A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1966-11-27 / 48. szám
GÖRÖGORSZÁG Akkor jártaim Görögországban, amikor a 'király Papandreut erőszakkal megfosztotta miniszterelnöki tisztségétől, s a parlament épülete előtt szinte naponta történt valami zavargás. Szállodánk száz méterre volt a királyi palotától, s a parlamenttől jó kilométernyire. így majdnem minden megmozdulásnak szemtanúja voltam, hiszen estére mindig visszatértünk Athénba, mintha a vezetőnk ' is azt akarta volna, hogy a koraesti tüntetéseken mi is részt vegyünk. S a mi jelenlétünk feltűnhetett a titkos szolgálat embereinek, mert egy viharosabb tüntetés után odalépett hozzám egy gyanús külsejű fiatalember, tüzet kért tőlem. Nyilván azzal a szándékkal, hogy megszólalok, s azonnal megállapíthatja, görög vagyok-e, avagy külföldi. Nos, nem tudott meg tőlem semmit, szótlanul gyújtottam meg cigarettáját, még csak annyit sem mondtam: Tessék! S nem merte megragadni a kabátomat, hogy induljak haza, mert hátha nem is görög ez a szótlanul bámészkodó férfiú. S nem is tévedett volno ... CIPRUS Ciprus a világ egyik legkisebb köztársasága. Annak idején meg is írtam, hogy kevesebben lakják, mint amennyien magyarok élünk a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban. Az elnök, Makoriosz érsek, a sziget legnagyobb egyházi méltósága, s ilyen minőségben legközelebb kell állnia Cipruson a mennybélihez. De ha ez így van, akkor mivel magyarázható, hogy az egykori megszállók, a „derék angolok" jóvoltából az utóbbi években talán a legtöbb baj zúdul a szegény ciprusi nép nyakába? U Thantnak, az ENSZ főtitkárának is a kis sziget az egyik legnagyobb gondja. A rendfenntartó erők minduntalan kimerítik az ENSZ kasszáját. Cipruson a bajt egyelőre mégsem tudják orvosolni sem a földi, sem az égi erők. Pedig Makariosz elnök érsek is egyszemélyben, s naponta áhítatosan imádkozik és fohászkodik a sziget békéjéért, a görög és a török lakosság testvéri egyetértéséért. Közben persze a nemzeti gárda korszerű fegyverekkel való ellátásával is törődik. S mindez azért történik így, mert egy ilyen magas egyházi méltóság, egy érsek is megunhatja a fohászkodást? Gyermekkorom egyik legkedvesebb olvasmánya volt a biblia. De soha egy pillanatig sem gondoltam arra, hogy Betlehem, Názáret, vagy Jeruzsálem a valóságban is létezhet. Ezeket a Jézus személyéhez fűződő bibliai városokat úgy képzeltem el, mint istent, hogy van, de senki sem látja. Am egyre többet tanítottak meg nekünk a világ földrajzából, s elhitették velem is, hogy léteznek ezek a városok. Tavaly pedig saját szememmel győződtem meg ennek igazáról, hiszen a libanoni tengerparton járva, útjelző táblákról olvastam le a bibliai városok nevét. Betlehem százegynehány kilométer stb. Sőt még Jónással is találkoztam, illetve azon a helyen is jártam, ahol Jónást partra vetette a cethal feneketlen gyomrából. Elég sekély ott a part, megtehette, a tenger sem háborog annyira, mint másutt, csak ilyen vizekben tanyázhatott már Jónás idejében is ennyire önzetlen, jóllakott cethal. Vagy a gyomrát rontotta volna el? S így került a szerencsétlenül járt ember a partra? EGYIPTOM Hány zseb lehet egy kaftánon? Egyiptom fővárosában, Kairóban és Luxorban is ezen töprengtem legtöbbet. A bokáig érő fehér szoknyában járó arabok ügyesen elrejtik a bevágásokat, egy zsebet sem látsz kaftánjukon, pedig ha tudnád, .menynyi rejtőzik a hosszú ruhán. Ezt akkor látod, ha a gizehi piramisok közelében, vagy a luxori Királysírok völgye kapujában melléd szegődik egy szolid, alázatos arcú arab, s kínálja az áruját, a mindenféle hamisított encsem-bencsemeket. Hiába utasítod el az első felkínált cserépdarabot, amelyet a kaftán zsebéből húz elő, a másik zsebébe nyúl, majd a harmadikba, negyedikbe, tizedikbe és századikba, s vagy veszel tőle valamit, vagy összeroppantja idegedet és türelmedet a kínálásával. Sok mindent láttam, tanultam az egyiptomi úton, egyet azonban képtelen voltam kifürkészni, hogy tudniillik hány zseb van az arab koftánon és hol rejtőznek ezek a zsebek? MACS JÓZSEF OLASZORSZÁG Olaszország kék egéről, a tengerről, Velence gondoláiról Capri csodáiról, Firenze, Róma és a többi város látnivalóiról sokat lelkendeznek a turisták. Én most arról szeretnék írni, amit nem láttam. Az esemény úgy pereg emlékezetemben, mint a film, szinte a feliratokat is látom: a címe Páduai hajsza. Készült a Páduai Utcák Filmstúdióban Rendező: Bolond Véletlen Fényképezte: Emlékezet Főszereplők: Az Őrült Idegen: Ordódy Katalin a Sofőr, Szakállas Olasz, továbbá utcai járókelők stb. Úgy kezdődött, hogy az idegenvezető felajánlotta, mielőtt tovább indulunk Rómába, elvezeti csoportunkat a Szent Antal Székesegyházba, az olaszok legkedvesebb szentjének földi maradványaihoz. Gyalog vonultunk az alkonyi fényben égő utcákon, a kirakatokban már villany ragyogott itt-ott az utcai lámpák is kigyúltak. A tavaszi estében az ősi egyetemi város utcái korzózó emberektől, diákoktól hemzsegtek. Utamba esett egy fényképészeti szakAgyunkban azonban kigyúlt egy mentöötlet fénye: taxii Kár volt eddig is tévelyegni, jött is a taxi, mint a parancsolat. A tüzes szemű szakállas olasz sofőr latin gráciával tárta ki előttünk a kocsi ajtaját. A kocsiban aztán jöttek az újabb kétségek. Mi lesz, ha már nem találjuk ott őket? A tér nevét, ahol autóbuszunk állt, egyikőnk sem tudta.- A kocsit mindenesetre neked kell kifizetned. - fordultam útitársnőmhöz, mert nálam csak néhány lira maradt.- Én nem hoztam pénzt magammal - suttogta, és a sötét kocsiban üzlet, gyorsan számba vettem, van e táskámban annyi pénz, hogy egy filmet vehessek a fényképezőgépembe, majd útitársnőmmel betértem az üzletbe s a nyakamba akasztott gépre mutogatva - film - mondtam és kitettem pénzemet a pultra. Valami jelentéktelen összeget még vissza is kaptam. Néhány másodperc alatt játszódott le az egész. Kellemetlenül voltunk meglepve, mikor kilépve az utcára csoportunkat mintha a föld nyelte volna el. Futólépésben iramcdtunk utánuk, de eredménytelenül, valamelyik mellékutcába térhettek. Node sebaj, majd megtaláljuk őket. S kezdődött a kérdezősködés: dóm, Szántó Antonio? Ezt megértették, csak mi nem értettünk dallamosan pergő magyarázatukból egy mukkot sem. Hiába mutogattak, lelkűket is kitéve, hogy erre-arra, úgy menjünk, így forduljunk. Csak nem találtunk oda, ahány szór kérdezősködtünk, mindig más irányba mutogattak, vezettek. Elkeseredve néztünk egymásra, fél órai bolyongás után hitem ott, Pádua utcáin ingott meg Szent Antalkában, aki tudvalévőleg különösen az elveszett holmik megtalálásában segít hathatósan. Olyan elveszve álltunk a nagyváros utcáin és senki sem talált ránk a mieink közül, nem beszélve arról, hogy mi is még a reményről is lemondtunk, hogy rátalálunk még a Dómra. Nem is voltunk már kíváncsiak rá, de legalább autóbuszunkat találtunk volna meg, hiszen csak rövid idő választott el az indulástól. Közben teljesen besötétedett. is láttam, mennyire elfehéredett. Ez hiányzott I Úgy éreztem, az őrület környékez. Megkopogtattam a sofőr vállát. — Non, dóm Santo Antonio I — Nőni Stop! Stop! Csodálkozva nézett rám, de megállt. Minden maradék pénzemet odadobva kiugrottunk a kocsiból, lesz, ami lesz. Ki tudja, mit gondolt, gépét a járdaszélen hagyva utánunk eredt s tenyerét amin a pénzt tartotta elörenyújtva kiabált. Máris többet tett volna ki a számla? Egyedül a futásban láttunk menedéket. rTT3T‘
