A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1966-12-04 / 49. szám

Eurydike, Orfeusz (Yvetta Czlhalová/ és Amor (Anna Krl tankká)

Orfeusz (Jozni Vavro felvételei)

Ai antik görög hhrege szerint, Orfeusz csodálatos énekével még az alvilág, kegyelmet nem Ismerd uralt is meglágyította. Történt ugyanis, hogy felesége Eurydiké a folyóparton társnőivel Játszadozva nem vette észre a közelgő ldgyót, mely magmarta és ez halálát okozta. Siratta az egész vidék, Orfeusz pedig zengő lantja hangjában keresett vigasztalást s bolyongva a parton róla énekelt. Hajtatta a vágy Eurydlkéjét viszontlátni, elment hát az alvilág torkának tátongd mélységéhez Is s a félelemtűi sötétlő ligetbe hatolt. Ott énekével kérlelni kezdte ex alvilág arait. Könyörgésére maga ex alvilág királynője is meglUetűdűtt át vteszaengedte Eurydikét, de azt kikötötte, hogy törje mögött menjen tel a napvilágra s még tel nem érnek, ne nézten hátra Ortanex. Orfeusz eszét azonban elvette a vágy hitvese ntán s mielőtt felértek volna — hátra nézett. Ezzal meghiúsult amit (mákéval elért s Eurydlké eltűnt szeme elöl... Eddig a mitológia, de Ölnek olasx szövegírója a kalandos életű kOltO Ran leEurydiké (Altbeta Svobodovd) és Or feuesz (Cuba Barlcová)

ró di Calzabigt a témát tovább szOvl, Ámor még egyszer megkOnyOrlll Orfeusz mélységes bánatán a flrOkre visszaadja Enryotkájét. Alv 1 IágJárásra azonban nemcsak a szerelem képen, hanem a gondolkodás, a logika, a fény szenvedélye Is, s ezen a ponton válik - szimbolikusan — maga Gluck az operairodalom Orfeuszává. Christoph WlHIbald Gluck a XVIII. század második évtizedében, apja akarnia ellenére választja a zenei pályát élete hivatásául. Önmaga erejéből küzdi fel magát az aranysarkantyús lovagrend pápai kitüntetéséig. Az űt odáig azonban hosszú, Prágán, Mesén át Milánóba vezet, ahol zenéi Ismereteit bOvitvo megismerkedik a kor olasz oporastUusával. Ezután szinte tucatjával gyártja a kasztráltakat As primadonnákat kiszolgáló operák sorozatát. Igaz, hogy német létére nem tudott teljesen fel oldódni ebben a stílusban s dallamainak merevségét a bel canto hívei gyakran támadták. Ezt maga Is érzi, da életa félszázadénak kall eltelni, mire megszületik eted Orökértékfi alkotása, nagy „reformoperája“ az Orfeusz. Ginok Orfeuszt elszánttággal szakított régi Önmagával z felszínre hozta az európai szellem Eurydlké- Jét — a zenedrámát. Reformjának alapeszméje, hogy az Oncáln, gégefltoktató, üres tzötemétlűdéseken felépülő áriák zora helyett a tartalom, a ezOvag ás a zene teljes Összhangját kOvetall.

Ez a korszakalkotó mű elevenedett meg most a Szlovák Nemzeti Színház zzlnpadán Igazán ragyogó előadásban. Orfeusz nehéz szerepét Luba Barlcová és Y vatta Czlhalová énekelte ügy, hogy mindketten büszkék lőhetnek produkciójukra. Barlcová erőteljesebb, fOldtbb és „férfiasabb", Czlhalová viszont klasszikusan tisztára oslssolt és mályen átérsett eszményi Orfeusz. A kát Orfeusznsk csak egy Eurydlkéje van All beta Svobodová személyében. Szélemét kristályos szopránjának és énekmfivászatáaek teljes érvényesítésével oldja meg. Ámor klaebb, de tévőiről sem kOnnyű szerepét Jarmlla SmyCková és Anna Kriianská egyaránt sikeresen énekelte. Külön eseménye az előadásnak Bnantelav Krfika nemesen egyszerű, a mű szellemében fogant rendezése, melyhez Ladtelav Vychodil egyenértékű díszletet, Helena Bezéková pádig Jelmezeket tervezett. A mű mondanivalóját hatványozó balett Marilana Tótbová munkája. Sajnálatos az alvilág bejárata elóttl Jelenet stllnxtOrése. A zenekar Tibor Freío vezényletével nem érzi otthon osan magát a rokokó zene stílusában.

Orfeusz tehát nem csak az alvilágot hódította meg, de az eszményi számba manó kát bemutató közönségét te.

VARGA JÓZSEF