A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1966-12-11 / 50. szám

elhatározták, hogy öt ú| tagot szerveznek be a helyi szervezetbe. Gondolom ez a szándékuk már valóra vált. MEGTORPANÁS? 1985 április 26-án avatták lel az új feledi kul. túrházat, amely párját ritkítja a járásban, de mintha szabály lenne, hogy ahol végre tisztes­séges otthont kap a kultúra, ott nyomban aka­dozni kezd a kultúrális tevékenység. Ilyesféle megtorpanás észlelhető a Csemadok feledi he­lyi szervezetében is. Még a tavasszal volt egy szerzői est Egri Viktor Íróval, húsvét előtt meg bemutattak egy színdarabot (Férfiaknak tilos) azóta semmi. Magyarázat? Veres István Csemadok elnök szerint kevés a szervezetben a fiatal, a feledi fiatalok zöme a községen kívül dolgozik, az idősebb tagokat viszont már nehéz aktívabb kultúrális munkára serkenteni. Ezenkívül nagyobb megértést vár­nának a művelődési otthontól is. Persze a tél folyamán a feledlek is szeretné­­nének betanulni valami színdarabot (esetleg operettet) csakhát az indítás mindig nehéz. Ezt mondja Habán Ottóné Is, a színkör vezetője. A színkörnek lelkes tagjai vannak, Reszutyik István, Szvorákné, Zeiienka Erzsébet stb., csak hozzá kell látni a dologhoz. Hiszen egy százhat tagú szervezet csak nem fog tétlenkedni egész esztendőben. EZZEL SZEMBEN KORLÁTON szinte korlátlanok a színjátszás lehetőségei, legalábbis ez tűnik ki Gaál Bélának, a szín­játszócsoport vezetőjének a szavaiból. Megál­lapítását azzal támasztja alá, hogy a színjátszó­csoportnak 20—25 olyan tagja van, akikre bár­mikor lehet számítani, ezen kívül a közelmúlt­ban a knltúrházat is „gyönyörűen“ rendbehoz­ták, tehát helyiség-problémájuk sincs. Valami­kor Korláton működött a járás legjobb színját­szócsoportja, s Béla bácsi szerint nincs semmi akadálya annak, hogy a közeljövőben ismét él­vonalba kerüljenek. Béla bácsi a Csemadok megalakulása óta körülbelül ötven színdarabot tanított be a faluban, nem beszélve a sok eszt­­rádműsorról. A jövő évre három színdarab be­tanulását tervezik továbbá egy esztrádműsort a szervezet évzáró taggyűlésére. Sajnos na­gyon nehéz színdarab-könyvhöz jutni, pedig olyan színdarab kellene, amivel Magyarország­ra is átmehetnének. Nagyon lelkes ember Béla bácsi, annak el­lenére, hogy néhány éve egy bányaszerencsét­lenség alkalmával megrokkant, teljes szívvel végzi továbbra is önkéntvállalt feladatát: köz­sége kultúrájának ápolását s a fiatalok közös­séggé formálását. De — mint mondotta — eb­ben a munkában örömét is leli, hiszen olyan nagyszerű emberekkel dolgozhat együtt, mint Sin ka Zoltán, a szervezet elnöke, vagy mint Ci­pó Sándor, Árvái László, Sáfrányt Kató, Hang Sándor, Fodor Antal és a többiek... „EZ A VÁROS BÁTYI“ Bevezetőül csak annyit, hogy Rimaszombat ismét gazdagabb lett valamivel: a közelmúltban végre megvalósult a Csemadok-tagok és általá­ban a magyar lakosság régi vágya: visszaállí­tották a főtérre Blaha Lujza mellszobrát. (S zá­rójelben jegyzem meg, mivel ez nem tartozik a felvetett témához: ugyancsak a közelmúltban helyezték üzembe — kissé elcsúsztatva a határ­időt — a város modern sörgyárát. Sajnos e so­rok írója nem kóstolhatta még meg termékét, pedig azt mondják az új sör kiváló minőségű). Veres János költő lakásán kopogtatok. Nyílik az ajtó s én kárörvendő arccal lépek be, mivel észreveszem, hogy a költő éppen írt valamit, tehát tisztában vagyok azzal, hogy most bosz­­szankodik (legszebb öröm a káröröm), de ami­kor meghallja, hogy a Fáklya Irodalmi színpad iránt akarok érdeklődni, mosolyogva tolja fél­re az írógépet (erről arra következtetek: alig várta, hogy valaki megzavarja őt s félretehes­­se az írást). Az irodalmi színpadnak ő az egyik vezetője és a szerkesztője, vagyis nem ok nél­kül törtem rá. Kérdezősködnöm sem kell, az alábbiakat egyszerűen tollba mondja: — Az idén már az ötödik évadnál tartunk, folynak az új műsor próbái. Címe: Három pro­dukció. Három részből áll. Az első rész Galgóczi Erzsébet Aknamező című novellájának feldol­gozása, mely elé Illyés Mozgó világ című versé­ből írtam bevezetőt. A második rész József At­tila versekből áll, címe: A város peremén. A har­madik: Hemingway Az öreg halász és a tenger c. kisregénye. Az egyes részek külön-külőn is előadhatók, a harmadik részt például Tornai­ján és Feleden szeretnénk bemutatni. üt emberünk elment, rutinos, bevált szerep­lők, újakat kellett keresnünk, Mács Zoltánnal, a rendezőnkkel minden iskolában kutatóversenyt rendeztünk, míg megtaláltuk a megfelelő em­bereket. De velük elölről kellett kezdenünk mindent. Egyébként az I. és III. rész próbáit Mács vezeti, a második részét Horváth Júlia, a zenei szerkesztő. Szereplők? Tíz tagú kórus és a szó­lók. Mécsről még megjegyezheted: amellett, hogy régi, bevált rendezőnk, szerepet is vállalt a műsorban. Még annyit, hogy már a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom ötvenedik évfordulójára bemutatandó műsort is készítem. Különben: estére próba, ha kedved van, nézd meg. A próbát megnéztem, de közben még Karkusz jánosnéval, a helyi szervezet elnökével is be­szélgettünk. Sok mindenre szó került. Például arra is, hogy egy értelmiségi klubot szerveztek (Gorklj-klub néven), amelynek célja az iskolá­ból kikerült fiatalok összefogása lenne. Meg­választották a vezetőséget, összeállították az el­ső műsort, szép és gazdag prograjpmot (fa­lyóiratszemle, Karinthy-kroki, előadás Edith Piaf-ról, Hochhnt drámájának az ismertetése stb.). Beszélgettünk a tánccsoport, énekkar, szín játszó-együttes munkájáról, arról, milyen odaadással és hozzáértéssel dolgoznak a ri­maszombati Csemadok-tagok, fiatalok és Öregek egyaránt, eredményeiket (Fáklya, tánccsoport stb.) országszerte Ismerik, de bármiről volt szó, mindig ugyanannál a dolognál kötöttünk ki: a helyi szervezetnek nincs helyisége. Hétszáz tagú szervezet. Alig volt még Rimaszombatban kultúrális megmozdulás ahonnan hiányzott a Csemadok, de nincs senki, aki egy megfelelő helyiséget biztosítana a számára. Most tatoroz­zák a művelődési otthon klubhelyiségét, kérte már a Csemadok, mivel megfelelőnek látja, al­kalmas lenne próbákra, összejövetelekre, klnb­­délutánokra, stb., de eddig még Ígéretet sem kapott. Sőt, azt beszélik... ám ne vágjunk a dolgok elé, Karkusz Jánosnéék reménykednek és bíznak. Bíznak abban, hogy megesik rajtuk a városatyák szíve. Bízzunk mj is velük. Hiszen hétszázan van­nak. Hétszáz ember talán Rimaszombatban is megér egy helyiséget.. I I !TJ 17

Next

/
Thumbnails
Contents