A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1966-11-27 / 48. szám
— fú||anak csontig ható vad szelek, |eges havat kergető féktelen viharok, süssön a Nap, vagy essen az eső —, Szibéria rengetegeit Járják, méhének kincseit, rejtelmeit kutatják. Az intézetben óriási térkép előtt Ali Alidzsánov főmérnök, az osztály vezetője mutatja a kutató expedíciók működési területeit. Pálcá|a a mongol határ felé fut, s a Száján hegység barnás foltján áll meg. — Abakán—Tajset. A Barátság-vasát. Hegyek, folyók, végtelen tajga — mondja Ali Alidzsánov, s a körülötte ülő társaira nevet —, már járnak a szerelvények. Alagutak, hidak, viaduktok, bevágások, hosszá töltések — mennyit izzadtunk —, de a forradalom évfordulójára mégis elkészült. Fél évtized alatt BSD kilométeres villamosvasút vonal. Gyorsan lut a pálca, s nyomán a kiváncsi szem a nagyméretű térképen. — Acsinszk—Abalakovo. Itt nincsenek begyek, de van sűrű, ember soha nem járta tajga, no meg az az átkozott mocsár. Jó néhány traktort, gépet már elnyelt. Azután itt van Szurgut, a szibériai Bakn. A geológusok szerint Itt található a leggazdagabb olaj- és gáztartalék. Micsoda kincsek ... Micsoda olajl Aranysárga, s olyan tisztáu tör fel a föld mélyéből, hogy szinte csodával határos módon azonnal a járművek üzemanyag-tartályába tölthető. Szurgut körzetében a komszumolisták már építik Nyeftejuganszk városát. Az építészek félmillióra tervezték az áj várost, de meglehet, hogy hatszázezres lesz... Ali Alidzsánov ellép a térkép elől, vendégel közé Ul. S a bátor expedíciók állandó részvevője — korát tekintve még Innen a harmincon, maga is a Komszomo! tevékeny tagja — mesélni kezd. KÉT ÉS FÉLEZER KILOMÉTER GYALOG A tajgán, a szibériai őserdőkön az áthaladás rendkívül nehéz. Húszhuszonöt ember — fejszével a kezében, a kártékony rovarok, alattomos élősdlek elleni védőhálóban —, kemény munkával dolgozza előre magát az évszázados érintetlen, bozótos, összevisszadőlt őserdőben. Vastag indák, szúrós bokrok, hosszára nőtt fák között. Azután hol 30—35 kilométer szélesen hömpölygő folyam, hol meg mocsár állja a felderitők útját. A nagyranőtt szibériai medve és a farkas szinte mindennapos. Ha a tavaszi, nyári, őszi napsugár áttör a fák sűrűjén, akkor csak istenes. Legföljebb a szúnyog, a kullancs és a böglyök, legyek légiója kellemetlen. De télenl Amikor másfél-két méter a hó, s ötven-hatvan fokos hideget mutat a hőméről Nos, ilyen körülmények között tettek meg néhány hónap alatt 2 és félezer kilométert gyalog a fáradhatatlan novoszlblrszki tajgakutatók. Nyomukban rádióállomások települtek az összeköttetés biztosítására, útnak indultak a kétéltű terepjárók, ideiglenes utak, hidak, épületek. S a helikopterek szorgalmasan szállították az utánpótlást. Több mint kétszáz ifjú komszomolista mérnök és technikus, rajtuk kívül mintegy 600 fiatal felderítő járja Ali Alidzsánov parancsnoksága alatt a szibériai tajgát. Átlagos életkoruk: 30 esztendői S a tajga tele van a legváratlanabb meglepetésekkel. Gar környékén például a tajgába utat vágó expedíció rendkívül érdekes dologgal találkozott. Valamikor itt óriási tűzvész dühöngött. Ez magában nem furcsa, hiszen a roppant kiterjedésű erdőségek itt-ott mindig égnek, s a riadtan menekülő állatok előbb jelzik a kutatók számára a vészt, mint a őt fény és a gumolygó, fojtó füst. De Gar környéke teljesen szélcsendes, s a fák állva égtek el, megszenesedve merednek az égre. S most, a legkisebb emberi érintésre kidőlnek, Életveszedelmet jelent a közöttük történő járkálás. Máskor pedig nagyranőtt barnamedve szerezte meg az expedíció élelmét. Két méternél is nagyobb medve cserkészett a bokrok között, málna után kutatva. Azután megszomjazott, s a folyó partjára állva cammogott. Letelepedett a kövekre, egy darabig unottan szemlélte a kövek között rohanó vad vizet, majd egyre nagyobb érdeklődéssel halászni kezdett. Esetlen, nagy karmos mancsával ügyesen ragadta el az úszó halakat, s flegmamozdulattal messze maga mögé röpítette a partra. Több napi élelmet dobált Így a bokrokban leselkedő tajgai kutatók lába elé a bundás halász, s lehet, hogy még ma is csodálkozik, hová tűntek el a halai. AZ ELTÖRÖTT IRÁNYTŰ A Tyumeny—Szurgut vonal felderítése közben történt, hogy az expu dicló egyik tagját beküldték néhány holmiért a táborba. Természetesen ez nem olyan egyszerű, mint ahogy azt az ember normális viszonyok között gondolná. Két óra kellett, amíg a tajgai geológus az ingoványon át, szigetről, szigetre ugrálva, majd az erdőben a gallyak, indák és a bokrok között a másfél-két kilométernyi utat megtette. A táborban Az Ifjúság városa. Gyivnogorszk mellett létesült Szibéria és ez egész világ egyik legnagyobb vlzieröműve. ÁLMODOZÚK FÖLDJE Mindenképpen odautazom, becsületszavamra odaszököm. Nagyon kérem, vegyenek fel engem is, ott akarok lenni a velem egykorúnkkal .. „Két szakmám van, kőműves és ács. Higgyék el, Jól Járnak velem...“ „Bármilyen munkát vállalok ...“ „Kitanulok akármilyen mesterséget, csak az úttörők között lehessek ...“ „Barátaim, énrám Igazán számíthattok, táviratilag értesítsetek, mikor indulhatok...“ „TCullkov harckocsijának személyzete, 4 fő — ebből ketten lánctalpas vezetűigazolvánnyal — már civilben, ütbaindult.“ Levelekből, táviratokból, kérvényekből idéznek a Komszomol Bizott-( Ságon. Egyszerű szavakat, melyekkel a szibériai építkezésekre ezrével, tízezrével jelentkeznek az önkéntesek. Délről és Északról, Nyugatról és Keletről. Oroszok, ukránok, ttzbégek, jakotok, grúzok, litvánok, baskírok. 18—20—22 évesek. Fiúk és lányok. Ezrek és tízezrek a, Komszomol J3 milliós seregéből. A KUTATÓK OSZTÁLYA Novoszibirszkben, az Uricklj utcában magasodik Szibéria felderftőinek palotája. Fiatal szakemberek, merész álmodozók, bátor kutatók birodalma, inkább „hátországa“ ez. Mert emberei az év nagy részében, Szibéria roppant térségein télen-nyáron lankadatlan energiával dolgoznak a fiatal tudósok, hogy felderítsék a föld méhének titkait. 22
