A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1966-11-27 / 48. szám

•*Tt INDIÁNOK egykor és MA Az észak-amerikai indiánok túlzott „népsze­rűsége" sok félreértést okozott. Rengete­gen vannak, okik Amerika valamennyi ős­lakóján az észak-amerikai indiánokat, sőt köze­lebbről az ún. prémi indiánokat értik. Pedig az észak-amerikai indiánok a Kolumbus előtti idők­ben az Újvilág indián lakosságának mindössze egy huszadát tették ki, ma pedig csupán egy öt­venedéti Az indiánok 98 százaléka tehát Közép- és Dél-Aimerikóban él. Itt alakultok ki az indián őskultúrák is: a perui inkák, a mexikói maják és az aztékok fejlett művészete. A számira nézve csekély észak-amerikai indiánok e szempontból is csak alárendelt, bár nem lebecsülendő szerepet játszottak. Hírnevüket elsősorban a földéhes euró­pai telepesek, a pusztító „tüzes vízzel" kereske­dő prémvadászok, az aranyásó kalandorok és a kereskedelmi társaságok érdekeit tűzzel-vassal Az apacsok főnökével, a bátor Winnetouval már megismerkedhettek a Hét olvasói, a mozilá­togató közönség, de bizonyára sokan vannak olyanok, akik az eredeti May Károly regényeket és James Fenimore Cooper nem kevésbé érde­kes Bőrharisnya történeteit is olvasták. E köny­veken generációk nevelkedtek fel, több mint fél évszázada már, hogy a gyermekvilágban tartja magát az indián-romantika, mely napjainkban új reneszánszát éli. Erről nemcsak az indián fil­mek, de a játék- és szuvenír-ipar is kellőképpen gondoskodik. Dehát mit tud az átlag olvasó az amerikai kontinens őslakóiról, az indiánokról? Hogy éltek valaha és hogy élnek ma a „vörös­­bőrűek"? Erre a kérdésié próbálunk választ adni Miroslav Stingl: Indiánok tomahawk nélkül c. könyvének felhasználásával. védő sorkatonaság eíleni bátor, de kilátástalan harcaiknak köszönhetik. A MAYFLOWER ÉS PILGRIMEK Míg Közép- és Dél-Amerrkót a spanyol és ki­sebb részben a portugál conqutstadorok hódítot­ták meg, Észak-Amerikát, ha nem Is az angolok fedezték fel, de ők kezdtek hozzá meghódításá­hoz és — betelepítéséhez. 1620-ban érkezik Észak-Amerika partjaihoz a le­gendás Mayflower százegy „pilgrim"-mel, ki­vándorlóval, akik a vallási üldözés elől menekül­tek Angliából. Ezzel kezdődik Észak-Amerika tu­lajdonképpeni betelepítése fehérekkel. A keleti partokon épülnek az első városok, így például holland telepesek nem egész 200 mai koronáért vásárolják meg a Manhattan szigetet s itt és kör­nyékén alapítják a kis Nieuw Amsterdam telepet, melyből a világ legnagyobb metropolisa — New York fejlődött. Észak-Amerika hatalmas területein számtalan Indián törzs élt, bár olyan nagy és gazdag biro­dalmak, mint amilyeneket a Kolumbus előtti idők­ből a mai Latin-Ameriko területén ismerünk, Itt nem alakultak ki. Antikor a XVI. század első felé­ben az első európaiak érintkezésbe kerültek az észak-amerikai indiánokkal, a Rio Grande del Nortétál északra minegy 400 indián törzs élt. Cso­dák csodáia, de abban az időben a mai „pré­rilakó“ indián törzsek közül egyelenegy sem élt a prérinl A qyaloqos indián nem tudott behatol­ni a végeláthatatlan prérire. Csak a préri keleti Deremén éltek a mai Nebraska, Észak- és Dél- Dakota területén. A folyamok torkolatában, ahol kukoricát és babot lehetett termeszteni. Csak, amikor a XVI. századig a prérik határain kívül élő s vagy vadászatot (pl. klowa és a kommancs tör­zsek), vagy primitív földművelést űző (csejennek a Red Rivemél, Észak-’Dakotában) indiánok lóhoz jutottak a fehér telepesektől, nyílt meg a végtelen préri a számukra. A préri lakó indián élete két állattól füaaött. Az első volt a bölény, a második a fó. A bölénv ma az állatkertek legritkább, eavik legértékesebb la­kója: De amikor az első fehérek Amerikába ér­keztek, még miliószám legelésztek a prérin. PONTIAC FELKELÉS A XVIII. században az Ottawák főnöke, Pontiac egyesítette az indián törzseket, az irokézek kivé­telével. 1763-ban kezdődött az általános felkelés. A terv egyszerű volt. A szabad indián területeket egy erődsáv választotta el az angol telepesek birtokaitól. Ezeket az erődöket akarták az egye­sült Indián törzsek, az Ottawák pottawatomik, wyandotok, shawneek, delawarok sorban elfog­lalni. Ez részben sikerült is nekik, a három leg­fontosabb erőd - Detroit, Fort Rítt és Fort Mic­­kanaw - azonban sikeresen ellenállt, a harcosok kedvüket vesztették és amikor Ohióban a shaw­neek és a delawarok vereséget szenvedtek a Hen­ry Bouquet vezette angol csapatoktól, s mivel Det­roit, az akkori brit Észak-Amerika kulcsa még mindig ellenállt a Pontiac vezette indián felke­lésnek, 1767. augusztus 17-én a missisaugasok főnöke törzse nevében békét kért. Ehhez a potta­watomik, a wyandotok és más törzsek is csatla­koztak. így végül Pontiac egyedül maradt az Otta­wákkal, s ezért utolsó hűséges harcosaival visz­­szavonult a miamik földjére, ahol később máig sem tisztázott körülmények között saját törzsének tagjai megölték. hét METACON FEJE Az első fehér telepesek után újabb és újabb földéhes kolonisták érkeztek Észak-Amerikába. Az indiánok csakhamar megismerkedtek a hódítók legfőbb jellemvonásával — a becstelenséggel. Az indián egyszerűen el sem tudja képzelni, hogy meg ne tartsa adott szavát. A fehérek pedig min­den egyes szerződést felrúgtak, amit az Indiánok­kal kötöttek. És raboltakl Elrabolták az indiánok szabadságát és földjét. fgy nem sókkal azután, hogy a XVII. század elején megindult a keleti partvidék intenzív gyar­matosítása, első ízben kelnek fel az indiánok, hogy nyíllal és tomdhawkkal védjék f»eg földjü­ket. A XVII. században a sok híres indián törzs­főnök közül kitűnt Metacom, a wampanoaq törzs főnöke, aki egyesítette az úl-angllal indián tör­zseket, a fehérek Brit Amerikában akkor meglevő 90 városa közül hatvanöt megtámadott, tizenket­tőt elfoglalt és felperzselt. 1677. augusztus. 12-én azonban a Rhode Islandon vívott csatában elesett, I

Next

/
Thumbnails
Contents