A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1966-07-17 / 29. szám
Nogytapolcsányból öreg országút vezet Pöstyén felé. A két városon át a Nyitra völgyét kapcsolja a Vág völgyével össze. Az első település, melyen az út Tapolcsány után elhalad, az egykori cukorgyár falva, Tavarnok, innen iparvágány kíséri az országutat Németiig, majd az út Nyitrabajna felé halad, Radosnán át Pöstyénig. A bajnai útszakaszt mindjárt az elején egy jelentéktelen kis település nyitja meg, Vitkóc, mely nem önálló falu, csupán egy része Kuzmic községnek. Elején kicsi fákkal benőtt temető fekszik. Korhadt béreskeresztek közül emelkedik ki itt a Szulyovszky síremlék, ez a család volt egykor a falu földesura. Mintha jelképezné a temető az osztályellentétet, mely magán a telepen még jobban kiütközik. Nincs itt csak két kastély, s rajtuk kívül az egész telep csak néhány volt béresházból állott. A két kastély között egy ódon kápolna áll, a cserje már egészen körülnőtte. Az egyik kastély tulajdonjoga azonban csak az utóbbi években volt Szutyovszkyé. Azelőtt Reviczky Kálmán, a költő apja birtokolta. A költő azonban nem a falu közepén léptem, atyám, kiről tízéves koromig csak annyit élló Szulyovszky kastélyban született. A kastély mögött egy egyszerű kis házikó lapult az egykori cselédház. Ez volt Reviczky Gyula szülőháza. A vitkóci telep Nemesjác, Tapolcsány környéki lalu plébániájához tartozott. Mikor átlapoztuk o plébánia régi anyakönyvét, a harmadik kötetben egy bejegyzést találtunk. Ez a bejegyzés elárulja azt, miért született a földesúr fia cselédházban. Az első, ami a bejegyzésen feltűnik, hogy a csecsemő születése után majd egy héttel került keresztvíz alá. A magyarázatot a hatodik rubrika engedi sejtetni, „törvénytelen* - tehát zavar volt a születés körül, amit meg kellett tanácskoznij ehhez pedig idő kellett. Hogy mi volt a tanácskozás eredménye, arra a kilencedik anyakönyvi rubrika felel; a gyermek keresztszülei Zmeskal Judit és Koroda Pál voltak. Zmeskal Judit, Reviczky Kálmán felesége, Koroda Pál pedig a család egyik legjobb barátja volt. Az anyakönyvből az is kiviláglik, hogy Gyula Bálek Veronika „servilis" azaz cseléd gyermeke volt, de a keresztvíz alá nem az anya, hanem Zmeskal Judit vitte. Ezekből az Is látszik, hogy az apa, a bizonyos „N. N.“ Reviczky Kálmán volt, mert hiszen nem valószínű, hogy felesége „csak" azért vitte volna a gyermeket keresztelőre, mert azt a cselédlányuk szülte. Zmeskal Judit, vékony, beteges asszonyka volt. Gyermeke sem volt és férjének, Reviczky Kálmánnak hozományul vitte a nyitrai Vitkócot és az Árva-megyei Bobrovníkot. A házaspár a vitkóci birtokon húzódott meg, mert a gyönge tüdejű asszonynak ártott a túl éles levegő. Minthogy Zmeskal Judit árvái volt, Árvából hozott magával Vitkócra cselédleányt. így jutott el a hamvas szépségű árvái Bálek Veronika Vitkócra és itt lett Reviczky Kálmán kedvese. Mikor a szerelem gyümölcse jelentkezett; Reviczky Kálmán a barátjával, Koroda Pállal tanácskozott. Koroda Pál azt javasolta, valljon be mindent -a feleségének. Reviczky eleinte szégyellte magát és halogatta a dolgot, de amikor már nem lehetett késni, mindent bevallott asszonyának. A jólelkű Zmeskal Judit, akinek magának nem lehetett gyermeke, szerette férjét és megbocsájtott. Egy ügyvéd azt a tanácsot adta a családnak, hogy a gyermeket mindjárt születése után fogadják örökbe, az igazi anyát távolítsák el, legyen a keresztanya Zmeskal Judit, aki a fiút mint sajátját nevelje fel. Az anya azonban ellenkezett, azért Volt huzavona a születés után. Zmeskál Judit szelíd, jólelkű asszony volt. Ezt már az is mutatja, hogy a gyermeket a legnagyobb szeretettel vette körül. Az igazi anyát azonban, aki ragaszkodott a gyermekéhez, elűzték a háztól. Bálek Veronika sorsáról semmi bizonyosat nem tudunk, de Vitkócon rábukkantam egy szájhagyomány-töredékre, mely szerint a szerencsétlen lány megőrült és így kóborolta végig a falvakat. Reviczky Kálmán elköltözött Vitkócról, mert a birtokot adósságok terhelték. Árvába mentek; Lestyénbe, ahol Zmeskal Judit rövidesen meghalt. r.Amire emlékszem, az nem is tartozik történetemhez - írja Reviczky Gyula életrajzában. - Mondják, hogy boldog perceinket, mert gyakran gondolunk reájuk, nem feledjük egyhamar. En azonban nagyon kevés emléket tartottam meg gyermekkorom első éveiből. Talán nem voltok emlékezetre méltók. Hároméves lehettem, és éppen sóskát ettem a kertben, midőn valaki kézen fogott és szó nélkül homályos szobába vezetett, ahol nagy viaszgyertyák árnyéka ide-oda mozgott egy fehér ruhás asszony képén. Mikor a szobába léptem, atyám, kirül tízéves koromig csak annyit tudtam, hogy sok vadászebe volt, a fehér ruhás asszonyhoz vezetett; én zokogva ráborultam, öszsze-vissza csókoltam hideg ajkát." „A költő" — írja Sőtér István - tizenkilenc éves koráig, amikor katonai jelentkezéskor össze kellett szedni iratait, nem is tudta, hogy ki az igazi anyja. Zmeskal Juditot, apja első feleségét tartotta édesanyjának, így tehát természetes, hogy az Imakönyvem című versében erről az „anyjáról" írt. Zmeskal Judit végrendeletében a költőt tette meg örökösévé. Fennmaradt Reviczky Kálmánné saját kezű végrendelete is - írja Koroda Pál a költő életrajzában, amelyben a Nyitra megyei Vitkóc és Bobrovnyik birtokait fiára, Reviczky Gyulára hagyta, de a költő sohasem jutott ehhez az örökséghez. Erről gondoskodott édesapja s egyszermind az ő törvényes és természetes gyámja, Reviczky Kálmán. Mindkét birtokot Endlicher bécsi bankár vette meg s a vételárból a költő egy fillért sem látott. Reviczky Kálmán, hogy serdülő fia jelenléte ne zavarja őt gáláns kalandjaiban, egyik rokonához adta kosztba Alsókubinba: Meskó Lajosnéhoz, az árvaszéki pénztáros feleségéhez, leánynéven Koroda Klementinhez. így Reviczky Gyula első gyermekéveit az ország legészakibb területén, Árvában töltötte. Később Reviczky Gyulát nagynénje Boronkayné és két leánya Árvából a Garamvölgybe vitte - Lévára. A költő apja közben tékozolta pénzét Bécsben, majd Pozsonyba költözött, s ide került a költő is. Az apa igényeit kénytelen volt leszállítani, fényes lakás helyett hónapos szobát bérelni és csillagkeresztes hölgyek helyett varrólányokká! foglalkozni. Közülük került ki második felesége. Az új asszony, Seipel Anna egy elszegényedett zugfiskális varrása kényszerült, de csinos lánya volt. A költő életpályáján Vitkóc után Pozsony jelentette a legfontosabb állomást, itt vált költővé. Nagyon megszerette ezt a várost és hozzá későbbi verseiben is gyakran visszatér. Mikor megnyitották az új pozsonyi színházat 1886. szept. 22-én, verset írt a régi Pozsonyról. A kisdiák Reviczky először Vandrák szabónál lakott, nem tudjuk, melyik utcában, ide hozatta fel apja Léváról. Apja szűkös körülmények között élt, és úgy igyekezett pénzt szerezni, hogy zugfiskális apósa révén addig zaklatta perekkel vagyonosabb ismerőseit, míg azok, elunván a perlekedést, inkább fizettek. így jutott pénzhez a Luzsinszky bárók ellen vezetett perben, ekkor a szülők azonnal visszaköltöztek Bécsbe, Reviczky Kálmán fiának a Hosszú utcában szerzett lakást. Reviczky a pozsonyi katolikus gimnázium diákja volt, itt bontakozott ki benne az irodalom iránti érdeklődés. A kisdiák Reviczky már ekkor verselt, gyakran szerepelt az iskolai önképzőkörben. Nemcsak iskolatársai, tanárai is szerették. Különösen Kalmár József, Petőfi iskolatársa, maga is érdemes író, aki tudta, hogyan szerettesse meg tanítványával a magyar irodalmat. Reviczky Gyula első versét neki mutatta meg, a következőket az ő biztatására írta be iskolagyakorlatai közé. Reviczkyt pozsonyi verseiben már a -„Kékruhás lány", tehát a szerelem ihlette meg. Jaross Lajka a Duna-parti emeletes házban lakott, Reviczky órákon át leste, mikor lép ki a kapun és boldog volt, amikor a lányt követve, az a ligetfalusi kávéházban: rámosolygott. Személyesen nem ismerte a kék ruhás lányt, és sohasem beszélt vele, mégis egész sor versét írta hozzá; főként kedvenc ligeti fája alatt. Reviczky első kötete, melyet a Petőfi Társaság Ifjúságom címmel adott ki, rövid versciklussal kezdődik, mely a költő gyermekkori szerelmét, a kék ruhás, szőke lányt énekli meg. E ciklus eredeti címe üdvöske volt. A róla írt dalokhoz később frivolnak vélte az operettből való címet és e versek Első szerelem címmel jelentek meg gyűjteményében. Költői regényben is el akarta mondani e szerelem történetét, de csak a prelúdiummal készült el. Pozsony azonban nemcsak az első szerelmet jelentette Reviczky életében, hanem tjz első nyomtatott verset is. Volt a pozsonyi gimnáziumnak egy diáklapja, a Méh. Ez az újság hozta le először Reviczky balladáját IV. Béláról, ez volt a költő első nyomtatásban megjelent verse. A versért egy arany jutalomban részesült annak a hangversenynek keretében, melyet a főigazgató tiszteletére rendeztek. Az egy arany jól jött, mert a költő anyagi helyzete megint erősen megromlott. Reviczky Kálmán ugyanis Bécsben rövidesen elköltötte a kipréselt pénzt, és a költőnek fel kellett adnia a Hosszú utcai lakást, Koroda Pálhoz költözött. Később az öreg Korodáék is feljöttek Pozsonyba, az Édl utcában laktak. Reviczky a nyarat is Korodáéknál töltötte, azoknak garamújfalusi házában. így élt érettségijéig. Apja kevéssel azelőtt elhunyt. „Nem maradt utána csak néhány tégely bajuszfesték" - írja Koroda Pál. Revicky az érettségi után gondatlanul nyaralt Garamújfalun. A kis falut és kirándulóhelyeit; a szentkereszti erdőt, a bálvándi és debreceni völgyet víg élet zaja verte fel. Ez a szünidő azonban továbbra nyúlt, mint ahogy Reviczky gondolta. Beiratkozott ugyan a pozsonyi jogakadémiára, de Garamújfalun súlyos tífuszon esett át. Mikor kigyógyult, már nem ment fel Pozsonyba, hanem Lipthay Ágoston fiának nevelését vállalta el Garamújfalun. Itt gazdag könyvtár állott rendelkezésére: az ókori klasszikusok, a francia, a német, az angol költők teljes kiadásai. A kis kastélyban zavartalanul olvashatott, munkálkodhatott és Írogathatta leveleit. Lírai verset ez időben alig írt, de hozzáfogott két tragédiához, Kálmán királyról, illetve Néróról. Reviczky itt kötött barátságot a Zólyom megyei szocialista költővel, Gáspár Imrével; akit elnevezett hájniki Kazinczynak. Reviczky el is látogatott hozzá Hajnikba, hogy megvitassa írásait. Reviczky Garamújfaluról ^nár igen sok cikket küldött a pesti lapokba. A Budapesti Hírlapban 1874. július 30-án feltűnő helyen jelent meg egy nagy tanulmánya A humor pszichológiája címmel, és a fővárosi lapok szerkesztője, Vadnay Károly biztatta leveleiben. Reviczky tehát elhatározta, hogy ezentúl csak az irodalomnak, és az irodalomból fog élni. Elhagyta Garamújfalut és Pestre költözött, amivel Reviczky itteni életpályájának végeszakadt. Budapest nem hozta meg a költőnek, amit várt, sokat nélkülözött, tüdővész támadta meg, ' kétszer is gyógyulást keresett Arcóban, s végül 1889. július 11-én klinikai vaságyon halt meg. A költő nyomait keresve a legtöbb emléket szülőhelyén, Vitkócon találtam. Ugyan Vitkócon nehézségekre bukkantam, sehol semmi emlék nem volt. Első utamon ugyanis csak hosszas kérdezősködés után tudtam megállapítani, melyik volt a cselédlak, akkoriban a házat igen elhagyott állapotban találtam, egész dísze az udvaron két kör bukszus és egy galambdúc volt. Sikerült azonban megállapítanom,.hogy a kastélybeli-cselédek abban a szobában laktak, melynek az utcai front felé két ablaka van. Ebből következtettem arra, hogy ebben a szobában születhetett Reviczky. Mikor a régi földbirtokosnál érdeklődtem, felhívták figyelmemet arra, hogy 1919-ben nagy ládában valamilyen kőlap érkezett Vitkócra; a láda felbontatlanul ott áll a szérűben. Állítólag valamelyik Szulyovszky sírjára jött. A szérűben félre toltunk néhány hordót és egy-két zsákot, előkerült a láda, melyre sűrű függönyt rakott a pókháló. Mikor kibontottam, nem kőlap, egy szép márványtábla került elő belőle ezzel a szöveggel: „Ebben a házban született 1855 évi ápril. 9-én revisnyei Reviczky Gyula jeles írónk és’ költőnk. + Budapesten 1899. évi júl. 11-én, kinek emléke a nemzet kegyeletével áldott legyen. Valamelyik tudományos intézmény- küldhette a táblát a költő szülőházára, de oda, az akkori idők zavaros eseményei következtében, már nem került fel. Cikket írtam erről a budapesti Magyar Hírlapban és több szlovákiai lapban is. A kapitalizmus alatt azonban egy szlovákiai kulturális intézmény sem tartotta szükségesnek, hogy a táblát feltétesse a költő szülőházára. Pedig akkoriban Reviczky ligeti fáját is tábla jelölte Pozsonyban. Budapestről két visszhang is érkezett; Peterdy Andor azt írta, hogy az ügyet felvetette a Magyar írószövetség gazdasági osztályán, Koroda Miklós pedig, aki akkoriban a később megjelent Reviczky regényén (A világ csak hangulat) dolgozott, adatkiegészítéseket kért. Közben bekövetkezett a szlovák állam érája, mely még a meglévő magyar táblákat is leszedette. Hogy Reviczky emléktábláját megmentsem, autón Nyitrára szállíttattam és a Kiskörhöz utca 6. számú házban helyeztettem el. Sajnos a tábla a háborús idők forgatagában elkallódott. A felszabadulás után a nyitrai Csemadok vette tervbe, hogy táblával jelölik meg Reviczky szülőházát. - M. Cs. s A költő és o kékruhás lány 14
