A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1966-12-11 / 50. szám
tes. Énekkarunk togjol a vó sá rl ás Izgalmában, lázában élnek, miisor után már zárva lesznek a boltok, napközben két! mindent elintézni. Ami érdekes, ami tulajdonképpen hivatás, hiszen nagyon sok énekkari tag falujában, vagy kisvárosában énekkarvezető, az a hongütővHIa keresése és vásárlása. Talán nem túlozok, ha azt állítom, hogy aznap Rlesában 100 darab hangütő villa fogyott el. Más érdekesebb mozzanatai Is voltak az utolsó napnak. CsoMóközi magyar nővel, fiatalasszonnyal találkozunk az utcán. Gyerekkocsit tol, s élénken röppen Ide-oda a tekintete és ha ismerőst vesz észre, az örömtől valósággal kipirul az arca. Két éve él Riesában, ide jött férjhez, itt nálunk ismerkedett meg egy kelet-német férfival, s Rlesában telepedtek le. Nem kell különösebben magyaráznunk, milyen örömmel vette hírét tanítóink szereplésének! Ritkán, nagyon ritkán 'hoz erre a szél egy-egy Ismerőst ... Nagyon jó Itt neki, nem panaszkodik, de mégsem az az igazi, ahol a testvér is, a rokon Is, sőt még az Ismerős is naponta beleszólhat az életébe. Az esztendőnek háromszázötven napja van, s neki abból csak egy az Igazi, a karácsony. Mert olyankor vagy 6 száll vonatra a férjével, vagy az édesanyjáét jönnek meglátogatni Riesába. Lám, milyen kicsi a világ, nem is hittem volna, hogy évente egy alkalommal, köbe. És mosolyog, majd nevet, jó a hangulat, a színpad homlokán orony betűkkel ott .díszeleg a mai este lényege, értelme: 17 éves a Német Demokratikus Köztársasági S vége a szünetnek, beözönlik a terembe a tömeg, kezdődhet a bemutatkozás. Először üdvözli k énekkarunkat, amely a baráti Csehszlovákiából látogatott el ide, hirdetvén a szocializmust építő népek testvéri együttélését, nemzetiségi politikáját, majd a szónok a Jollot Curie dal- és táncegyüttest Is köszönt), amely a mi énekkarunk vendéglátója. Aztán kezdetét veszi a műsor. A vendéglátóik most nem énekelnek, csak táncolnak, német és szovjet táncot, az ének a mi pedagógusainké, s egy cseppet sem félénken, hanem bátran, magabiztosan mutatják be számaikat, a már Göriitzben Is nagy sikert aratott Mátrai képeket, Á Jövendölést, Suchort Aká si ml krósnc című dalát, a katonadalokat stb. Forró a 'hangulat, s egyre feszélytelenebb, felszabcdultabb a taps, az énekkar a közönség bizalmába férkőzik, elhiteti vele, minden egyes számával meggyőzi őt, nem véletlen műve a kelet-németországi vendégszereplés, hanem több mint egyéves szívós munka eredményei És ha így marad együtt kitartóan, további nagy célokra törön ez a nagy száztagú énekkar, akkor a további még nagyobb, még reprezentólóbb külföldi szerepléseknek semmi akadályai Búcsúzét A jóllét Corte dal- éo táncegyüttesének és a kflxBs fellépése Csehsslovéktel Magyar Tanítók KOtponti énekkarénak Ez a tanulsága a Kelet-Németországban töltött hat napnak. A műsor záró száma után elhangzó köszönő szavaik is a még többre buzdítottak. A külföldi szereplések albumának második lapja Is betelt. Az elsőn Budapest szerepel és Kodály Zoltán. A másodikon Kelet-Németország, a 17, évfordulóját ünneplő demokratikus köztársaság És a további lapok tartalma, eseménye az ének kor minden egyes tagjának további akaratától szívósságától, felelősségérzetétől és lelkes mun kájától függ. Eddigi sikerüknek Is ez volt a for rása. S mert a rlesoni bemutatkozás is kitűnően sikerült, a bucsúesten tetőfokára hágott a hangulat. A klubház éttermében közösen ültek terített asztalhoz énekkarunk tagjai és a Jollot Cufie dal- és táncegyüttes tagjai. Ismerősök és barátok beszélgettek ahogy tudtak, senki sem szomorkodott, mindenki jókedvű volt hiszen éjfél után egykor egy hatnapos, nagyon tanulságos külföldi útról tért vissza az énekkar. rácsonykor a lánya után vágyó édesanyát Indítja Kelet-Németországba a csallóközi vonat. Délelőtt az utca, a kirakatok, és az üzletek tartogatnak meglepetést, délután pedig már az esti fellépés Izgalma tartja nyugtalanságban az énekkar tagjait. Mert nem játék, ami az ünnepi esten történik majd; ha a Német Demokratikus Köztársaság fennállásának tizenhetedik évfordulója tiszteletére adják a műsort, akkor a város vezetői, az üzemek vezetői és dolgozói, valamint az Iskolák és minden intézmény is képviselteti magát az ünnepségen. S ebben nem is tévednek. A városi Művelődési Ház fényes és feldíszített termében már vége az ünnepi beszédeknek, a műsort megelőző tízperces szünetre érkezünk éppen, s ahogy széttekintünk az ünneplő közönségen, rögtön megállapítjuk, úgy történt minden, ahogy elképzeltük. Az előcsarnokban magas rangú német katonatisztek szőrakoznak szovjet kollégáikkal, s a kitüntetéseikre büszke példás dolgozók várják türelmetlenül a szereplőket. Egy Ilyen sok kitüntetés viselőjét megkérjük, engedje meg, hogy lefényképezzük. Tessék I — áll elénk előzékenyen. - Engedje meg, hogy meginterjúvoljuk. - Tessék! — egyezik bele mindjárt. KI lehet ez az ember, aki ennyire udvarias és előzékeny az újságíróhoz? t- Egy másik újságíró! - mondja. — A kerületi napilap főszerkesztője vagyok - mutatkozik A szünetben maga* rangú némát katonatiszt szórakozik szovjet kallégájával A kerületi napilap ífizzerksiztfije hét 5
