A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1966-12-11 / 50. szám

elhatározták, hogy öt ú| tagot szerveznek be a helyi szervezetbe.

Gondolom ez a szándékuk már valóra vált. MEGTORPANÁS?

1985 április 26-án avatták lel az új feledi kul. túrházat, amely párját ritkítja a járásban, de mintha szabály lenne, hogy ahol végre tisztességes otthont kap a kultúra, ott nyomban akadozni kezd a kultúrális tevékenység. Ilyesféle megtorpanás észlelhető a Csemadok feledi helyi szervezetében is. Még a tavasszal volt egy szerzői est Egri Viktor Íróval, húsvét előtt meg bemutattak egy színdarabot (Férfiaknak tilos) azóta semmi.

Magyarázat?

Veres István Csemadok elnök szerint kevés a szervezetben a fiatal, a feledi fiatalok zöme a községen kívül dolgozik, az idősebb tagokat viszont már nehéz aktívabb kultúrális munkára serkenteni. Ezenkívül nagyobb megértést várnának a művelődési otthontól is.

Persze a tél folyamán a feledlek is szeretnénének betanulni valami színdarabot (esetleg operettet) csakhát az indítás mindig nehéz. Ezt mondja Habán Ottóné Is, a színkör vezetője. A színkörnek lelkes tagjai vannak, Reszutyik István, Szvorákné, Zeiienka Erzsébet stb., csak hozzá kell látni a dologhoz. Hiszen egy százhat tagú szervezet csak nem fog tétlenkedni egész esztendőben.

EZZEL SZEMBEN KORLÁTON

szinte korlátlanok a színjátszás lehetőségei, legalábbis ez tűnik ki Gaál Bélának, a színjátszócsoport vezetőjének a szavaiból. Megállapítását azzal támasztja alá, hogy a színjátszócsoportnak 20—25 olyan tagja van, akikre bármikor lehet számítani, ezen kívül a közelmúltban a knltúrházat is „gyönyörűen“ rendbehozták, tehát helyiség-problémájuk sincs. Valamikor Korláton működött a járás legjobb színjátszócsoportja, s Béla bácsi szerint nincs semmi akadálya annak, hogy a közeljövőben ismét élvonalba kerüljenek. Béla bácsi a Csemadok megalakulása óta körülbelül ötven színdarabot tanított be a faluban, nem beszélve a sok esztrádműsorról. A jövő évre három színdarab betanulását tervezik továbbá egy esztrádműsort a szervezet évzáró taggyűlésére. Sajnos nagyon nehéz színdarab-könyvhöz jutni, pedig olyan színdarab kellene, amivel Magyarországra is átmehetnének.

Nagyon lelkes ember Béla bácsi, annak ellenére, hogy néhány éve egy bányaszerencsétlenség alkalmával megrokkant, teljes szívvel végzi továbbra is önkéntvállalt feladatát: községe kultúrájának ápolását s a fiatalok közösséggé formálását. De — mint mondotta — ebben a munkában örömét is leli, hiszen olyan nagyszerű emberekkel dolgozhat együtt, mint Sin ka Zoltán, a szervezet elnöke, vagy mint Cipó Sándor, Árvái László, Sáfrányt Kató, Hang Sándor, Fodor Antal és a többiek...

„EZ A VÁROS BÁTYI“

Bevezetőül csak annyit, hogy Rimaszombat ismét gazdagabb lett valamivel: a közelmúltban végre megvalósult a Csemadok-tagok és általában a magyar lakosság régi vágya: visszaállították a főtérre Blaha Lujza mellszobrát. (S zárójelben jegyzem meg, mivel ez nem tartozik a felvetett témához: ugyancsak a közelmúltban helyezték üzembe — kissé elcsúsztatva a határidőt — a város modern sörgyárát. Sajnos e sorok írója nem kóstolhatta még meg termékét, pedig azt mondják az új sör kiváló minőségű).

Veres János költő lakásán kopogtatok. Nyílik az ajtó s én kárörvendő arccal lépek be, mivel észreveszem, hogy a költő éppen írt valamit, tehát tisztában vagyok azzal, hogy most boszszankodik (legszebb öröm a káröröm), de amikor meghallja, hogy a Fáklya Irodalmi színpad iránt akarok érdeklődni, mosolyogva tolja félre az írógépet (erről arra következtetek: alig várta, hogy valaki megzavarja őt s félretehesse az írást). Az irodalmi színpadnak ő az egyik vezetője és a szerkesztője, vagyis nem ok nélkül törtem rá. Kérdezősködnöm sem kell, az alábbiakat egyszerűen tollba mondja:

— Az idén már az ötödik évadnál tartunk, folynak az új műsor próbái. Címe: Három produkció. Három részből áll. Az első rész Galgóczi

Erzsébet Aknamező című novellájának feldolgozása, mely elé Illyés Mozgó világ című verséből írtam bevezetőt. A második rész József Attila versekből áll, címe: A város peremén. A harmadik: Hemingway Az öreg halász és a tenger c. kisregénye. Az egyes részek külön-külőn is előadhatók, a harmadik részt például Tornaiján és Feleden szeretnénk bemutatni.

üt emberünk elment, rutinos, bevált szereplők, újakat kellett keresnünk, Mács Zoltánnal, a rendezőnkkel minden iskolában kutatóversenyt rendeztünk, míg megtaláltuk a megfelelő embereket. De velük elölről kellett kezdenünk mindent.

Egyébként az I. és III. rész próbáit Mács vezeti, a második részét Horváth Júlia, a zenei szerkesztő. Szereplők? Tíz tagú kórus és a szólók.

Mécsről még megjegyezheted: amellett, hogy régi, bevált rendezőnk, szerepet is vállalt a műsorban.

Még annyit, hogy már a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ötvenedik évfordulójára bemutatandó műsort is készítem.

Különben: estére próba, ha kedved van, nézd meg.

A próbát megnéztem, de közben még Karkusz jánosnéval, a helyi szervezet elnökével is beszélgettünk. Sok mindenre szó került. Például arra is, hogy egy értelmiségi klubot szerveztek (Gorklj-klub néven), amelynek célja az iskolából kikerült fiatalok összefogása lenne. Megválasztották a vezetőséget, összeállították az első műsort, szép és gazdag prograjpmot (falyóiratszemle, Karinthy-kroki, előadás Edith Piaf-ról, Hochhnt drámájának az ismertetése stb.). Beszélgettünk a tánccsoport, énekkar, szín játszó-együttes munkájáról, arról, milyen odaadással és hozzáértéssel dolgoznak a rimaszombati Csemadok-tagok, fiatalok és Öregek egyaránt, eredményeiket (Fáklya, tánccsoport stb.) országszerte Ismerik, de bármiről volt szó, mindig ugyanannál a dolognál kötöttünk ki: a helyi szervezetnek nincs helyisége. Hétszáz tagú szervezet. Alig volt még Rimaszombatban kultúrális megmozdulás ahonnan hiányzott a Csemadok, de nincs senki, aki egy megfelelő helyiséget biztosítana a számára. Most tatorozzák a művelődési otthon klubhelyiségét, kérte már a Csemadok, mivel megfelelőnek látja, alkalmas lenne próbákra, összejövetelekre, klnbdélutánokra, stb., de eddig még Ígéretet sem kapott. Sőt, azt beszélik... ám ne vágjunk a dolgok elé, Karkusz Jánosnéék reménykednek és bíznak. Bíznak abban, hogy megesik rajtuk a városatyák szíve.

Bízzunk mj is velük. Hiszen hétszázan vannak. Hétszáz ember talán Rimaszombatban is megér egy helyiséget.. I

I !TJ 17