Serritéz uram Cordobából szár­mazott, s a XVIII. sz.küszöbén udvari szakács­ként főzte a csokoládét. „Találmánya“ csoda­számba ment akkoriban. Később azonban ki­derült, hogy a csodaszakács famíliájában haza­áruló is akadt — a szakács fivére ugyanis né­hány recepttel a zsebében átkelt a Pireneuso­­kon s Párizsig meg sem állt. A csokoládé így lassan egész Európában elterjedt, kivéve Orosz­országot, ahol a népét takarékosságra Intő Nagy Péter cár tilalom alá helyezte ezt a drága nyalánkságot. Csupán a XVIII. század vége felé kezdtek rá­jönni, hogy a kakaőbabot korszerűbben is föl lehet dolgozni, mint ahogy azt az indiánok tették. Ekkor létesültek az első csokoládégyá­­rnk. Közülük nem egy mindmáig fönnáll: a hol­land van Hauten, a svájci Suchard, a német Stollwerck. Háromnegyed évszázaddal ezelőtt, 1891-ben alapították Prágában azt a gyárat, amelynek készítményei Orion néven váltak ismertté. Eb­ből a gyárból októbertől májusig — egyéb édességeken kívül — havonta mintegy 42 tonna rumos praliné kerül ki. Szinte hihetetlen, de így van: a csehszlovák Orion gyártmányokat olyan ínyencek is vásá­rolják, akik a maguk kiváló csokoládéjával Is jóllakhatnának — angolok, kanadaiak, osztrá­kok, svédek, amerikaiak, nyugat németek, lu­xemburgiak, olaszok hollandok, belgák. Persze a több mint harminc ország között, ahová a Prága melletti ModFanyban lévő gyár cukor­kával és csokoládéval tele ládáit szállítják, egzotikus nevek is szerepelnek. Egyébként az Orion címke jó minősége már több nemzetközi vetélkedő alkalmával bebi­zonyosodott. A Kofila nevű készítmény például a brüsszeli kiállításon nagydljat, az 1982-ben Brüsszelben rendezett csokoládé-olimpián ezüstérmet nyert. A töltött tejcsokoládé pedig a prágai olimpián nyert ezüstérmet 1983-ban. De hogyan kerül a pralinéba rum? Sehogy. A „rumos“ praliné ugyanis nem tartalmaz rumot. Mivelhogy a csokoládét nem­csak a felnőttek szeretik, s a gyerekeknek a rum esetleg megárthatna. Száz kiló cukrot harminc liter vízben tessék 88 Réaumur fokra fölforralni. A cukorból kép­ződött habot tessék gondosan eltávolítani, majd a folyadékhoz két liter rumesszenciát hozzá­adni. Főzés közben a cukornak nem szabad kicsapódnia. A kész szirupot tessék gipszfor­mákba önteni, s az egészet négy óra hosszat állni hagyni, míg a szirupban levő cnkor a gipszforma falán kristályburok módjára szé­pen le nem rakódik. Mivel a cukorkéreg alul vastagabb lett, az egész gipszformát tessék fej­jel lefelé fordítani s így hagyni újabb négy óráig. Ha ez is megvan és a gipszből kiszadett, rumizű vízzel telt cukorgolyókra vékony cso­koládéréteget borítunk, tálalhatjuk Is a ru­mos pralinékat. 7

Next

/
Thumbnails
Contents