A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1966-12-04 / 49. szám
A meisseni piactéren Nagy a halóforgalom az Elbán ECBflDfinn hrifogosok kény utcácskákra nagyszerű a kilátás, délután pedig a világhírű meisseni porcelángyárat nézzük meg. A porcelánra mindenki kiváncsi. A gyárban már tudnak az érkezésünkről, s a megadott időpontban egy fehér kabátos hölgy vár ránk a kapuban, ő ismerteti meg népes csoportunkat a gyártás folyamatával. Mielőtt azonban a gyártás folyamatát bemutató trmekbe vonulnánk; le kell mondanunk a meisseni porcelánról az általános tudnivalókat. A gyárat 1710-ben Erős Ágost szász király alapította. Elére Böttger került, aki 1719-lg vezette az üzemet. Készítményei a kínai porcelánt utánozták, részbeni későbarokk stílusban készültek. 1720-tól a porcelán festett díszítésére helyezik a hangsúlyt. Ekkor készülnek a Japán mintás, különböző jelenetekkel díszített, valamint a színesen arannyal festett kínai mintás porcelánok. 1731-ben került a gyárhoz. J. Händler szobrász, aki eleinte az edények plasztikus díszítésének művészi kialakításával, később önálló szobrok, szoborcsoportok mintázásával foglalkozott. A század hetvenes éveiben a rokokó stílus, a XIX. század fordulóján a klasszicizmus hatott a gyár készítményeire. Védjegye: kék kardok. így foglalja össze tömören vezetőnk a gyár történetét és még hozzáteszi, hogy az üzemben nem tömegcikk-gyártás, hanem gondos művészi munka folyik. Négy évig képezik az utánpótlást jelentő szakembereket. Ezután a termekben végignézzük a gyártás egész folyamatát, az anyag gyúrásától a figurák összáraké sáig. Mert a gyönyörű meisseni porcelánfigurákat darabokból rakják össze: fej, láb, kéz stb. Mindezt a modellezőben látjuk. A világhírű gyár kb. 1200 modell-flgnrával rendelkezik. A már fentebb említett Händler, a szobrász rengeteg alap-modellt készített, amelyek nélkül a munka ma sem lenne elképzelhető. Az első teremben korongot forgat a láb, s az előírt minta szerint, a szakember hozzáértő ujjainak mozdulatára villámgyorsan elkészül a csésze, vagy a tányér. Mintha fazekasok műhelyében járnánk. A következő teremben, vagy üzemrészlegben festők dolgoznak. Különböző mintákat mutatnak, amelyek az élet ellesett mozdulatait, jeleneteit ábrázolják. Idős, őszhajú asszony tartja az ecsetet kezében. Erika Schmidt a neve. Tizenhatodik éve dolgozik az üzemben, s hét esztendeje fest, pingál különféle mintákat a készítményekre. Nagyszerűn elszórakoztatja ez a munka. Kedvtelésnek, szórakozásnak tartja a foglalkozását. Vezetőnk az égető kemence modelljét is megmutatja. A gyári kemence 16 méter magas, 8 méter átmérőjű és három emeletes. Az első emeleten 1400, a másodikon 900, s a harmadikon 600 C fok hőségben égetnek. Egy-egy égetés időtartama: 22—24 óra, s 12—15 tonna nagyon finom cseh szenet emészt meg. Égetés után négy osztályba szortírozzák a gyártmányt. A negyedik osztályba kerülő tárgyak nem kerülnek piacra, szétosztják az alkalmazottak között. Kétszer égetik a készítményt, s a második égetés után újra a festőkhöz kerülnek a tárgyak. Ok ugyan megkapják az utasítást, milyen minta szerint fessenek, de saját fantáziájukat is kedvükre használhatják. Amire szigorúan ügyelniük kell, hogy két azonos minta, motívum nőm lehet. WUly Knőbel termébe vezetnek, aki több mint fél évszázada dolgozik a gyárnak. Mintákat fest. Mióta az eszét tudja, mindig itt élt a városban. Nélküle a híres meisseni porcelán talán nem is lenne. Két nős fia van, gyermekeinek és az unokáinak él, s ha olykor-olykor tűnődik a munkáján, akkor az találgatja: vajon hová, a világ melyik sarkába kerülnek a mintái? Mert a meisseni porcelánt nem gyártják tömegcikként, hozzáértő, művészi érzékű emberek határtalan türelme hozza létre a figurákat vagy az edényeket. A gyár kiállítási helyiségeiben rengeteg gyártmány várja a látogatót és a vásárlót. Az énekkar tagjai közül te sokan vásárolnak meisseni porcelánt. Ugyanis így Igaz, így örök az emlék, táskában a világhírű porcelánfigurával, amelynek a talpán ott a közismert védjegy: a kők kardok. 70—80 országba szállítják a meisseni porcelánt, s pedagógusaink a gyárban vásárolt készítményeikkel akarnak sokáig emlékezni kelet-németországi útjukra. Willy Knőbel munka közben fö a hangulat
