A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1966-12-11 / 50. szám
A Csemadob és a népművészet Négy év — két konferencia közti időszak — nérn nagy idő egy társadalmi szervezet életében. Mégis elég arra. hogy lényeges dolgok történjenek, különösen akkor, ha az adott időszak politikai légköre is olyan, hogy elősegíti ü] dolgok születését. És jelenleg Ilyen politikai légkörben élünk. Nem különös kegy eredménye ez, hanem a szocializmus ideológiai felépítésének természetes következménye. Minél mélyebbre hat, minél szélesebb körben terjed el a szocializmus marxi—lenini eszméje, annál Inkább valósággá válik az egyenjogúság gondolata. Hogyan tükröződik ez a népművészet vonalán? Népművészeti együtteseink, kulturális munkát kifejtő csoportjaink tevékenységükkel szerves részévé váltak Csehszlovákia ilyen irányú kultúrájának és nélkülözhetetlen alkotóelemeivé egy-egy falu-város-közösség kulturális életének. Az 1962-ben megtartott VIII. országos közgyűlés előtt is sok száz Csemadok színjátszó- és tánccsoport, ének. és zenekar fejtett ki aktív tevékenységet, de kevés volt az olyan eredményes munkát végző kollektíva, mely munkássága révén túljutott volna a Csemadok keretein. Igaz, olyan fórumunk, kulturális rendezvényünk is csak elvétve akadt, amely ezt lehetővé tette volna. Talán a kosűti sortűz 30. évfordulója alkalmából rendezett Laterna Magica megoldású emlékműsor és Szíjjártó Jenő, csehszlovákiai magyar zeneszerző az 1961-es I. Országos Énnekkari Fesztivál 1200 tagú összkórusa által előadott Békedala volt az a két rendezvény, amely eredményében és hatásában túljutott a csehszlovákiai magyarság körein. Igaz, előzetes eredmények nélkül ezt lehetetlen lett volna elérni. Komáromi helyi szervezetünk színjátszóinak 1953-as, rimaszombati helyi szervezetünk énekkarának, 1957-es és pozsonypüspöki helyi szervezetünk Felsőcsallóközi Együttesének 1955—58-as országos sikerei voltak a kiugró eredményeket felmutató előzmények. Meg az a tiszteletre méltó arányokat elérő fejlődés, amit a VIII. országos közgyűlésig a Csemadok helyi szervezetei a kulturális munkát kifejtő csoportok létrehozásában elértek. Állításom igazolására néhány kiragadott mondatot Idézek az 1962-ben megtartott VIII. országos közgyűlés beszámolójából: „jelenleg 364 színjátszó csoportunk van, melyek az elmúlt 3 évben 6850 alkalommal léptek fel. A csoportok mintegy 7500 személyt foglalkoztatnak . .Alapvetően más a helyzet a tánc mozgalom terén, jóformán semmivel kezdtük. Ha akadt is olyan fala, ahol tánccsoport indult, az a „Ritka búza, ritka árpa, ritka rozs“ dallamára táncoló magyarkodó tánccsoport volt. Táncszakembereinknek nyoma sem volt. S mégis ma már 168 tánccsoportunk van. Táncosaink száma 2536.“ Csak innen Indulva juthattunk el oda, ahová eljutni ez elmúlt négy év Is elégnek bizonyult. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy a Csemadok helyi szervezeteinek keretében működő kulturális csoportok munkájában figyelmet érdemlő minőségi fejlődés mutatkozik. Ma a legjobbak már alaposan átgondolt évi terv szerint beállított munkát végeznek. Létrejött mintegy 22 élenjáró színjátszócsoport. 9 népművészeti együttes, magas művészi színvonalat ért el a rozsnyói 100 éves Magyar Munkásdalárda, új kulturális ágként vagy nagyon régi emlékeiből felújítva Irodalmi színpadok születtek s ezeknek ma már olyan kiváló képviselői vannak, mint a rimaszombati, losonci, lévai, csatai, bratislavaí, dunaszerdahelyi társulatok. És hosszúhosszú vajúdás után 1964-ben megalakult a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara. Ez ma énekkari kultúránk legjelentősebb képviselője — a Csemadok KB mellett működik, annak messzemenő anyagi támogatását élvezve. Hazai bemutatóin kívül elismerésre méltó hírnevet szerzett Budaipesten és az NDK több városában Is. A felfokozott követelmények hatására kiterebélyesedett a csoporton belüli szakmai és esztétikai nevelés. Ezt kedvezően befolyásolta az egészséges konkurrencia, amit a hivatásos társulatok, a más nemzetiségű fejlett öntevékeny kultűrcsoportok és végül a televízió fejt ki. Csak az olyan csoport maradhatott meg rendezvényeivel „az eredményesség porondján“, amely állni tudta a versenyt. Ehhez pedig 1. munkára, 2. nagyobb szakmai felkészültségre, 3. a munka elvégzésének „hogyanja“ mellett a „miért“ gondolatának tudatosítására volt szükség. És ezt élenjáró csoportjainknak, és csoportvezetőinknek sikerült elérniök. Ezt a célt szolgálta a Csemadok KB által 1963. decemberében Rozsnyón összehívott értekezlet is, melyen az abban az időben legeredményesebb munkát kifejtő mintegy 22 színjátszó. és 10 tánccsoport, valamint a legjobb irodalmi színpadok és énekkarok szakmai vézetői, a fenntartó szervek képviselői, a járási nemzeti bizottságok művelődésügyi szakosztályának illetékes dolgozói jelentek meg, hogy ott közös megállapodásra jussanak, amely az öntevékeny művészeti csoportoknak a lehető legjobb munkafeltételeket biztosítja. Az értekezlet sikerrel zárult. Az utána következő időben megalakultak, illetve megerősödtek a rimaszombati „Gömör“, a fülek! „Palóc“ a deáki „Győzelmes út“ a dunaszerdahelyi „Csallóköz“ és a lévai népművészeti együttesek, majd később felzárkóztak hozzájuk az érsekújvári, a pozsonypüspöki, az abaúj-szinai és a kassai Csemadok tánccsoportok. A felsorolt együttesek tánc-, ének- és zenekari részlege közösen tevékenykedik. Évente egy-egy úi bemutatót készítenek elő. Műsorszerkesztésben, dramaturgiában a hivatásos együtteseket tartják példaképüknek. Munkásságukat a közönség megbecsüli. Ezt igazolja a különböző járási, területi és országos népművészeti rendezvények látogatottsága. Munkájuk művészi eredményeként olyan igazán szép művek születtek, mint Kamarás Imre Zsérei mulatsága, 1848-as verbunkosa és Cigánytánca, Takács János Verbunkosa, Molnártánc és Vidróczkija, Bura István Vasvári verbunkosa és Leánytánca, Futó László Jegykendőse, Drdos Futó Huszárverbunkosa, Horváth Rudolf Csárdásrondója, Quittner János legénybúcsuztatója, az érsekújváriak Sarkacityúsa, és Aratási koszorúja, Erőss Pálné több leánytánca és Mitró Lászlóval közösen komponált Bodrogközi sarka,ntyúsa. Több éves kemény munkával végre sikerült kiépíteni a közmegbecsülésnek örvendő központi magyar kulturális seregszemléket. Komárom, ahol korábban a szavalok és prózamondók kétnapos központi versenyére került évente sor, a szép szó ünnepének színhelye lett s ma már 8—10 napon keresztül a színjátszó csoportok, Irodalmi színpadok, szavalok és prózamondók legjobbjait fogadja, hogy a „Jókai Napok“ kere. tében országos szinten összemérhessék erejüket, számot adjanak az eddigi munkáról és irányt szabjanak a jövendő fejlődésnek. Másik nagy országos rendezvény színhelye Gombaszög. Ahol valaha a Sarlósok kislétszámú csoportja adott találkát egymásnak, ma 30— 40 000 ember jön össze, hogy gyönyörködjék a két napon keresztül tartó népművészeti fesztiválban, népi együtteseink, valamint a szlovák, ukrán, lengyel és magyarországi vendégművészek műsorában. Népünnepély — népi találkozó ez a javából. Hazai kulturális hagyományainknak a legjava kerül itt bemutatásra — megbecsülendő színvonalon. Legjobb népi együtteseink, tánc. és énekkaraink jutnak ezen a helyen szóhoz. Csodálatos képet nyújt a völgy s méltó dísze a sokaktól irigyelt hatalmas kőszínpad. Nem tudtam minden tekintetben eleget tenni a címben Ígérteknek. Helyszűke miatt nem térhettem ki a többezer színházi és irodalmi színpadi bemutató, az esztrád- és keretműsorok, valamint a közel kétszáz területi, járási és körzeti Csemadok nap, aratási-, béke-, és szüreti ünnepély ismertetésére. Kimaradt a szülőföldünk nagynevű írói, művészei, tudósai nevéhez fűződő emlékünnepélyek — a Madách, Czuczor, Erdélyi, Batsányi, Bihari, Kodály emléknapok méltatása. E rövid híradásba nem fért bele minden. Hiszen a kultúra ezer és ezer szótalan munkása tevékenykedik önzetlenül hogy megszépítse életünket. Igen sok esetben végeznek olyan munkát, ami másutt hivatásos művészek feladata. Kívánjuk, hogy a jövőben Is siker koronázza a nemes ügyért, a nemes célokért kifejtett munkásságukat. Takács András a Hétirodaimimelléklete 50. Pályázat A Csemadok Központi Bizottsága pályázatot írt ki „Az év legjobb koreográfiája“ díjért. Pályázhat minden csehszlovák állampolgár. A jelentkezést a pályamű librettójával együtt 1966. december 31-ig kell megküldeni a Csemadok Központi Bizottságának, Bra tislava, Mierové nám. 3—4. A koreográfiái témaválasztás kötetlen. A pályázatra bejelentett koreográfiát a pályázó valamelyik csehszlovákiai magyar öntevékeny népművészeti együttessel tanítja be (a Magyar Dal- és Táncegyüttest kizárva). A pályaműveket a Csemadok KB elnöksége által kinevezett bíráló bizottság bírálja el. Az elbírálás helye és ideje az 1967-es gombaszögi országos dal- és tánc ünnepély (1967. VII. 1—2). A benevezett műhöz — ha szükséges — zenei kíséret megírását a Csemadok KB biztosítja. Díjak: I. díj II. dij III. díj 3000 Kős 2000 Kés 1000 Kős A díjat az alkotó koreográfus kapja. A bíráló bizottságnak joga van bármelyik díjat visszatartani, vagy megosztva odaítélni. A bíráló bizottság döntése ellen fellebezésnek helye nincs. A díjazott koreográfiákat a Népművelési Intézet kiadja. A kiadás joga a szerzőt illeti.
