A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1966-12-04 / 49. szám

Olvasóink körében nagy tetszést arattak folytatásos képes filmregényeink. Levelek százai tanúskodnak erről, melyeket az elmúlt betekben kaptunk. A „Winnetou“ és az „Old Shatterhand“ alapján készült képe6 filmregényeink különösen a fiatalság érdeklődését keltették fel. Sok fiatal olvasónk fordult szerkesztőségünkhöz azzal a kéréssel, hogy a Hétben közöljük a nagy sikert aratott magyar TV-film, a Tenkes kapitány képregény változatát is. Eleget teszünk olvasóink kérésének. Jövő heti számunkban elkezdjük a . Tenkes kapitánya közlését.

Sóba nem tudom elfelejteni azt vasárnap délelőttöt, amikor először jelent meg a Magyar Televízió képernyőjén Tenkes kapitánya. A varázsos magyar táj bemutatása után peregni kezdett a film, amely a magyar múltból meríti témáját és hőse a nép.

Igen, a nép a hőse a Tenkes kapitányának. Hisz a kapitány maga is a Rákóczi oldalán harcoló nép fia. Tenkes kapitánya talán csak jelkép. Hogy élt-e? Biztosan. Hisz a Dunántúl, labanc által megszállt vidéken tele volt ilyen kapitányokkal, ö csak egy azokból. És mindegyik, mert furfangja, győzni akarása mindenkié, aki akkor élt. A történelem folyamán jó néhányszor megmutatta a nép, hogy mi mindenre telik erejéből, józan bölcsességéből. Nincs az a hadvezér, aki a szabadságért harcba indult volna részvétele nélkül.

A Tenkes Siklós határában egy szelíd hegy. Ma márwánybányájáról, zamatos boráról híres. Az itt termő bor még Magyarországon is ritka, mert ez már dél. Éghajlata nem azonos Tokajéval, bujább, vádregényesebb erre a táj. A Dráva partjáról ősi Ügetek integetnek a hatalmas szőlőtábláknak. E környezet még ma Is romantikát lehel.

őrsi Ferenc

írónak fiatal, alig negyven éves. De a tevékenység, amely eddigi életét Jellemzi, sokirányú és nagyon nagy munkabírást, akaraterőt sugároz. Csak jellemző állomásait érintjük, mert ha az egész tevékenységét leírnánk, felsorolásból állna e rövidke bemutató. Örst Ferenc mosolyog, fekete bajsza végét rágja. Emlékezik, mint akt egy magaslatra ért, s mielőtt továbblépne, visszapillant.

Szépirodalommal kezdtem. Aranylakodalom címen regényem jelent meg — kezdi halkan. — A színház lett utána a nagy szerelmem. Megsejtettem valamit, mégpedig azt, hogy beszélni kell, sok mindent elmondani az embereknek. Erre a színház a legalkalmasabb, mert ha egy könyv megjelenik tízezer vagy tizenötezer példányban, az könyvsiker. De ha egy darabot ötvenezren néznek meg, allg-altg siker. No, ezt csak mostanában fogalmaztam meg magamnak. Az élet állította elém a feladatot, és a vonzalom, mely szinte gyermekkorom óta kísért a színház iránt.

Hat színházt bemutatóm volt eddig. A címek közül talán csak egyet említek meg, a „Fekete

ventillátort’ — Tudomáson szerint Csehszlovákiában még ma is műsoron van. Annak idején a D. 34 színház Játszotta. Hogy miről szóltak a darabok? Számomra mindig a legizgalmasabb dolgokról. Gyakran mondják, hogy a „mában“ élek. En úgy érzem, a magam eszközeivel megpróbáltam segíteni.

— Négy tv-drámát is írtam. 1963-ban az Epelos akcióval Egyiptomban, Alexandriában díjat nyertem, 1964-ben Monte Carlóban a legjobb forgatókönyv aranydíját kaptam. Utána következett a Tenkes. Számomra talán ez a legkedvesebb. Sok-sok külföldi tv-t bejárt a film. Memutatták a Szovjetunióban, Lengyelországban, Bulgáriában. Talán filmjeim közül megemlítem a Patyolat Akciót, úgy tudom, Ismerik Csehszlovákiában is.

— Ennyit röviden. Mit mondjak még? örülök, hogy közvetlen kapcsolatba kerülhetek a ,Jlét" olvasótáborával. S köszönöm is ezt a lehetőséget.

Hosszan gondolkodik, pipáját rágja, maid hozzáteszi:

— Ez a múlt. A jövő? A jövő, remélem, hasonló lesz. Tv, tv, színház s ha Sikerül, újabb regényt is szeretnék írni.

Zenthe Ferenc

ű a Tenkes kapitányának alakitája. Közel ötven filmből Ismeri a magyar közönség Zenthe Ferencet, de a filmek nagy részét csaknem a világ minden táján játszották. Nem kell tehát öt mint színészt külön bemutatni. A budapesti Madách Színház tagja, és nagyon sokat játszik. Most a Szén ti véné ji álom Zubolyát alakítja. Igen nagy sikerrel.

— Salgóbányáu születtem, — mondja. — A somoskői vár tövében. Külön csoda, hogy élek. mert mint gyerek a legmeredekebb várfalakat is megmásztam és puffantam annyit, hogy a kék foltok sohasem múltak el rólam.

Egész gyermekkorom romantikája feltámadt, amikor a lenkest forgattuk. Ott laktunk a siklási várban. A feleségem volt a „nagyasszony“, én a vár ura. A forgatás alatt sohasem zökkentem ki ebből a szerepből, pedig a film szerint nem én voltam a várúr.

Azt a részt forgattuk egyik alkalommal, amikor a túszként fogvatartott asszonyoknak gulyást főztek a várudvaron, a felépített vérpad tetején. Éppen rotyogott, gőzölgőit az étel, amikor kinyílt a várkapu, s egy csapat belga turista lépett be, Nagyon meg voltak illetődve, amikor megtudták, hogy éppen filmet készítünk, majd az egyik öreg, hatvan körüli ember megkérdezte:

— Mi nem kaphatnánk abból az ételből? — Nevettünk, s rendelkeztünk. Ojabb fatányérok.

fakanalak kerültek elő, s a belgák olyan jóízűen falatoztak, hogy ml is Irigykedve néztük. Az öreg, kitörölve « tányért megjegyezte:

— Ilyen Jót még sosem ettem.

Az érdekes történet után megkérdeztem Zenthe Ferencet: — Ml kell ahhoz, hogy jól el tudjon játszani egy színész egy ilyen szerepet. — Elgondolkodik.

— Sportolni, állandóan sportolni, ez a feltétele, — persze a színészi munkán túl. En ma is mindennap úszom, vívni járok és amikor tehetem, a lovakhoz sem vagyok hűtlen. A Komlós ügetőemlékversenyen, (— Komlós Vilmos színművész emlékére minden évben megrendezik ezt a versenyt a pesti Ugetűpályán, s e versenyen a zsokék helyett színészek a hajtők —) már tíz esztendeje részt veszek mint hajtó. Két első dijat, három második díjat és egy harmadik díjat szereztem eddig. Bár ez ügetőverseny, de aki szereti a lovakat, ezt is szívesen csinálja.

A Rákóczi hadnagyában is egy kurucot Játszott. A Patyolat Akcióban egy katonát, egy törzsőrmestert.

— Nemcsak a romantikát szeretem, hanem az egészséges, egyszerű emberi figurákat is. — Hangosan nevet. Valami eszébe jutott, kérdezés nélkül kibuggyan.

— Pedig nem veszélytelenek a történelmi filmek. Amikor a Tenkes-ben fokossal vívtunk Boga Jakabbal, a fiam is kint volt a forgatásnál. Felmászott annak a fának a tetejére, amely alatt a párbaj játszódott. Buga Jakab odászorltott a fa törzséhez, és hatalmas csapással fokosát belevágta fejem fölött a fába. Nagyot reccsent a nyél, és a súlyos fokos már hullott is a fejemre. Elöntött a vér. A fiam felhevülten, de a világ legtermészetesebb hangján kérdezte:

— Mi az, apu? Kilyukasztották a fejed? ■— A gyerek szerint, úgylátszik, az ilyen velejár a kuruckodással. — Hetekig be volt ragasztva három helyen a fejem.