A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1966-11-27 / 48. szám
AZ ÖREG VÁROSHAZA TORONYÓRÁJÁNAK ÉGŐ NYELVÉT MEGCSODÁLJÁK A LÁTOGATOK (m asztalokhoz még tévedésből sem ül le senki, a szomszédos helyiségből néznek bennünket, mosolyognak ránk és invitálnak a társaságukba. S mert nem mozdulunk a hívásra, egy szőke, csinos német fiatalember, Günter Brensch, odaül az asztalunkhoz s az első kérdése: Magyhar? — Bólintunk. Igen, szlovákiai magyarok vagyunk. — Tudni kicsit magyharul — folytatja a barátkozni akaró német fiatalember. — Mit tud magyarul? kérdezzük kíváncsian. — igen, nem, jöjjön sétálni, szeretem, egy, kettő, három, maga jó, maga szép, Budapest szép város én járni Budapesten, három hét, én ismerni jól Budapest — sorolja a megtanult szavakat, mondatokat. Szőke haja gondosan ápolt, ruhája egyszerű és elegáns, az asztalon pihenő keze fáradt, dolgos kéz. Ujjainak párnája és a tenyér kérges Jó modorú és gavallér fiatalemberrel ismerkedünk össze akkor este, aki sört is, konyakot is rendelt, egyszóval mindent elkövetett, hogy jól érezzük magunkat. Közben feszélytelénül beszélgettünk. Észre sem vette, hogy olyan kérdésekre ad helyes és pontos válaszokat, amelyekre kíváncsiak vagyunk: Dirkenrodeból való. Édesanyja ma is ott él, ott lakik. Megtört, fáradt özvegyasszony, ö meg itt dolgozik az acél- és hengermű üzemben, mint munkás. Nyolcszáz-kilencszáz márkát keres, a mi pénzünkben kétezerhétszáz koronát, s Kelet-Németarszágban az élelmiszer aránylag olcsó, takarékoskodhat, aki akar, ő történetesen Trabant személygépkocsira gyűjti a pénzt, ötezer márkája van már a bankban, még három ezerre van szüksége és megvan az autó ára. Elégedett az életével, a munkájával, ami bántja, ami sebet ejtett a szívén, hogy volt egy második világháború és neki nincs apja. Éjfélig szórakozunk sör és konyak mellett Günterref, aztán felkerekedünk és szálláshelyünkre térünk. Másnap Drezdán keresztül a lengyel határszélre, Görlitzbe megyünk, s éjszaka aludjunk, hogy nappal a vidéket nézhessük. Van is mit nézni a tájon, a falvakon és a városokon. Ami valamennyiünket meglep, hogy reggel nyolc órától délután háromig — négyig kihaltak, néptelenek az utcák. Munkaidő alatt dolgoznak a németek. Élményszám-ba menő esemény Drezda után az autósztrádán való száguldás. Az elsőrendűen gondozott egyirányú országutakat a harmincas évek közepén építették Németországban. S olyan tökéletes alul- és felüljárókkal, hogy pl. az Elba parti Drezda és Berlin között egyetlen falut vagy várost és egyetlen kereszteződést vagy vasúti átjárót sem érint az országút. Felszerelése is tökéletes. Minden harmadik kilométernél telefon, ha netán gyors javításra lenne szüksége az utasnak, s egy helyen úgy ölelkezik össze az egyirányú menő és jövő országút, hogy repülőtéri kifutó és leszálló pályának is a I kai mas I Két autóbuszon robogunk Görlitz felé, s Görlitz és Drezda között nemzetiségi területen is végighajtunk. Körülbelül százezer délszláv, szerb és lengyel nemzetiségű nép lakja Kelet-Németország Csehszlovákiával és Lengyelországgal határos részét. Vezetőnk külön figyelmeztet bennünket a nemzetiségi területre, pedig, ha egyetlen szót sem szólna róla, akkor is észrevennénk a vegyes, vagy tisztán szláv lakosságú vidéket, JELLEGZETES GÖRLITZI KAPU hiszen a városokban és falvakban, az üzletek és vendéglők homlokán kétnyelvűek a táblák, sőt a községek és a városok nevei is kétnyelvűek! Délután érünk a határszéli városba, Görlitzbe, amely közel százezer lakossal Drezdától keletre fekszik, s gép-, textil-, vegyipar-, játékárú készítményeiről nevezetes. A régi, az 1200-as években épült város 1467-tőil 1490-ig Mátyás király birtokában volt. Főtere a dél-csehországi kisvárosokéhoz hasonló. Kettéosztott város, nagyobbik része a Neise folyó balpartján fekszik, kisebbik része lengyel területen. Mint nálunk Komárom, vagy Magyarországon Sátoraljaújhely. Két internátusbán szállásolnak el a görlitziek, s este mintegy kétszáz főnyi közönség eiőtt a helybeli pedagógus énekkar és a mi énekkarunkközös műsorát hallgathatjuk meg. Kodály Zoltán Mátrai képek és Vass Lajos Jövendölés címűi kompozícióinak tolmácsolása várakozáson felül, kitűnően sikerüli, szinte érezzük a pillanat forrőságát, amikor teljesen a közönség bizalmába férkőzik énekkarunk! A koncertet érdekessé tette a Janda Iván vezényelte Aká si mi krásná c. Suchen mű is, amelyet a Zsolnára készülő vendéglátó német énekkar is bemutatott. Énekkarunk sikerrel vette az első akadályt, s az ismerkedési esten mindenki nagyon jól érezte magát. Különösen az énekkar vezetői, Kulcsár Tibor és a többiek, akik csinos német hölgyek társaságában önfeledten és felszabadultan szórakoztak éjfélig. hét 5
