A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1966-12-25 / 52. szám

1. A magyar nemzetiségű lakosság államjogi és politikai helyzetének alakulása 1948 februárja után

A cseh és szlovák nemzet, valamint a csehszlovákiai magyar, lengyel és ukrán nemzetiség egyenjogúságának jogi szempontból az a lényege, hogy valamennyien egyenlően részesülnek az egységes áilamkötelékböl eredő előnyökben, hogy az államjog egy nemzetet, illetve nemzetiséget sem ruház tel előjoggal, de el sem nyomja egyiket vagy másikat. A politikai egyenjogúság a nemzetek és nemzetiségek szabad politikai fejlődésén és azon alapul, hogy a dolgozók képviselői részt vehetnek az állami, központi és helyi szervekben, a tömegszervezetekben, és hogy a dolgozók nemzetiségre való tekintet nélkül részt vehetnek az állam politikai, gazdasági és kulturális életében.

Ezekből az élvekből indult ki népi demokratikus államunk első alkotmánya, az 1948-ban elfogadott Május 9-i Alkotmány. Alapvető elvei ezek:

a) a legfőbb hatalom a népé, ami a dolgozók egységes államhatalmában nyilvánul meg; b) az egész népgazdaság a népet szolgálja; c) a nemzetek egyenjogúak az egységes államban.

A Május 9-i Alkotmány Csehszlovákia nemzetiségeiről nem emlékezik meg. Klement Gottwald elvtárs 1946-ban kijelentette: „Az alkotmányban nem cikkelyezünk be semmiféle kisebbségi jogokat. Azok a ... magyarok, akik itt maradnak, egyenlő állampolgári jogokat kapnak, ha teljesítik a szükséges feltételeket, és köztársaságunk állampolgáraivá válnak.“ Az alkotmányjogi cikkely hiánya ellenére a magyar dolgozók egyenjogúságát biztosította az alkotmány proletár nemzetköziségben fogant szelleme, a nemzetiségre való tekintet nélkül valamennyi polgár egyenjogúságáról szóló rendelkezése s kiváltképpen a nemzetiségi türelmetlenség és a nemzeti sovinizmus megnyilvánulásainak határozott megtiltása (Május 9-i Alkotmány 37. cikkelye, 2. bek.).

JURAJ ZVARA:

aMAGVAR

^Nemzetiségi K

érdís

MEGOLDÁSA _

A magyar nemzetiségről először a szlovák nemzeti szervekről szóló, 1956. július 31-én kelt alkotmányerejü törvény emlékezik meg. Ennek

2. cikkelye meghagyja a Szlovák Nemzeti Tanácsnak, hogy „az egyenjogúság szellemében biztosítsa a magyar és ukrán nemzetiségű lakosság .gazdasági és kulturális életének kedvező feltételeit.“

Az 1960. évi szocialista alkotmány már teljes egészében érvényesíti a magyar lakosság egyenjogúságának elvét. Az alkotmány 20. cikkelyének 2. bekezdése kimondja, hogy „nemzetiségre és fajra való tekintet nélkül minden állampolgár egyenjogúsága biztosítva van“, a 25. cikkely szerint pedig „az állam biztosítja a magyar, ukrán és lengyel nemzetiségű állampolgárok anyanyelvi oktatásának és kulturális fejlődésének minden lehetőségét és eszközét“.

A két említett dokumentumban nem voltak külön lerögzítve az egyes nemzetiségek jogai és kötelességei, mivel az alkotmány általános érvénynyel, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság valamennyi lakosa számára egyenlően rögzítette őket. Hangsúlyozni kell, hogy Csehszlovákiában — a Szovjetunióval és a szocialista tábor egyes más országaival ellentétben — a nemzetiségek helyzetének rendezése nem területi autonómián alapul. A nemzetiségek jogait országos törvények biztosítják, amelyek az állam tervezeti felépítését illetően a demokratikus centralizmus elvéből indulnak ki, de figyelembe veszik a köztársaság egyes területeinek különleges feltételeit, valamint az egyes nemzetiségek sajátosságait és fejlődésük szükségleteit.

A magyar nemzetiségű lakosság helyzetével összefüggd politikai kérdések megoldására elsősorban az a körülmény hatott döntően, hogy 1948-ban Csehszlovákiában a munkásosztály vette át a hatalmat, és ennek kapcsán a magyar nemzetiségű munkásság az uralkodó osztály, az egységes csehszlovák munkásosztály részévé vált. Ez határozta meg a csehszlovákiai magyar lakosság politikai helyzetének további alakulását. A magyar munkások beléphettek a kommunista pártba, illetve felújíthatták párttagságukat, a párt és a tömegszervezetek funkcionáriusai lettek. A magyar dolgozók a politikai, illetve a közéletben fokozatosan elfoglalták az őket megillető helyeket.

1948 februárja után a legelső feladat a magyar nemzetiségű lakosok bevonulása volt a különféle állami szervekbe és a dolgozók tömegszervezeteibe. Főképpen a nemzeti bizottságokra, az államhatalom és a közigazgatás helyi szerveire gondolunk. A dél-szlovákiai közigazgatási bizottságokat 1948 februárja után nemzeti bizottságokká alakították át, és a magyar elvtársak is tagjai lettek.- Magyar elvtársak tevékenykedtek a Nemzeti Front akciőbizottságaiban is, és segédkeztek a közélet megtisztításában.

Az 1948 februárját követő évek a dél-szlovákiai járásokban lényeges fordulatot jelentettek abban a munkában, amelyet a párt, az állami szervek, a nemzeti bizottságok és a tömegszervezetek a magyar lakosság körében végeztek. Mélyreható fordulat állt be a szlovák és a magyar nóptömegek gondolkodásában, kölcsönös kapcsolataikban, főleg azonban a magyar lakosság politikai és gazdasági helyzetében. Az 1945—1948 közötti évek (és a régibb múlt) következményeinek orvoslása bonyolult feladat volt, s a kérdések egész komplexumának megoldását követelte meg.

Az SZLKP KB 1948. évi szeptemberi.ülésén hozott határozatok, valamint az SZLKP KB elnökségének 1948. évi decemberi határozata alapján születtek meg az első intézkedések a magyar lakosságnak megadandó csehszlovák állampolgársággal és a nemzeti bizottságoknak a vegyes nemzetiségű járásokban való munkájával kapcsolatban. A belügyi megbízott már 1948. március 7-én rendeletet adott ki, amely szerint a nemzeti bizottságok a vegyes nemzetiségű járásokban a hirdetményeket ma-, gyár nyelven is kötelesek közzétenni. Az intézkedések továbbá összefüggtek az elkobzott vagyonok kérdésével, a cseh országrészekben tartózkodó ún. „toborzottak“ visszatérésének és elhelyezésének kérdésével, valamint a dél-szlovákiai szlovák és magyar lakosság körében végzendő kulturális-nevelő munka feladataival.

Az SZLKP KB titkársága mellett 1948-ban megalakult öttagú Magyar Bizottság feladata volt, hogy segítsen a pártnak annak a bonyolult kérdésnek megoldásában, miként kapcsolják be a magyar lakosságot a politikai, gazdasági és kulturális életbe. Az első lépéseket kellett megtennie a csehszlovákiai magyar lakosság kulturális életének fellendítésére, mindenekelőtt a CSEMADOK, a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületének megalakításával és az Oj Szó napilap kiadása val (egyúttal megszüntették a Jó Barát c. lapot, melyet a cseh határvidéken lakó ún. toborzottak számára adtak ki). A Magyar Bizottság azonban más időszerű kérdések megoldásában is segédkezett, például a magyar nemzetiségű dolgozóknak a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomba és a Csehszlovák Ifjúsági Szövetségbe (CSISZ-be) való felvételében, a magyar nyelvű oktatás megszervezésében, illetve párttagságuk felújításában, az első magyar kommunisták kiválasztásában pártfunkciók számára,

A Magyar Bizottság 1949—1950-ben a párt vezetésével gondoskodott a magyar kommunisták oktatásáról a bratislavai, kassai és nyitrai kerületi politikai iskolákban, segédkezett a magyar nemzetiségű parasztok, munkások és tanítók első politikai tanfolyamainak megszervezésében, valamint a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom (FSZM) magyar funkcionáriusai oktatásának megszervezésében. Dél-Szlovákiában 1950-ben indult meg az állami gazdaságok, az egészségügy és az élelmezési ipar magyar nemzetiségű dolgozóinak első szakmai-politikai oktatása.

A Magyar Bizottság az 1949-195. közötti években működött.

A párt és az állami szervek előtt 1949-ben bonyolult feladat állt: meg kellett oldani a vitás kérdéseket az elkobzott földek és vagyonok visszaadása, a szlovák, illetve magyar családok lakáshoz, földhöz, foglalkozáshoz juttatása körül. Ezek a kérdések a lakosság korábbi áttelepítése, a déli járások szlovákokkal való betelepítése, a kitelepítés és az ún. toborzottaknak Csehországból való visszatérte után vetődtek fel. Dél-Szlovákiában 1949-ben mintegy 10 000 megoldatlan vagyonelkobzási eset volt, és ezek nagyrészt kisembereket, kisparasztokat sújtottak. Az volt a feladat, hogy a vitás eseteket a déli járásokban osztályalapon oldják meg, hogy ily módon a szlovák és magyar dolgozók együttműködése, testvéri együttélése megszilárduljon, és a megoldás főleg a gazdagok rovására történjen. Az SZLKP KB elnökségének 1949. szeptember 7-i határozata alapján, mely a déli határvidék egyes kérdéseivel foglalkozott, a Belügyi Megbízotti Hivatal mellett közös bizottság alakult a párt és az állami közigazgatás szerveiből. Feladata volt az említett kérdések megoldása és az illetékes járási bizottságok irányítása, hogy az ún. toborzottakat lehetőleg saját házukban helyezzék el, ezenkívül biztonságot és rendet teremtsenek a földtulajdon vitás eseteiben.

Az 1948 februárját követő időszakban a déli járásokban gyakran bizonytalanság mutatkozott a magyar nemzetiségű lakosság helyzetét illetően. A párt és a kormány egyes intézkedéseinek végrehajtását szándékosan fékezték, ezért az egyenjogúsítás folyamatát állandóan ellenőrizni kellett, és az intézkedéseket újból és újból ki kellett egészíteni.

Fontos lépés volt az SZLKP KB 1950. január 6-i határozatában jóváhagyott intézkedések komplexuma. Az SZLKP KB elnöksége figyelmeztetett, hogy a párt és az állami apparátus munkájának fő célja a magyar lakosság körében az, hogy

a) a magyar lakosságot minden téren bevonja az ország népének építő erőfeszítésébe,

b) Dél-Szlovákiában harcoljon a szlovák és magyar nacionalizmus megnyilvánulásai ellen, és a dolgozókat a proletár nemzetköziség szellemében nevelje,

c) kiküszöbölje a hibákat és hiányosságokat a magyar dolgozók helyzetével kapcsolatban.

Az SZLKP KB elnökségének 1950. január 6-i ülésén az elnökség tagjait, az SZNT megbízottait, illetve a Központi Bizottság apparátusának tagjait a következő feladatokkal bízták meg:

1. dolgozzanak ki jelentést a dél-szlovákiai beruházási programról; 2. gondoskodjanak arról, hogy a csehszlovák állampolgárságról szóló bizonyítványokat gyorsabban adják ki a magyar nemzetiségű lakosságnak; 3. helyezzék el kellően az ún. toborzottakat; 4. válasszanak be magyar nemzetiségű lakosokat az új járási nemzeti bizottságokba és a kerületi nemzeti bizottságokba; 5. a CSEMADOK képviselője vegyen részt a Nemzeti Front Központi Akcióbizottságában, valamint a bratislavai, nyitrai, besztercebányai és kassai kerületi akcióbizottságokban; 6. a magyar lakosságú falvakban a hirdetményeket tegyék közzé magyar nyelven is; 7. a járási és kerületi szakszervezeti titkárságokon olyan eivtársakat alkalmazzanak, akik legalább részben tudnak magyarul is; 8. dolgozzanak ki programot a magyar nemzetiségű tanítók utánpótlására és a magyar ifjúságnak a mezőgazdasági szakiskolákban és tanonciskolákban való oktatására vonatkozóan; 9. figyelmeztessék a népművelési felügyelőket, hogy minden csehszlovák állampolgár tagja lehet a CSEMADOK-nak, tehát a reszlovckizáltak is; 10. vizsgáljanak ki minden olyan esetet, és gondoskodjanak a bűnösök megbüntetéséről, amikor magyar nemzetiségű lakosokat üldöztek nemzeti hovatartozásuk, illetve CSEMADOK-tagságuk miatt; 11. akadályozzanak meg minden soviniszta agitációt, illetve mindennemű nyomást az 1950. évi márciusi népszámlálással kapcsolatban; 12. nyújtsanak a CSEMADOK-nak pénzügyi segítséget, és dolgozzák ki a CSEMADOK ideológiai és szervezési munkatervét; 13. növeljék az Üj Szó példányszámát, és adjanak ki magyar nyelvű kulturális-politikai havi folyóiratot; 14. adjanak ki magyar nyelvű mezőgazdasági-szövetkezeti folyóiratot;

(Folytatjuk)